Zágráb fele menet Ede megkérdezte: Nem bírod ki, ugye, ha nem megyünk le a tengerre?
Határozott nem volt a válaszom. Imádom a tengert, amikor az ég kékjével találkozik...Persze, nem tartozik a kedvenc nyaralásaim közé, hogy egy helyben üljek két hetet egy tengerparton és süttessem a hasam, ennél azért aktívabb vagyok, de egy utazással, barangolással egybekötött tengeri utazásra bármikor elcsábulok. Vagy egy fürdésre...
Bár őrült döntésnek tűnt 1000 km után még 200-at autózni egy délutánért, hogy megfürödhessünk, mégis megérte. El is döntöttük, jövőre itt nyaralunk és a Plitvicei tavakat is megnézzük, bejárjuk a környező szigeteket. Gyönyörű a táj, hangulatosak a kisvárosok, égszínkék, átlátszó a tenger. Na meg sült hal illata és sós tengeri levegő egyszerűen isteni:)
Az autónk lassan a 15.000-ik km-e fele közeledik, fél év leforgása alatt. Ede levezetett 5000 km-t Norvégiáig és Dániáig és most ismét 2000-t a hétvégén Horvátországba. Nagyon büszke vagyok rá. Megedződött mellettem pár év alatt
és most már lassan nekem kell felkötnöm a gatyám, hogy bírjam a tempót:)
Csendes helyre akartunk menni, de fogalmunk sem volt hova. Elhagytuk Rijekát és kilyukadtunk Voloskoba. Ráérzésre mentünk.
Opatija közvetlen szomszédságában bújik meg ez a cseppnyi halászfalu. Az Opatijai Ríviéra egyik legismertebb, leghangulatosabb települése, csodálatos panorámával az Adriára és a Kvarnerre. Keresve sem találhattunk volna szebb és barátságosabb helyet, amit a mai napig nem tudott kikezdeni a turizmus. Megőrizte báját, közben egyre népszerűbb és ismertebb hely. A tengerpartra – a macskák és sirályok birodalmához – zegzugos kikötőn át, halászhajók és halászhálók között vezet az út. Mesebeli mediterrán városka, tele szűk kis utcácskákkal, boltívekkel, balkonokkal és rengeteg étteremmel.
Fürödtünk, sétáltunk, finom halvacsorát ettünk. Most olvasom, hogy Volosko pont az éttermeiről híres:) Véletlen?
Szóval, így ért véget a szombat délutánunk a horvát tengerparton:) Irány vissza Zágrábba, ahol nyolc óra sorbanállás várt ránk a koncert előtt. A helybeli kis kocsmákban, kávézókban mind U2 számok hangzottak fel. Egy jó kis kávé után kezdődött a következő fejezet:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése