Igazi flow élmény: U2 Zágráb

Életem egyik legcsodálatosabb napját töltöttem Zágrábban, a U2 koncerten. Igazi flow élményt élhettünk át.

Van ilyen. A flow az az állapot, amikor teljesen elmélyülünk abban a tevékenységben, amit csinálunk. Ilyenkor érezzük azt, hogy megáll az idő. A kedvenc együttesed koncertje is nyújthat ilyen élményt. Én először, nagyon intenzíven a Piramis koncerten éltem meg ezt az érzést, 2006. december 26-án, a Sportarénában. Viszont a flow valójában nem a tartalomtól, hanem a tevékenység minőségétől függ. Miért is fontos ennek az élménynek a megélése? Csíkszentmihályi is rámutatott, hogy akiknek gyakran van flow-élménye, azoknak az életminősége is jobb. „Az egyik legnagyobb kihívás, hogy megtaláljuk azt, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk. Ennek egy magasabb értelme is van, hiszen ez viszi tovább a társadalmat és az emberiséget.”

Nekünk több, mint egy évtízedes álmunk vált valóra ezen a napon. Minden perce megérte. A 2000 km utazás, a hét óra sorbanállás a rajongók között, a maratoni szaladás, hogy a belső gyűrűben lehessünk, az, hogy nekiszorítottak a korlátnak a nagy tolakodásban és azt hittem, hogy eltörik a bordám...

A rajongók és mi is közöttük:) Én természetesen a Mesterkurzus egy kötetét, a Szeretőket olvasom:)

Ott voltunk. A Maksimir Stadionban. A színpad mellleti körgyűrűben. Igazi kis romantikus hétvége keretében, elmentünk Rijekára, fürödtünk a tengerben, halvacsora, séta, lazulás...majd reggel vissza Zágrábba. A KONCETRE.

Hogy is kezdődött a "jutus" rajongás? Ede kedvenc zenekara a U2 és kedvenc számai a The Unforgattable Fire és az Ultraviolet. Egyik közös kedvenc pedig a Love is blindness. Ez utóbbit sajnos, nem játszódták a koncerten.

Rég eldöntöttük, hogy valamikor, valahogy együtt elmegyünk egy U2 koncertre. Én magamban pedig azt, hogy majd meglepetésként veszek két koncertjegyet, ha majd lesz egy turné, majd, egyszer. Évekig csak álom volt...

Végre megjelent az új album, a No line on te Horizon az év elején. Előjegyezettem a bookline-on, a limited edition verziót. Akkor csak arra gondoltam, hogy ha majd lesz autónk, ez lesz az, amit először hallgatni fogunk. A kívánság majdnem teljes mértékben teljesült. Bizarr módon hamarabb meglett az autó, mint a U2 album:) Igy maradtunk a Piramis: Őszintén akarok élni számnál...

Na de megérkezett az új album is és Edének pedig fülig ért a szája:)

Akárcsak a koncerten. A fények, a látvány, a hang, hogy ott vagyunk ketten...fogjuk egymás kezét és annyi emberrel együtt torkunk szakadtából énekelünk...A színpad eszméletlenül kreatív, Willie Williams látványfelelős egy 360 fokban körben élvezhető színpadot álmodott meg http://360.u2.com/. Igaza volt Vidornak, egyik ismerősünknek, aki a Barcelonai koncerten volt és ennyit mondott róla: Vigyetek felnőtt pelenkát:) Állítólag ez minden idők legnagyobb koncertszínpada.

Sokat énekelte nekem, még a kapcsolatunk kezdetén: baby, baby light my way...Majd ideadott egy U2 kazettát. Én addig nem is hallottam róluk. Aztán lassan mindennapjaim részeivé váltak. Megvettem az albumjaikat, megnéztem a koncerteket dvd-n. Mai napig a kedvenceim a One és With or whithout you, az új albumról pedig a No line on the horizon. Most élőben is hallhattam. Egészen közelről...Sírtam a boldogságtól...

Ezeket a dalokat énekelték:

Breathe
No Line On The Horizon
Get On Your Boots
Magnificent
Beautiful Day
Elevation
One
Until The End of the World
Stay (Far Away So Close)
Unknown Caller
Unforgettable Fire
City of Blinding Lights
Vertigo
I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy Tonight (Remix)
Sunday Bloody Sunday
Pride (In The Name of Love)
MLK
Walk On
Where The Streets Have No Name
--------
Ultraviolet
With Or Without You
Moment of Surrender

És amikor kiderült, hogy a kis hídon át Bono pont elénk érkezik meg...Hihetetlen volt. Karnyújtásnyira tőlünk énekelt:) A videón látszik Ede keze, ahogy kinyúl feléje...

A flow-élmények vitaminbombaként hatnak a szervezetre és befolyásolják a szubjektív jóllétünket is. Én újjászülettem szó szerint...Frenetikus volt és az érzés, ami hozzá társult: életöröm a köbön.

Igazi Crazy tonight...A következő koncertturnén is ott leszünk, az biztos.

És miről is szól az egész lényegében? A mai sörözés közben fogalmazódott meg bennem: rólunk, kettőnkről, Ede meg én. Mert ezek a számok fontosak nekünk. Az adott életszakaszt idézik meg. Nekem a U2 a szerelem zenekara.

Ahogy Bono válaszolt az alábbi kérdésre az mindent megmagyaráz...

A dalaitok az életünk részévé váltak. Több millió embernek kötődik a számaitokhoz valamilyen fontos emléke. Ez milyen hatással van rátok? (http://www.danubius.hu/hu/Hirek/2009/Julius/28/Zene_U2_interju.aspx)

BONO: Szerintem is. Tudod, egy U2 koncerten őrületes tombolás van. Az elején olyan a tömeg hangja, mint amikor felszáll egy utasszállító repülőgép. Az emberek azt hiszik, hogy ez a banda miatt van, de ez nem igaz. A dalok miatt, és saját maguk miatt. Pont azért, mert ezekhez a számokhoz kötődnek, fontosak nekik. Én is pont így vagyok ezzel. Ha megszólal egy bizonyos dal, visszajönnek az emlékek arról a helyről, ahol először hallottam, és arról az életszakaszról, amelyben fontos volt nekem. Lehet, hogy ez a lázadó korszakom volt, de az is lehet, hogy éppen nagyon gyenge vagy sebezhető voltam. Ha például meghallom a Who együttest, mai napig sírni kezdek. Ha pedig a Clash tagjai most itt lennének, zavaromban valószínűleg meg sem mernék szólalni. Igen, az embereknek fontos a zene. Szerintem a U2 az esküvők, keresztelők és temetések zenekara. Ott vagyunk, amikor nagy boldogság, hatalmas kétségbeesés vagy pótolhatatlan veszteség éri őket.