Ezen a nyáron hazalátogatott Kinga és a keresztlányunk, Annácska Szegedről. Kinga gyerekkori barátnőm, egymás melletti tömbházban laktunk. Annácska gyönyörű kislány és odavan Edéért, bár Ede úgy megforgatta az idén Szegeden, hogy lábra sem tudott állni:) Aztán csak magyarázkodott:)))
Mi hárman aztán szeretünk pózolni, Ede csak bírjon kattintgatni:)
Annácska mondta azt, hogy: "Hát ez nem lehet igaz", amikor bejelentettem neki, hogy én vagyok a keresztanyja. Tudott ő valamit:) Ő a legelső lány a keresztgyerekeink közül. Belevaló kis csaj, éjjel 3-ig segített nekem csomagolni a norvég út előtt. Közben rajzolt, dumált, énekelt, intézkedett. Elörökölte tőlem a régi fülbevalóim, csattjaim és nagyon boldog volt. Vettem neki egy kis hátizsákot és rakosgatta, rendezte őket. Egyszerűen nem akart lefeküdni. Ebben is nagyon hasonlítunk, éjszakai baglyok vagyunk és csak nevetünk a délutáni sziesztázókon.
Kinga, Ede meg Annácska elkísértek a Petry tréningre, Mikházára. Ettünk, ittunk falatoztunk:) Annácska megkérdezte, amikor hazaértek Szegedre: Anya, nem költözünk haza? Haza, Marosvásárhelyre. Pedig ő Szegeden született...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése