hétfő, június 29

Mesterek

Sokszor gondolkodom azon, kik voltak és kik a pályámon és személyes életemben a Mestereim. Egyik közülök Polcz Alaine. Érdekes "véletlen" folytán, Imola barátnőm jóvoltából, a héten Budapesten Polcz Alaine hagyatékából kaptam egy ládányi "anyagot".

Mikor fellapoztam az írásait, biztosan tudtam, ez nem lehet véletlen...

"Az ember lelkében kialakuló alapproblémák, szenvedések, konfliktusok, vagy a betegségek olyan életfeladatot, ha úgy tetszik koant jelentenek számára, amelyet egy "titkos belsőmester" - a Sors, a Selbst, az Isten, hisz ez a belső végső organizátora - ad számára, s amellyel a szembenézés, a küzdelem fejlődésének feltétele és útja is megvalósul. A pszichoterápiában különböző módszerekkel e folyamat segítése történik. A különböző vallások a belső fejlődésre, gyakran ha nem is minden vonatkozásban használják a harc fogalmát. A keresztyének a "hit szép harcának" megharcolásáról beszélnek. A keleti templomok kapuját félelmetes harcosok, vagy misztikus állatok szobrai őrzik. A velük való megküzdés azt jelenti, hogy legalább olyan erősek, agresszívak tudunk lenni, mint ezek, tudniilik csak így győzhetjük le őket, így mehetünk be a kapun. A népmesékben és a mítoszokban is a hős útját különféle szörnyek, hatalmas ellenfelek állják el és csak a velük való megközdés útán haladhat tovább. Ez tehát azoknak az erőknek az integráltságát igényli."
Alaine csodálatos személyiség volt. Könyvein át is sugárzik az az életerő, bizalom, szeretet, amit a lénye is árasztott. Én akkor találkoztam vele, egy Családterápiás Konferencián, amikor már nagyon beteg volt, csak csodálni tudtam, hogy milyen méltósággal és önsajnálat nélkül viseli a betegségét.

Kedvenc könyvem tőle a Egész lényeddel. Én is ugyanígy vallom, csak teljes lényeddel lehet szeretni, élni, alkotni. Ha kezetekbe kerül, olvassátok el belőle a Mese a kutyáról, akit mindig kértek. Mészöly Miklós férjének írta, 1979-ben. Benne van szimbolikusan egész életének története.

Nem tudom Alaine, hogy kinek szántad ezeket a dolgokat, de hozzá kerültek. Köszönöm és igyekszem méltó lenni a hagyatékodhoz.

Polcz Alaine
Egész lényeddel
(részlet)

"A szerelemről írok könyvet. Közel egy évszázada nézem és élem, a betegeim és a haldoklók küzdelmeiben is követem, hogyan szőtte át életüket a szerelem. Mit is jelent a szerelem? Mi a szerelem? (Nekik és nekem)
Eddigi eredmény: felette nagy titok a szerelem. „Aztán a titok útrakel – hogy dolgavégeztével ismét öncélú legyen” (Szekszárdon, Mészöly Miklós szülőháza falán elhelyezett emléktáblán is ez a Mészöly-idézet szerepel…
A virágok beszélgetése történetben a szerelem útján járva a szüntelen keresést élhetjük át. Jeszenák Kránicz egyebet sem tesz, mint nyugtalanul keres egy bogarat – mesélik a virágok -, amelyik piros, és öt fekete pont van a hátán. A katicabogarat.
Meglepetésemre, amikor írom ezt, egy katicabogárról szóló könyv akad a kezembe, ami több mint egy évig feküdt az íróasztalomon. (Vannak véletlenek, vagy nincsenek?)
"

Szerintem nincsenek. Köszönöm Alaine és Imola:)


Ingrid Sjöstrand
A FELNŐTTEK FURCSÁK NÉHA

A felnőttek furcsák néha.
Azt hiszik, elég összeterelni két “alkalmas korú” gyereket, és a két gyerek automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni papát találomra egy “alkalmas korú” bácsival és megnézni, összehaverkodnak-e - biztosan nem akarna engem se többé összeterelni Ulla-Gullával például. Sokkal szívesebben játszom Lill-Pärával, pedig Lill-Pära kis tökmag, de ugyanazt szereti és uganazt utálja, mint én- Ulla-Gullát például.

Lustaság

"Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.” (Márai Sándor: Füves könyv –A lustaságról)



Az egész életem arról szól, hogy próbálok kilépni a komfortzónámból. Könnyebb lenne megélegedni azzal, ami van és körülbástyázni magam a magyarázatokkal, hogy miért is nem valósítottam meg a terveimet. Tudatosan keresem a kihívásokat, új helyzeteket, új feladatokat. Nem akarok lusta lenni a terveimben, céljaimban és nem félek a megpróbáltatásoktól. Úgy érzem, hogy az én életem a napraforgó élete, szüntelenül keresem a napot és érlelem a magokat. Új emberek, új helyzetek mindig sokat adnak és olyan jó megpihenni egy-egy megvalósítás után...

Most azonban pihenni akarok. Napraforgó fejem megáll és a sok energiát most a "megszokott", megvalósított dolgok rendszerezésére használom. Most ezen a nyáron világgá megyek, mint Zöld Marci és fütyülök mindenre:) Kirándulok, élek, nevetek és élményeket gyűjtök, dekorálok, olvasok, sétálok, nézek, látok, fotózok.

Vizszintesen és függőlegesen is jól ellustulok:)

Elsős leszek

A KULCS – Szociálpedagógusok Egyesülete 2007-ben bejegyzett marosvásárhelyi székhelyű egyesület, amelynek célja a szociál-pedagógusi szakma népszerűsítése. A Kulcs-ot a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szociálpedagógia szakos, első végzős hallgatói, régi diákjaim kezdeményezték. Ma már én is tagja vagyok az egyesületnek és nagyon jó együtt dolgozni a különböző projektekben.
Az elsős leszek könyvecske, amelyet évente kiadunk, azoknak a marosvásárhelyi szülőknek szól, akik I. osztályba készítik gyereküket, iskolát és tanító nénit választanak. Ezért tartalmazza mindazon iskolák elérhetőségeit, amelyek az adott év szeptemberében első osztályt indítanak. Az intézményeken belül bemutatjuk a leendő tanító néniket és az osztályok különlegességeit. Ezen kívül röviden körülírjuk azokat az alternatív és speciális oktatási módszereket (step by step, diszlexia, hosszított program), amelyek megtalálhatók városunkban. Ezzel a kiadvánnyal szeretnénk segítséget nyújtani a szülőknek, mert egy fontos döntés előtt állnak, amely hosszú távon kihat majd gyerekük fejlődésére. Reméljük, hogy a kiadványon keresztül sikerül majd tartós kapcsolatot kialakítani az iskolába készülő gyerekek szüleivel, hiszen honlapunk (http://www.kulcs.ro/) lehetőséget biztosít arra, hogy kérdéseket intézzenek hozzánk, tapasztalatokat osszanak meg velünk és mi mindezek felhasználásával az elkövetkező években is hasznos segítséget nyújthassunk az iskolába készülő gyerekek szüleinek. Az alábbi cikkem a könyvecskében jelent meg és arra a kérdésre próbál választ adni, hogy: Mire figyeljünk oda az iskola, tanító választásánál?

Petike első osztályos lett. Egy hét után sírva állít haza:
- Nem megyek többé iskolába - mondja pityeregve.
- Miért? - kérdik a szülei kétségbeesetten.
- Mert olvasni még nem tudok, beszélgetni pedig nem hagynak.


A gyerekek számára fontos, hogy az átmenet az óvodából az iskolába zökkenőmentes legyen, bátran álljon az akadályok elé. Sokszor a szülőkben nagyobb a szorongás, a félelem, a kérdés, mint a gyerekekben. Hogyan fogja érezni magát az iskolában? Megfelelően be fog illeszkedni? Milyen szempontokat vegyek figyelembe a választásnál?



A gyerek iskolai karrierje az első osztályban kezdődik, emiatt nagyon fontos, hogy amikor átlépi az iskola kapuját, milyen élményekkel találkozik, siker vagy kudarc forrása lesz-e számára a tudás és megszereti vagy egy életre megutálja a tanulást. Fontos, hogy milyen módszerrel és milyen hangulatban tanítják, a saját tempójában vagy pedig siettetik.
Elsősorban magamtól kérdeztem meg, melyik az a legfontosabb tényező, ami alapján egy szülő dönteni tud arról, melyik iskolába, melyik osztályba írassa csemetéjét? A válaszom rövid, tömör és magától beszél Bár még nincs gyerekem, de ha lenne és iskolába íratnám, egyetlen szempont számítana: gyermekközpontúság.



Mit is jelent ez a kifejezés? A gyermekközpontú iskola hozzásegíti a gyereket azzá lenni, akivé lehet. Ehhez alapvetően olyan feltételek biztosítása szükséges, ahol lehetséges a kibontakozás még akkor is, ha a gyereknek teljesen más képességei vannak, mint amit a hagyományos iskolai modell elvár. Ez a szemlélet azt helyezi a középpontba, hogy milyen a gyerek, hogyan változik, hogyan lehet ezekhez a változásokhoz a leghatékonyabban alkalmazkodni. Az életkori és egyéni sajátosságokat veszi figyelembe, a tömény ismeretek helyett elsősorban élményeket ad a gyereknek.



A gyermek számára az új osztálytársak, a beilleszkedés, a fokozott fegyelem és magatartás kihívást jelentenek, emiatt az iskolára történő felkészítés már évekkel korábban, az óvodában kell elkezdődjön. A gyermekközpontú iskolához gyermekközpontú óvoda is kell. Az óvoda az iskolára szocializál, de nem az óvoda nem készíti elő az iskolára. Vekerdy gondolatával élve, nem az óvoda kell felkészítse a gyereket az iskolára, hanem az iskola kell felkészüljön az óvodás gyerek befogadására. Az óvodában a gyerek spontán utánzás formájában tanul, az óvoda úgy közvetíthet a leghatékonyabban ismereteket, hogy válaszol a gyerek kérdéseire.

A választásnál fontos szem előtt tartani azt a tényt, hogy ne iskolát, hanem elsősorban tanítót válasszunk gyermekünknek. A gyermekközpontú tanítót arról lehet megismerni, hogy nem csak könyvekből tanulja a pedagógiát, hanem folyamatosan tanulmányozza, megfigyeli a gyereket, nem tesztekkel és feladatlapokkal méri, hanem intuitív módon, folyamatos megfigyelés, elemzés és a változások végigkövetése által.



A gyermekközpontú iskola nem sietve fejleszti a készségeket, nincs verseny, hogy hol írnak, olvasnak hamarabb a gyerekek. A sietség az egyik legfőbb oka, hogy a gyerekek nagy hányada nem tanul meg írni-olvasni. Ebben a szemléletben nincs helye a teljesítményszorongásnak, ami nagyon visszafogja a teljesítményt. A csupán jegyre feleltetés helyett van együttes tevékenység, kooperativitás, project.
A rossz választás esetén a gyerekek öntudatlanul is jeleket adnak. Ha hónapok múlva is nehezen indul iskolába és hasfájásról, gyomorgörcsről, fejfájásról panaszkodik, de közben egészséges és a tünetek pszichoszomatikusak; ha tartósan rossz a hangulata, nem mesél, akkor érdemes arra gyanakodni, hogy az iskola, az osztály, a tanító nem megfelelő a gyerek számára.

Vekerdy Tamás többször hangsúlyozza, hogy olyan iskolára és olyan óvodára van szükség, amely a gyerekekből indul ki, nem egy absztrakt tantervből, amelyik tudja, hogy az lesz egészséges és tehetséges felnőtt, aki teljes értékű kisgyerek, kamasz, ifjú lehetett. A kisiskolást nem lehet másra kényszeríteni ebben az életkorokban, mint ami az életkor fejlődéslélektani sajátossága. A gyerek akkor fog képességeinek megfelelően teljesíteni, ha minél tovább marad a szorongásmentes nyugalomban. A gyerek alapvető tulajdonsága a kíváncsiság és ez megmarad, ha nem írtják ki rossz pedagógiai módszerekkel, tantervekkel, tananyaggal és alkalmatlan pedagógussal.



Az iskolai beilleszkedés nagy mértékben függ a szülő-gyerek kapcsolat minőségétől. Az a gyerek, aki biztos szülei szeretetében, igyekszik ezt a szeretet megtartani. Az iskolának úgy kell motiválnia a gyereket, mivel ebben az életkorban a tanulási motiváció külső, hogy azért tanuljon, mert ezzel örömet szerez a szüleinek és a tanító néninek, akinek véleménye fontos, akit szeret.
Ha sikerül olyan tanítót választani a gyereknek, aki a gyerek szempontjait veszi elsősorban figyelembe, figyel a pozitív osztálytermi klíma kialakítására, empatikusan viszonyul a tanulóhoz, képes elfogadni a sokszínűséget, megengedi a tévedést, sőt a rosszul tudást és elfogadja, sőt igényli az értelmes vitát, akkor a gyerekünknek öröm lesz iskolába járni. A pozitív légkör biztosítása elengedhetetlen feltétele a tanulási motivációnak, így a gyereknek lehetősége lesz az örömet a tanulási folyamatban is megtalálni, nemcsak magában az eredményben.


Ingrid Sjöstrand: Nálunk nagyon jó


Nálunk nagyon jó fogalmazást írni. A tanító néninek piros tolla van, azzal ráírja Jó! meg Nagyon jó! meg Kitünő! a végire. Mást sose ír. Így aztán a Jó! nem is olyan jó, azt mindenki megkapja, kivéve aki Nagyon jót kap vagy Kitünőt, mert az a legjobb. És aki Nagyon jót kap, az se boldog igazán, mert mindig van, aki Kitünőt kap.
Maria, aki mindig a legjobb akar lenni, megkérdezte, hogy írjon, ha Kitünőt akar. Elevenen fogalmazzál! - mondta a tanító néni.
Legközelebb ez volt a feladat: A Nagymamáéknál. Nem írtam egy szót se arról, hogy a Nagypapa kiment az erkélyre, és olyan hangosan énekelt, hogy feljött a házmester, és veszekedett vele. És pont erre kaptam Kitünőt!

hétfő, június 22

Bridget klub























Ha valaki el akarja mesélni a történetemet, arra fogom kérni, hogy kezdje úgy, ahogyan a tündérmeséket szokás kezdeni: Volt egyszer...(Coelho)




Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három lány. Bocsánat egy asszony (jómagam, Bridget) és két hajadon, Rékaróka meg Pumukli, alias Timi. A szélrózsa minden irányából vetődtek össze, Réka Gyergyóból jött, Timi Csángóföldről, csak én voltam törzsgyökeres vásárhelyi.

Ilyenek voltunk: vadak és jók. Na jó, beismerem, inkább vadak, mint jók:) Aztán kezdődtek a kisebb és nagyobb kalandok. Ha jól számolom, 2004-től...

Együtt járunk iskolába (doktorálni és az egyetemre tanítani), shoppingolni és turkálni (ez egyik fő "kutatási" területünk:), konferenciákra és állófogadásokra, kávézni a "Libidóba" (Lido cukrászda), bulizni, csavarogni, a Félszigetre és sörözni. Együtt "pixeltük" évekig az álláskeretet és írtuk az akkreditációs dossziét meg a cikkeket. Rékaval meg minden nyáron két hétig körmöltük a különböző kutatásainkat egy-egy fagyi mellett:)

Kezdjük az elején. Réka csatlakozott elsőnek a klubhoz. Vett nekem egy fülbevalót Kolozsváron és akkor én azt mondtam magamban, aki a fülbevalót szereti, az rossz ember nem lehet:) És igazam lett. Mi vagyunk ketten az ékszer és parfüm rajongók. Azt is hitték sokan, hogy testvérek vagyunk:)



Kezdetben úgy aludtunk a "kiszállásokon", Debrecenben, Pesten, Sopronban, Szombathelyen, Egerben, hogy egy gyakornok, egy tanársegéd, aztán fevitte az Isten a dolgunkat és egy adjunktus egy tanársegéd pozícióra váltottunk.



Timi nem bírja az éjszakai parfümömet és a vanília illatot. Ilyenkor teljesen "kivan" tőlem, amint a mellékelt ábra mutatja. Neki egy állandó (Hugo Boss) parfüme van, nekünk Rékával minden napra egy:) Ez egyik fő különbség a klubon belül:)



Timivel a találkozásunk elején elmentünk melltartót vásárolni. Akinek C kupája van, az sem lehet rossz ember - állapítottam meg ismét és ebben is igazam lett. A mi klubunkban csak olyan nőket veszünk fel, akiknek az IQ-ja és a mellbősége is 100 fölött van:)))) Itt a képen eszerinti sorrend látható, éppen a miskolci pszichiátriai kongresszuson remekelünk. Persze, azért időnként még "versenyzünk":)


















A 100-an felüli IQ-ra bizonyítékként szolgál, hogy mindhárman megnyertük a legjobb fiatal előadó díját, különböző időpontokban. Mondtam, hogy ritka kombináció, kihalófélben levő védett faj vagyunk:)



Aztán Réka is eladta a bőrét, a férje Zsolt és filozófus vadmotoros. Ritkaszép kombináció, azóta a házasságtól elhullt a haja. Akárcsak Edének:)



Komolyra fordítva a szót: Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél (Müller Péter).

Együtt ünnepeltük a szülinapokat és eleinte sokat buliztunk. Buli után el szoktam mesélni a lányoknak az életem, Réka mindig azt mondja, hogy nem tud aludni, mert "felkavarom". Miután elalszik, gyakran csenget hajnalban a telefonom, amit úgy felejtek és ilyenkor azt kiabálja: Bridget, megöllek, hogyha még egyszer úgy hagyod:) És nem is lennék Bridget, ha következő alkalommal nem ugyanígy történne...

Egyik legszebb emlékem, amikor a hajdani Mandalában egy szép meglepetésben volt részem. Timi képregényben "megírta" az életem. Bemutatom majd a későbbiekben az alkotást:)


Rékával együtt sírattuk meg a "biluţa"-t...Jóban-rosszban együtt voltunk. Persze, nem úsztuk meg veszekedés nélkül sem, "engem vigyen fel a padlásra" jelenetek sora zajlott, amikor a tavaly a disszertációmat írtam. Akkor kicsit kiestem a klubból, mivel körmömre égett a gyertya.

Sopronban "véletlenül" átléptük a határt, Rékával halálra röhögtük magunkat, aztán Timi megharagudott, hogy milyen komolytalanok voltunk. Másnap meg tényleg komolyra fordult a dolog: a korházba is a Bridget galeri kísért be:)

Réka szokta mondani: Bridget, adok neked egy citromot, ne vágj már olyan kielégült képet:)

Amikor az úton találtam egy macskát, éjjel felvittem Timinek és azt mondtam: fogjunk össze a macska érdekében és otthagytam éjszakára. Azóta is hallom:)



Panni kutyám kölykeiből egy Timihez költözött, ott feszít a Brassó mellett Sacele városban. Az "alkatrész", Petra, a másik kölyök nem élte túl a "kiképzést", azt is sírattuk egy hétig ...



Apropó, amikor megszülettek a kutyakölykök, a Tanszéknek akartam hírül adni és ezzel a címmel 7 kis ördög és egy nagy. Csak véletlenül Réka fényképét küldtem tovább, két sörrel a kezében. Lett is nagy viháncolás:) Réka, neked még megvan az a fotó?



Színek tekintetében is megoszlik a terep. Timi a zöld, Réka a kék és az enyém a barna:)


Az igazi barát mindig ott van melletted: a csajok a tavaly ősszel felutaztak Pestre a doktori védésemre és tartották a frontot:) Nagyon jólesett. Réka hasában már ott mocorgott Avarka és az egész helyzetben már egy új korszak kezdete látszott.



Azóta Timi hazaköltözött Brassóba és onnan "csángál" erre meg arra, Rékának megszületett Avarka kislánya, "laza anyuka", engem doktorrá avattak. Tiszta véletlenül pont aznap, amikor meghalt Michael Jackson. Timi azt irta sms-ben: A star is died and other star is born: our Bridget Jones:)))) Végre befejeztem a 10 éve tartó tanulmányi korszakomat és elkezdődött az időszámításunk utáni periódus, az új életem:) Persze, hogy azt mondták a lányok, hogy: Bridget, hiszi a piszi...Na de a puding próbája az evés:)





Bár nagyon átalakult mindannyiunk élete, a Bridget klub aktívan működik. Ha nem is mindig személyesen, hanem forró dróton:)



Nektek írtam, csajok. Bridget.





"A barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat. Barátom lehet nemcsak a ,,barátom", de ha megszületik közöttünk ez a bensőséges kapcsolat, akkor az anyám, az apám, a gyerekem, a feleségem és a férjem is. Vannak csodálatos pillanatok, amikor kilépünk a családi szerepeinkből, és összekacsintunk egy mélyebb emberi szinten. Ha ők nem a barátaim, csupán az apám, az anyám, a gyerekem vagy a hitvesem, akkor hiányozni fog kapcsolatunkból valami. Micsoda?A legtöbb....Barátok azok, akiknek nincsenek titkaik egymás előtt. Mindent meg tudnak osztani egymással. Ha nem - nem igazi barátok. Barátom az, aki előtt a lelkem nyitva van." (Müller)


"A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek. " (Müller)

vasárnap, június 21

Sietek


Sietek.

Nem érek rá

leckét írni,

kivinni a szemetet,

kitakarítani.

Be kell majszolnom az egész világot,

mint egy paradicsomot,

mielőtt megöregszem,

mielőtt meghalok.


(Ingrid Sjöstrand: Sietek)


szombat, június 20

Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint őrült



"A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga, a tébolyító napsugárban kibomlik csenevész haja. Bolond lotyó - fejére kapja a sárga szoknyáját s szalad, szerelmese volt már a kóró, a pipacs és az iszalag, elhagyta mind, most sír magában, rí és a szörnyű napra néz, a napra, úri kedvesére, ki részeg, s izzik, mint a réz. Aztán eszelősen, bután rohan a gyorsvonat után."

Olvasóvá nevelés


"Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”(Márai Sándor)


Gyerekkoromban nagyon sokat olvasott nekem anyukám. Nem tanult soha arról, hogy mi a mesék szerepe, hogy hogyan járulnak hozzá a gyermek személyiségfejlődéséhez, csak olvasott. Ösztönösen. Sokat és sokszor. Megvette a klasszikus meséskönyveket és bearanyozta a gyermekéveimet. Nincs igazi gyerekkora annak a gyereknek, akinek életéből kimaradtak a mesék.


Valahol a mesék ma is élnek bennem, sokszor túlsegítettek a nehéz helyzeteken. Emlékszem a mondatokra, a képekre, a cselekményre, arra is, hogy esténként választhattam, hogy mit szeretnék hallani. A Szoria Moria Palota volt egyik kedvencem: finn, norvég, svéd, lapp, dán mesék könyve. Imádtam a Hetvenhét magyar népmese könyvemet, a Minden napra egy mesét, a Vackort, a Benedek Elek meséket, Andersen-t, Hauff-ot.



Tamkó Sirató Károly versekötetét két évesen szavaltam, apukával "verseltünk" a nagyszobában, a fotelen: Volt egyszer egy pinty, úszott mint a ponty...Utána "ettem" a könyveket. Mikor megbüntettek, a sarokba a Winnetou-val vonultam be. Éjjel, ellemlámpával a paplan alatt is olvastam. Amikor harmadikban elolvastam a Réztábla a kapu alatt című könyvet, a tanítónéni hazugnak nevezett. Nem hitte el.

A gyermekkorom vágyvilága, csodavárása nem tűnt el teljesen. Folyamatos próbatételek közepette ott vannak a "segítőtársak" valamint a "varázseszközök". Véletlen vagy nem, az államvizsgámat is a gyerekek által írt mesékből valamint a doktori disszertációmat is a gyerekek fogalmazásainak elemzéséből írtam. Itt lehet olvasni róluk: http://www.opkm.hu/konyvesneveles/2002/2/cikk19.html


A mese életre szóló szerelemmé vált az életemben. Csodálatos ilyen dolgokat olvasni egy gyerek tollából, mint:

Egyszer volt nekem egy kardvirágom és az még kicsike volt. Azért dühös voltam, mert már egy hónapja megvolt és még semmit sem nőtt. Én nem tudtam elaludni, hogy nehogy kisebb legyen. Reggel, amikor felébredtem nagyon örültem, hogy a virág akkora lett, hogy a plafonig ért. Már délben akkora volt, hogy az ajtóig ért, de amikor elmentünk kirándulni és hazaértünk olyan kicsi lett, hogy alig látszott ki. Ezért nem szabad a kardvirágot magára hagyni, mert megharagszik és kicsi lesz.

Ma is sokat és erővel olvasok. Kedvenc könyveim a hálószobában, az ágyam feletti polcon vannak. Bármikor levehetem. Olvasok kávézás közben, buszon, vonaton, metróban, repülőn, fürdőkádban, hintaszéken, szünetekben, mindig. Igaz, utóbbi időben túlsúlyban szakirodalmat. A függőségeim egyike: a könyv, a ruhák és ékszereim mellett:)

A bookline már külön fizethetne a reklámért, ipari mennyiségben rendelek magamnak, diákoknak, ismerősöknek:) Fontos nekem, hogy a diákjaim is olvassanak. Szeretek könyvekről beszélni, idézeteket kiírni, újraolvasni a kedvenceket.


Van egy hintaszékem, a kedvenc helyem, ahol ringatózva egy olyan világba kerülök, ahol feltöltődöm, megnyugszom, kikapcsolódom. Az olvasás a flow élményeim egyike.
Erővel olvasok és ha gyerekem lesz, olvasóvá nevelem...Ahogy engem is azzá neveltek a szüleim.



Hogyan és mikor foghatunk neki az olvasóvá nevelésnek? Múlt héten a Maros Megyei Könyvtárban Dr. Szilágyiné Gálos Ildikó volt a vendégünk, a Kulcs Egyesület meghívottjaként, aki az olvasóvá nevelés lehetőségeit mutatta be nekünk. Könyve "kötelező" háziolvasmány szülőknek, pedagógusoknak és könyvtárosoknak. A könyvről és a szerzőről bővebben itt: http://olvasovanevels.gportal.hu/. A könyv egyébként a Kulcs (http://www.kulcs.ro/) egyesületnél vásárolható meg.

Nyertes vesztesek

Mi a baj a másodikokkal? - kérdezi a pszichológus.
Az elsősök felvételiztetéséről Kádár Annamária pszichológust, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar marosvásárhelyi kirendeltségének adjunktusát kérdeztük. A teljes cikk elolvasható a: http://itthon.transindex.ro/?cikk=9643 oldalon.

Az ilyen típusú tesztek nem csupán az iskolaérettséget hivatottak mérni? Alkalmasak egyáltalán arra, hogy egyfajta rangsort állítsanak fel velük?

Egy teszt sem méri a személy képességeinek megváltoztathatatlan voltát. Mind a tanítóknak, mind a szülőknek tisztában kell lenni azzal, hogy ezek a pontszámok csak pillanatnyi teljesítményt jeleznek, és ebből a szempontból értelmezhetőek. A gyerekek ilyen típusú rangsorolása rányomhatja a bélyegét az iskolai előmenetelre.

Az első osztályos felvételi teszt olyan ismereteket mér, ami nem az óvodáskorú gyerek életkori sajátosságainak megfelelő. Már itt megkezdődik a teljesítményhajsza, az óvodás gyereket magánórákra, felkészítőkre járatják, hogy a követelményeknek meg tudjon felelni. Miért kellene egy óvodás gyerek összeadjon és térirányokat tükörképben értelmezzen? A vizu-motoros koordinációs funkciók még csak ebben az életkorban alakulnak, fejlődnek. Vekerdy Tamás pszichológus számtalanszor felhívta arra a figyelmünket, hogy nem az óvoda kell felkészítse a gyereket az iskolába, hanem az iskola kell befogadja az óvodáskorú gyereket.

A kutatások arra is rámutattak, hogy az iskolában elsajátított ismeretek csak 18 százalékban befolyásolják az életben való későbbi helytállást. A többi 82 százalék az érzelmi intelligencia függvénye. Akkor miért nem ezt tanítjuk, és miért nem ezt mérjük, akár első osztályban is, a szociális kompetenciákkal együtt? Vagy a kreativitást és problémamegoldást, játékos tevékenységek formájában?

A
PISA mérések rávilágítottak arra, hogy az iskola nem ad át alkalmazható tudást a diákoknak. Románia nagyon gyenge eredményeket ért el ezeken a nemzetközi méréseken, ami az ismeretközpontú oktatás hiábavalóságát támasztja alá. A tanulók legalább negyede funkcionális analfabétaként hagyja el az általános iskolát, vagyis képtelenek bonyolultabb szövegek megértésére, az információk értelmezésére, így továbbtanulásuk, képzésük kudarcra van ítélve. Miért kell akkor az első osztály előtt ismeretfelmérő tesztet íratni a gyerekekkel, és ennek alapján rangsort felállítani? Minden szakmai elvnek ellentmond, ugyanakkor a törvény is tiltja.

Mekkora stressz lehet ez a teszt egy ilyen korú gyerek számára? Milyen hatással lehet a későbbi iskolai pályafutására az esetleges kudarcélményekkel való indulás?

Személy szerint határozottan ellenzem a gyerekek ilyen típusú megmérettetését. Az ilyen helyzetekben aktiválódik a magas teljesítményszorongás, ami rontja a gyerek pillanatnyi teljesítményét.

Itt elsősorban a szülőket teszem felelőssé. Miért fontos nekik, hogy a gyerekük csak kiválóan teljesítsen? Mi a baj a másodikokkal? A sikertörténetekről sokat hallunk, hogy milyen ügyes volt, aki bejutott, megfelelt, csak arról nem beszélünk, hogy mi van azokkal a gyerekekkel, akik kiestek ezen a megmérettetésen? Nekik hogyan indul az iskolai karrierjük? Milyen visszajelzéseket kapnak a családtól: te nem voltál képes, te nem voltál elég ügyes, te nem vagy elég jó? Ki kérdi meg tőlük, hogy hogyan élted meg ezt a helyzetet? Az idei felvételi kapcsán szájról-szájra terjedtek azok az információk, hogy volt olyan gyerek, aki összehányta magát vizsga előtt, ugyanakkor olyan is, aki boldogan kiáltott fel: Anyu, ez ugyanaz volt, mint amit reggel adtál! A nagyobb versengés a szülők között van, mivel az, hogy kinek a gyereke jut be a felvételin, az a saját „kompetenciájukról” ad közvetve visszajelzést.

Egy sikertelen felvételi egy egész életre meghatározhatja a gyerek tanuláshoz való viszonyát. A magasabb teljesítményszorongás negatívan korrelál az iskolához való viszonnyal és az önbecsüléssel. Iskolapszichológusi pályafutásom alatt sok olyan diákot láttam, akinél egy kezdeti erős kudarc a tanult tehetetlenséghez vezetett. Megmérettetések előtt folyamatosan azt ismételte magának, hogy én nem tudom, én nem vagyok képes, én nem tudok megfelelni. Mivel ezek a negatív önszuggesztiók önbeteljesítő jóslatként működnek, a gyereknek előbb-utóbb igaza is lesz. Mivel a permanens nevelés korunk egyik kihívása, a tanulási motivációra, a tanuláshoz való viszonyulásmódra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, mint az ismeretek átadására. Ez sokkal fontosabb hosszútávon, mint a pillanatnyi „jó” teljesítmény.


Az, hogy már elsőtől ilyen egyféle „elitosztályok” jönnek létre, nem jelenti-e azt, hogy túlságosan is magas lesz az elvárási szint, és az egymás kölcsönös segítése helyett a kompetitív szellem lesz a domináns?


Pontosan ez történik, hogy a csoportszellem helyét a teljesítménycentrikusság veszi át. Az, hogy én megfeleljek, hangsúlyosabb, mint az, hogy mi együtt jól érezzük magunkat. Hiszen egy „elit” osztálynak kifele is meg kell mutatni, hogy mennyire képes, a mérce nagyon magas, sokszor felérhetetlen, aki lemarad, annak már nincs lehetősége a hiányosságokat kompenzálni. A versengésnek egy győztese és sok vesztese van, ha ez az osztályban túlzott szerepet kap, akkor nagy az ára, mert nem csak a vesztes, hanem a győztes is szorongásával, valamint a csoportbeli légkör romlásával „fizet” meg.
A későbbi boldogulás szempontjából előnyösebb, ha egy gyerek csak „átlagos” teljesítményt nyújt, viszont egy olyan osztályba jár, ahol összetartó, szociálisan jó közérzetű gyerekek tanulnak, akiknél megmarad a tanulás vonzereje. Ebben a tekintetben a tanító személyiségének lehet nagy szerepe. Biztatom a szülőket, hogy elsősorban ne iskolát, hanem tanítót válasszanak a gyereküknek.


A vezetéseddel a marosvásárhelyi Sapientia EMTE-en egy államvizsga is született ebben a témában, mik voltak a legfontosabb következtetések?

A kutatás alanyai IV. osztályos diákok voltak, akik a Bolyai Farkas Líceum tanulói, a kontrollcsoportot a 2-es számú iskola ugyancsak IV. osztályos diákjai képezték. A kutatás során szociometriás felmérés készült, vizsgáltuk a diákok teljesítményszorongását, valamint feltérképeztük a szülők véleményét a felvételivel kapcsolatban.

Az előbbi osztályos gyerekek szülei pozitívan ítélik meg a felvételi vizsgát, semmiféle hátrányát nem látják annak a gyerekeik számára. Mi több, szükségét látják, illetve előnyösnek találják a felvételiztetést. A szülők túlnyomó része azt is állítja, hogy a jegy nagyon fontos, és aki okos gyerek, annak csak jó jegyei vannak.

Ugyanakkor a felvételizett diákok társas kapcsolatai nem lazábbak, mint a velük egyidős, de más iskolában tanuló, felvételi nélkül bejutott diákok kapcsolatai. A felvételizett gyerekek azonban teljesítményszorongóbbak, mint a normál módon beiskolázott társaik. Vagyis azok a gyerekek, akik megmérettetéssel kerültek be az I. osztályba, szignifikánsan teljesítményszorongók.

A diákok 81%-a jelölte azt, hogy szorongásuk legfőbb kiváltó okai a hiányosnak vélt ismereteikkel kapcsolatosak. A Bolyai Farkas IV. osztályos diákjai számára a szorongás legfőbb megjelenési módja az emocionális manifesztáció. Ez a megnyilvánulási forma a szorongás legmagasabb szintje, és a diákok 76%-ára ez a megjelenési mód a jellemző. Szorongás esetén a diák legszívesebben a föld alá süllyedne, még maga számára is fölöslegesnek tűnik, abszolút tehetetlennek érzi magát. Ezzel szemben a kontrollcsoport diákjaira legjellemzőbb szorongás megjelenési mód a fiziológiai manifesztáció, ami a szorongás megnyilvánulásának legalacsonyabb szintje, amikor a diák szorongás helyzetben izzad, illetve remeg a hangja – ezt az osztály 59%-a jelölte meg. A felvételiztetés eredménye tehát ezek alapján a „válogatottan magasan szorongó” diákok kinevelése.
“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”
(Márai Sándor: Ég és Föld – Az utak)

Lépdelek az utakon, ösvényeken és ámulok-bámulok azon a csodálatos renden, ami kiviláglik a kuszaságban. Néha barázdás az út, rögös, néha síma, néha kanyargós, néha egyenes, néha zsákutca...De az enyém. Csak az enyém. Az én utam. Az én "elcaminom." Zarándoklat önmagamhoz. Szaladva, sétálva, indiánjárásban. Megyek és néha pihenek. Ilyenkor szétnézek és megjegyzem, amit látok. Erőforrásokat keresek, amelyek hamuban sült pogácsa módjára segítenek majd a későbbiekben. Útközben a Nap fele nézek. Mindig.

szerda, június 3

Leckék az életről

Egyik kedvenc filmem. Véletlenül került kezembe a könyv, ami a film alapjául szolgált, évekkel ezelőtt. 10 évig jöttem-mentem Budapestre, amíg tanultam, és mindig a Keleti Pályaudvaron vártam a vonatot hazafele. Közben a könyvárusoknál kerestem egy jó kis könyvet, hogy a 12 órás úton elüthessem az időt. Igy akadt meg a szemem a Keddi beszélgetések az életről és a halálról című könyvön, amit Mitch Albom írt. Megtetszett a címe, aztán a könyv is és a film is. Azóta már 7-szer láttam. Élnek bennem a sorai, mindig mond és ad valami újat.
Egy pedagógusjelöltnek három filmet kötelezően meg kell néznie: a Holt költők társaságát, A veszélyes kölykök-et és ezt: http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=74646. Én mindhármat levetítem a diákjaimnak.

Ezek olyan leckék, amelyek nem szerepelnek a tantervben. Amelyeket a személyiségeddel, hozzáállásodall, életszemléleteddel, teljes lényeddel adsz át tanítványaidnak. Ezekre fognak emlékezni, mindig, a többit elfelejtik, az ismeretek átalakulnak, elhalványulnak, megfakulnak, megkopnak. Viszont egy jó pedagógus gesztusai, szavai mindig élénken élnek benned.

Hiszek abban, hogy a pedagógus – és Morrie az öreg szociológia-professzor az volt – az örökkévalóságnak dolgozik; soha nem tudhatja, hol ér véget a hatása (Henry Adams). Időnként nagy szükség van egy tapasztalt mester türelmére, bölcsességére, tanácsaira, amelyek eligazítanak, átláthatóvá teszik a valóságot. Morrie, az öreg szociológia professzor több leckét tanít az életről. A tantárgy az élet értelme és forrása a tapasztalat. A tantárgy számos témakört ölel fel, mint a szeretet, a hivatás, a közösség, a család, az öregség, a megbocsájtás és végezetül a halál.

Vegyük őket sorra!

1. Lecke az élet értelméről
Rengeteg ember ténfereg a világban, akiknek céltalan és értelmetlen az élete. Szakasztott, mintha alvajárók lennének, még akkor is, amikor olyasmin buzgólkodnak, amit fontosnak vélnek. Azért van ez így, mert hibás, téves dolgokat hajkurásznak. Az életünket csak úgy tölthetjük meg tartalommal, ha odaadóan szeretjük embertársainkat, ha a körülöttünk élő közösségnek szenteljük magunkat, meg annak, hogy létrehozzunk valamit, aminek célja és értelme van.

2. Lecke a szeretetről
Érdekel téged, hogy mi az legfőbb dolog, amire megtanított ez a betegség? Hogy nincs az életben fontosabb dolog, mint megtanulni szeretetet adni és szeretetet elfogadni. Elfogadni a szeretetet. Mi folyton azt hisszük, hogy nem szolgálunk rá a szeretetre, azt hisszük, ha elfogadjuk, túlságosan ellágyulunk. Pedig… a szeretet az egyetlen racionális cselekvés. Tetőtől talpig betakarózunk mindenféle öncélú dologgal, teljesen lefoglal a karrierünk, a családunk, hogy van-e elég pénzünk a jelzálogkölcsön visszafizetésére, hogy beszerezzünk-e egy új kocsit, megjavítsuk-e a bedöglött radiátort…milliónyi piszlicsáré tevékenységbe bonyolódunk csak azért, hogy pörögjön a motor. Így aztán soha nem szokjuk meg, hogy olykor magunkba szálljunk, és szemügyre vegyük életünket, mondván: Hát ennyi az egész? Ez minden, amit akarok? Nem hiányzik belőle valami?

3. Lecke az érzelmi intelligenciáról
A szeretet mérhetetlenül fontos. Szeretet nélkül szárnyaszegett madarak vagyunk. Félsz a szenvedéstől, félsz a gyásztól. Rettegsz a szerelemmel együtt járó sebezhetőségtől. De ha szabadjára engeded az érzelmedet, beléjük veted magadat, ha elmerülsz bennük, akár a fejed búbjáig is, teljesen és maradéktalanul megtapasztalod őket. Akkor tudni fogod, mi a szerelem. Tudod, mi a szenvedés. Tudod, mi a gyász. Akkor és csak akkor mondhatod: „Rendben van. Ezt az érzést megtapasztaltam. Ezt az érzést már jól ismerem. Most egy időre el kell szakadnom tőle. Fürdőzz meg az érzéseidben. Akkor tudni fogod, mi a szerelem. Nem fog megártani. Csak segít rajtad. Ha beengeded magadba a félelmet, ha úgy öltöd fel, mint egy megszokott inget, nyugodtan elmondhatod: „Jól van, ez a félelem. Nem muszáj hagynom, hogy uralkodjon rajtam. Annak látom, ami valójában. Ugyanez érvényes a magányosságra: engedd szabadjára, engedd kicsurranni a könnyeidet, érezd át teljes egészében – de végezetül tudd kimondani azt is: „Rendben van, eddig tartott a magányosságom.

4. Lecke az eriksoni fejlődéselméletről
…ha megtalálod az életed értelmét, célját, eszedbe sem jut hátrafelé menni. Akkor csak előre igyekszel. Még többet akarsz látni, még többet akarsz tenni. Alig várod már, hogy hatvanöt éves legyél. Egyetlen fiatalnak sem ártana, ha tisztába lenne azzal, hogy ha folyton-folyvást az öregedés ellen küzdesz, világéletedben boldogtalan leszel, mert az öregedés mindenképpen utolér. Az a fontos, hogy mindig találd meg az életkorodban azt, ami jó, ami igaz és ami gyönyörű. Ha folyton hátratekintesz, versenyben fogod érezni magad. Holott az élet nem versengés tárgya. Az az igazság, hogy bennem minden életkorból maradt valami. A háromévesből, az ötévesből, a harminchét évesből az ötvenesből. Hiszen mindegyiket megéltem, és pontosan tudom, milyen érzést jelent. Gondold csak el, hány életkor között válogathatok? Hiszen mindegyikből van bennem valami, a saját jelenlegi koromat s beleértve. - Hogy is lehetnék hát irigy a te életkorodra – amikor én is voltam már ennyi idős? Attól, hogy adni tudok másoknak, élőnek érzem magam. Ebben nincs szerepe se a kocsimnak, sem a házamnak. Sem annak, hogy milyennek látszom a tükörben. Amikor megajándékozok valakit az időmmel, amikor mosolygásra bírok valakit, aki bánatos volt, csaknem olyan egészségesnek érzem magam, mint valaha. Mindig azt tedd, ami a szívedből fakad. Ha így élsz, nem leszel elégedetlen, nem fogsz irigykedni, nem áhítozol arra, ami a másoké. Sőt, talán még sokallod is majd, amit cserében kapsz.

5. Lecke a kötődésről
Az élet kezdetén, csecsemőkorunkban mások segítségére van szükségünk, hogy életbe maradjunk, igaz? És az élet végén… ismét mások segítségére van szükségünk, hogy életben maradjunk, igaz? De elárulom neked a nagy titkot: a kettő között is mindvégig szükségünk van egymásra.

6. Lecke a veszteségekről
Megijeszt Téged minden, amiről beszélgetünk, a halál, a sírás...Ezért nem szoktak az emberek ezekről a dolgokról beszélgetni. Spórolnak az érzelmeikkel. Látod, ezt soha nem tudtam megérteni. Hogyan tudsz spórolni valakinek az érzelmeivel azzal, ha visszautasítod...? Azt hisszük, nem érdemeljük meg a szerelmet, ha gyengék vagyunk, amikor megérkezik. Amikor gyerekek vagyunk, másokra van szükségünk a túléléshez. Amikor haldoklunk, szintén másokra van szükségünk. De itt van a titok! A kettő között még inkább szükségünk van másokra.

7. Lecke a kismadárról, az élet valódi megélésének művészetéről
Az én kedvenc leckém a könyvből, a buddhista példázat, a kismadárról szól. „Lássunk minden nap egy kismadarat a vállunkon, amely megkérdi: „Ma lesz a napja?”, Készen állok-e vajon? Megteszek-e mindent, amit tennem kell? Az vagyok-e ami lenni akarok?” Ha valóban odafigyelsz arra kismadárra a válladon, ha belenyugszol, hogy bármelyik percben meghalhatsz, akkor esetleg nem leszel többé annyira becsvágyó, amilyen vagy.”
Én feltettem a madarat a vállamra. Jó barátok vagyunk mi ketten. Megkérdem magamtól, nap mint nap, hogy megteszek-e mindent, amit tennem kell?
Az vagyok-e, ami lenni akarok?

Sok más lecke van még a könyben, olvassátok el:)