Pétertől és Beától, a Mesterkurzus szervezőitől kaptam a könyvet a tegnap ajándékba. Közben elkezdtem olvasgatni róla, ki is a szerző, mivel foglalkozik, miért is utolsó tanítás a címe a könyvének?
Randy Pausch a Carnegie Melon egyetem professzora volt. A Time magazin 2008 májusában beválasztotta a száz ember közé, akik a legnagyobb hatást gyakoroltak a világra az utóbbi időben. Pittsburgh önkormányzata 2007. november 19-ét Randy Pausch-napnak nyilvánította.
Fő kutatási területe az Entertainment Technology, a szórakoztató technológia. A tapasztalati tanulás módszerével, a csapatmunka segítségével oktatott. Ez eddig nagyon tetszik, hiszen ezek az én elveim is, erről szólnak a tréningek valamint a gyakorlati ismereteket előtérbe helyező kurzusoknak látom csak értelmét. Az egyetem egyik hagyománya, hogy azok a tanárok, akik elhagyják az egyetemet, akár amiatt, mert máshol vállaltak munkát akár mert elérték a nyugdíkorhatárt összefoglalták a tapasztalataikat az Utolsó tanítás címmel.
A könyv alapja a Hogyan érjük el gyermekkori álmainkat? című előadás. Érdemes megnézni, a szerző humora, életereje, szerénysége megható. Prezentációs készsége lenyügőző. Ami még rátesz egy lapáttal az egészre az az, hogy Randy Pausch gyógyíthatatlan rákbeteg volt, hasnyálmirigyrákot állapítottak meg nála az orvosok. Kemoterápiás kezelések után 2007 augusztásban közölték vele, hogy még három-hat hónapot élhet. Ezt az "utolsó előadást" 2007. szeptember 18-án tartotta a Pennsylvania állambeli Carnegie Mellon Egyetemen (CMU). Ekkor tudta már, hogy meg fog halni. Azóta meg is halt. És mégis, így tudott előadni...Fantasztikus. Tudatosan élt és nem sodródott. Megvolt az értékrendje, elvei, álmai. És beteljesült emberként távozott. Kifogások és önsajnálat nélkül.
Amit maga mögött hagyott: 3 gyerek, egy 18 hónapos, egy három éves, egy hat éves és a felesége. Nekik akarja átadni az előadás révén, amit már élve nem tudott: azt, hogy ne féljenek álmodni és bátran valósítsák meg ezeket az álmokat.
Olvasom a mondatait és mosolyogva bólogatok: igen, igen, így van. Legalábbis az én életemben. "A falak azért épülnek elénk, hogy megmutassák, mennyire akarunk valamit" valamint "Azon nem változtathatunk, hogy milyen lapokat osztanak nekünk, de az már rajtunk múlik, hogy miként játsszuk meg azokat! "
Nálunk inkább az a "trendi", hogy problémákat arra használjuk, hogy megindokoljuk saját magunknak, hogy miért is nem sikerült, magyarázatot keressünk a sikertelenségünkre és azokra a dolgokra, amibe beletört a bicskánk. Nem én, más, a körülmények, a helyzet...Siker és kudarc attribúciója...
Az előadás ismét megerősít abban, hogy a lényeg, hogyan éljük az életünket, hogyan valósítjuk meg magunkat és álmainkat. A többi: nem számít.
Illetve még valami igen. Hogyan tudok segíteni másnak, hogy beteljesítse álmait. Talán a tanításnak, nevelésnek is ez lenne az igazi célja. Segítsünk tudatosítani a tanítványoknak, melyek a saját céljaik és mit tudnak azért tenni, hogy megvalósítsák. Mit csináljanak akkor, amikor megakadnak? Miért ne adják föl?Megtanítani, hogy merjenek álmodni és higyjenek az álmaikban. Még ha sokan lesznek is az úton, akik kinevetik ezért őket.
Hányszor mondták el nekem is a "jóakaróim" úgysem lehet, nem tudod megcsinálni. A lehetetlen dolgok sorra megvalósultak. És új álmok sorakoznak. Ezért érdemes élni...
A könyv fejezetcímei:
Az őszinteség fontosabb, mint a divat
Ne panaszkodjunk, hanem dolgozzunk keményebben!
A betegséget kell kezelni, nem a tünetet
Ne tépelődjünk azon, mit gondolnak mások!
A tetteket figyeljük, ne a szavakat!
Mindenkiben keressük a legjobbat!
Mutassunk hálát!
A rossz bocsánatkérés rosszabb, mint a semmi
Mondjunk igazat!
Semmilyen munka nem derogál
Soha ne adjuk fel!
Legyen bennünk közösségi szellem!
Csak kérdeznünk kell
Döntsük el: Tigris vagy Füles
Ne panaszkodjunk, hanem dolgozzunk keményebben!
A betegséget kell kezelni, nem a tünetet
Ne tépelődjünk azon, mit gondolnak mások!
A tetteket figyeljük, ne a szavakat!
Mindenkiben keressük a legjobbat!
Mutassunk hálát!
A rossz bocsánatkérés rosszabb, mint a semmi
Mondjunk igazat!
Semmilyen munka nem derogál
Soha ne adjuk fel!
Legyen bennünk közösségi szellem!
Csak kérdeznünk kell
Döntsük el: Tigris vagy Füles
És a kritika: A könyvnek van néhány pontja, ami pár alapvető közhelyen keresztül úgy hat, mintha egy sikerkalauzt olvasna az ember, ám a háttérinformációk tudatában mégsem érezzük úgy, hogy meg akarnak téríteni, ráadásul a könyv jóval személyesebb keretbe van foglalva az ilyen témájú irodalomhoz képest.
Ha a tipikus amerikai álomkép helyére behelyettesítjük saját vágyainkat és célkitűzéseinket, egy igazán értékes és használható iránytűt kaphatunk az élet és az álmok megélésének mikéntjéhez.
Most nekifogok olvasni és behelyettesítem az álmaimat...A bakkancslistámat. A szerző is megvalósította a sajátjait: a súlytalanság állapotában lenni, játszani az amerikaifutball-ligában, megírni egy szócikket a World Book Enciklopédiába, Kirk kapitánnyá válni, plüssállatokat nyerni, Disney-játéktervezőnek lenni... Ennek köszönhető az a derű, ahogy visszanéz az életére. Majd én is így akarok visszanézni. Tervem szerint kilencvenegynéhány évesen. Na jó, a százat is bevállalom:)
A könyvet kiadta a Jaffa Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése