csütörtök, május 19

Húsvéti családi kirándulás


A család is... olyan valami az életben, ami becses... Olaj az élet lámpásában mondja Gárdonyi. Én is így gondolom. Serdülőként alig vártam, hogy végre lekophassak a családi kirándulásokról és saját útjaimat járjam. Aztán most, mikor már nekem is saját családom van, egyre jobban értékelem a gyökereimet. Hiszen ezek adták szárnyaimat. Ezt a két dolgot adhatja egy szülő a gyerekének a biztos induláshoz. Csíkszentmihályi gondolata, hogy mindenki olyan mértékig része egy családnak vagy egy baráti kapcsolatnak, amilyen mértékű pszichikai energiát fektet be a közös célokba. Közös céljaink, közös terveink vannak. Köztük az, amiben a testvéremmel egyeztünk meg a tavaly, hogy a mi, külön kis kirándulásaink mellett egy közös nyaralást is betervezünk és megvalósítunk minden évben.




A tavaly kezdődött...elvittük szüleimet 35 éves házassági évfordulójukra egy közös, családi kirándulásra. Nem is a helyek voltak a lényegesek, pedig az is egy külön élményhalmaz volt: Milánó, Velence, Verona, a Ligur tenger, Pisa, Toscana vidékei utána meg Párizs, hanem az együttléttel kapcsolatos élmények, érzések. Hogy jó együtt lenni, nevetni, közös, régi emlékekről beszélgetni, enni, inni, járni, elfáradni, pihenni, bámulni, rácsodálkozni...Része vagyok ennek a rendszernek...Párizst látni szüleim egyik nagy álma volt, így ez is teljesült.
























Idén Rómát, Milánót, Genovát, Firenzét és Bergamot jártuk be "családostul". Koccintottunk a viszontlátás örömére és arra is, hogy az idén a húsvétot és május elsejét is Olaszországban ünnepeljük.





Az első helyszín Milánó, ahol a Dóm csodás épülete mindannyiunkat rabul ejtett. Akárhányszor jövünk ide, a hatás ugyanaz marad. Mindig ez a kiindulási pont a milánói séták esetében.




Bergamo egy csodás kisváros. Itt landolnak a Wizzair gépek. Egy nap ide látogattunk el és felmásztunk a várba. 


A fagyizás soha nem maradhat ki séta után. Ez egyik közös tulajdonságunk, mindenki egyformán imádja: más-más ízekben. Ede a csoki és sárgadinnye kombináció fanatikus híve:) 


Minden nap egy más városba kirándultunk, bejártuk Firenzét, Genovát, Rómát: gyalogosan. Esténként fáradtan és elégedetten roggytunk be az ágyba. 












És ami a legfantasztikusabb, hogyan illeszkedtek bele a partnereink ebbe a rendszerbe. Ede anyukának szólítja édesanyámat...magától. Befogadták, elfogadták Edét és Timit is, feltételek nélkül. A feltételes elfogadás kikötéseket támaszt: ha bejöttél egy rendszerbe, alkalmazkodj. Szokd meg...Nálunk ez nem így volt. Észrevétlen idomultunk egymáshoz és mindannyian jól érezzük magunkat a "nagycsaládban". Családi kapcsolat ez, ami nemcsak formális. 



36 éve házasok a szüleim. Mi meg lassan 11 éve. 




Anyukának nagyon tetszik a kirándulás, Atti meg remek idegenvezető. 






Mindig akad idő egy kis bolondozásra, az élő szobor mellet mi is pózolunk. 




Na meg otthon Attinál is folyamatosan:) 





Az "ősök" elégedettek:) 





A parkok nagy kedvenceink. 




Timi gondolt egyet és felöltözött teljes harci díszbe, magára aggatva az ékszerkollekcióm (egy részét:)





Lakatolunk:) 




Puszi!




A sógorok jól megvannak.



Mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal
meghosszabbitja a köldök-
zsinórját...(Kassák Lajos) 



Anyukával lányos napot is tartottunk, ketten kóboroltunk Milánóban, illetve pózoltunk, ahol lehet kettesben. A Dómba gyalog mentünk fel a lépcsőkön, ahol Milánó látképe tárult elénk.










Mindenki elégedett volt a végén, élményekkel, eseményekkel, látnivalókkal új erőforrásokkal feltöltve érkeztünk haza. Na meg azzal a meggyőződéssel, hogy a mi családunkban a legjobb.



Ahogy Janikovszky Éva mondja: De jó nekem:) De jó nekünk!


További képek itt:

Firenze: 


Genova:

Róma:


Bergamo:

Milánó: