A szakember válaszol

A Vásárhelyi Hírlap A szakember válaszol rovatában megjelent írásaim:

Január 26.

19 éves olvasónk kérdezi: Nagyon sokat sírok, akkor is, amikor nem kellene. Komoly és szomorú problémákról gyakorlatilag nem tudok beszélni, mert ahogy elkezdem, máris elerednek a könnyeim. Tehetek ez ellen valamit?

A kérdésre dr. Kádár Annamária, pszichológus válaszol: Érzékenységünk elsősorban adottság, ugyanakkor tanult viselkedésmintákat is magába foglal, amelyeket a családban sajátítunk el. Nehéz megállapítani, hogy túlérzékenység esetén hol húzódik a határ. Ha a problémára a válasz túlzott és heves, akkor túlérzékenységgel van dolgunk, amely mindkét érintett félnek feltűnik. Akkor kell ez ellen tenni valamit, ha a tünet szenvedést okoz, ha befolyásolja életvitelünket, munkavégzésünket. Az is előfordulhat, hogy az adott reakció az adott helyzetben megfelelő, mégis, akivel szemben megnyilvánul, túlzónak tartja azt, ugyanis napjainkban nem „divat” kinyilatkoztatni az érzelmeket, nincs idő „lelkizni”. Arisztotelész szerint érzelmeinknek „helyénvalónak”, a körülményekkel arányosnak kell lenniük. A jó közérzet nem az érzelmi mélypontok és csúcsok arányán múlik, hanem, hogy a negatívak ne nyomják el a kellemeseket. Nehezen irányítható, milyen érzések törnek ránk, abba azért lehet beleszólásunk, hogy meddig tartanak. Különböző kognitív folyamatok módosíthatják érzelmi élményeinket. Negatív hangulatban énképünk is negatívabb, ezt apró sikerélményekkel javíthatjuk.

Február 16.

Névtelen olvasónk kérdezi: a párom gyakran végez önkielégítést, és nagyon szereti a pornófilmeket. Hogyan tudnám erről leszoktatni?

A kérdésre dr. Kádár Annamária pszichológus válaszol: az önkielégítés még fiatalkorban kezdődik, amikor teljesen ösztönös tevékenység, segít felfedezni, hogy mit jelent a szexuális öröm. Kimutatott tény, hogy a maszturbáció hozzájárul a szexuális feszültség leküzdéséhez, a későbbi együttlétek örömtelivé, a felnőtt kapcsolat stabilabbá és boldogabbá válásához. Az önkielégítés abban az esetben okoz gondot, ha az illető úgy rászokik, hogy már nem tud nélküle élni. Függőséggé akkor válik, amikor valakinek partnere van, mégis szívesebben fordul az önkielégítéshez, mint a partnerrel való szexuális élethez. A pornónézés nem az örömszerzés formája miatt probléma, hanem azért, mert a férfi valamilyen ok miatt a valós kapcsolatot háttérbe helyezi, és nem tud mit kezdeni az intimitással. Ekkor az önkielégítés valamilyen komolyabb probléma tünete, és terápiát igényel. Ennek feldolgozásában segít az őszinte és hiteles kommunikáció, amikor a partnerek szembesítik egymást azzal, hogy hol vannak elakadások a párkapcsolatban.

Március 6.

Névtelen olvasónk kérdezi: A férjem betegesen ragaszkodik az édesanyjához, már-már ellehetetleníti a családi életünket, ugyanis mindig az anyósomnak ad igazat. Hogyan tudnám megoldani ezt a problémát?

A kérdésre, dr. Kádár Annamária pszichológus válaszol: Az esküvő után az ifjú férj édesanyjának fel kell dolgoznia, hogy ezután már nem ő a legfontosabb nő fia életében. Az anyós-meny konfliktus alapja a féltékenység, mindkét nő magáénak akarja a férfi szeretetét, ezért akár rivalizálnak is. Mivel az anyós és meny nem választják egymást, hanem kényszerűen kerülnek a családba, nincs köztük feltétel nélküli szeretet, ami az anya-lány kapcsolatot jellemzi. A konfliktusok megoldása érdekében gyakran használják „fegyverként” fiukkal, férjükkel szemben az érzelmi zsarolást. A legtöbb probléma akkor adódik, amikor az anyós és meny nem ugyanolyan társadalmi környezetből jönnek, és a mindennapi szokások, gyereknevelési, háztartási elvek nagyon eltérőek. Ilyen esetekben hasznos a határok tisztázása, amelyen túl nem szólnak bele egymás életébe, döntéseibe. Az anyós feladata belátni, hogy azzal, hogy túlságosan ragaszkodik fiához és beleszól döntéseibe, éppen abban akadályozza meg a fiát, hogy felnőttként saját életét élje társával. A férj feladata feldolgozni az elválást, a feleségé pedig kommunikálni mindkettejük felé azt, hogy mennyire zavaró számára ez a viselkedés, amely mindkét kapcsolat rovására mehet.

Március 30.

Névtelen olvasónk kérdezi: Lehet egyszerre két személybe szerelmes lenni? Egy ideje úgy érzem, hogy igen, mivel nemrég a párom mellett más férfival is találkozom. Úgy érzem, mindkettőt szeretem, és nem tudok választani. Utálom ezt a helyzetet, de nem tudom, mit tehetnék, mi segíthetne a döntésben.

A kérdésre Kádár Annamária pszichológus válaszol: Lehet, mivel mindkét férfi mást hozhat ki belőlünk. Minden szerelem más, sosem ugyanazért szeretünk két embert. Egy másik azért tudja belopni magát a szívünkbe, mert általa újradefiniáljuk önmagunkat is. Viszont ezt nyíltan nem lehet megtenni. A titok pedig megöli az intimitást, és komoly károkat is okozhat bennünk. Ami eleinte nagy lelkesedést ad, később inkább lelombozódással és illuzióvesztéssel jár. Rövid távon, ha viszonzott a szerelem, kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat, a külső kapcsolat fellendítheti a mindennapjainkat. Hosszútávon azonban a titkolozás, a döntésképtelenség alvászavarhoz, magas vérnyomáshoz és folyamatos lehangoltsághoz vezet. Az eufóriát felváltják a kétségek. A kettős játszma hatására sérülhetnek más emberi kapcsolataink is. A dupla szerelem amiatt sem tartható hosszútávon fent, mivel elvesztődik a lényeg: a kapcsolat kizárólagossága. A döntést könnyebb meghozni, ha egy időre mindkét férfitól eltávolodunk, és magunkra maradunk az érzéseinkkel. Annak tudatosítása, hogy ezzel egy olyan helyzetet zárunk le, ami kilátástalan, segíthet a döntés meghozatalában.

Folyt.köv.