csütörtök, szeptember 23

Használat előtt fölrázandó!

Népújság, szeptember 23, Harmónia rovat

Tudják, milyen a jó gyerek? Használat előtt fölrázandó – hangzott el dr. Ranschburg Jenő pszichológus a hét végén Marosvásárhelyen tartott előadása során. A 75. életévét taposó magyarországi szakembert joggal tartják a szülő–gyerek kapcsolatok pszichológiája koronázatlan királyának, hiszen a maga közvetlenségével, természetes humorral fűszerezett stílusával teljesen magával ragadta a marosvásárhelyi közönséget, a mindennapi élet szülte példáiban sok szülő magára ismert. Előadásában nyoma sincs a kioktatásnak, ő szórakoztatva nevel. 

          – Dr. Ranschburg Jenő Családunk: harcmező vagy békesziget című előadásával a közkedvelt Mesterkurzus-sorozat keretében látogatott Marosvásárhelyre. Már színpadra lépésekor sikerült mosolyt varázsolnia hallgatóságának az arcára, ugyanis amikor Kádár Annamária pszichológus, műsorvezető beharangozóként elmondta, hogy a neves szakember Prima Primissima-díjjal, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti-keresztjével büszkélkedhet, dr. Ranschburg azonnal megjegyezte: „Ne a tiszti kereszt miatt szeressenek engem, hanem azért, amit nyújtani próbálok önöknek” – szabadkozott humorosan.

Csata azért legyen


          Az előadás címéből kiindulva, a pszichológus már az elején leszögezte, nem hisz a felhőtlen harmóniában, a családnak nem kell feltétlenül békeszigetnek lennie. – Az egészséges gyerekek az egészséges családokban megvívják a maguk küzdelmét. Nem igazán szeretem a teljesen harmonikus szülő–gyerek kapcsolatot. Amikor a gyerek nem alkudozik, még serdülőkorában sem, ott valami nem stimmel. Csata azért legyen, csak vér ne folyjon. A harc nélküli örök béke egyébként is unalmas – fogalmazott találóan.

Felvenni vagy sírni hagyni?


          Az első évben nem nevelni, hanem szolgálni kell a pici babát, akkor tanulja meg, hogy bízzon az emberekben, illetve, hogy érdemes-e megszólítania a körülötte lévő világot. – Például sokan hangoztatják, hogy nem kell fölvenni a síró gyereket, mert elkényeztetjük. Ez nem egészen így van. Egy baba nagyon gyorsan meg tudja tanulni, hogy érdemes-e megszólítani a világot, válaszol-e az neki. Ha azt tanulja, hogy fölösleges, akkor később többé nem szólítja meg. Azok a babák, akiket a szülő fölvett éjszaka, föl-alá járt velük, hároméves korukra kíváncsi, kreatív gyerekekké válnak. A kreativitáshoz pedig bátorság is kell, azt jelenti, hogy megpróbálja másként csinálni a dolgokat, mint ahogyan az megszokott. Ha a nyolcéves gyerek másképp oldja meg a matekfeladatot, mint azt a tanára mutatja, „megette a fene azt a pedagógiát”, amely elítéli ezért – állítja határozottan dr. Ranschburg Jenő. Mint mondta, szomorúan tapasztalja, hogy csupa bizalmatlanságot látnak maguk körül a gyerekek: ne fogadjanak el semmit idegenektől, jól zárják be az ajtót. Holott szerinte a kölcsönös bizalommal teremthető meg a sokat hangoztatott béke szigete.

Futballmeccs vagy mesefilm?


          – Nem szeretem a terhes szót. Egyre inkább azt érzem, hogy a mai társadalom nem gyerekszerető, felesleges, zavaró teherként tekintenek a gyerekre, hiszen mindig akar valamit. Feltételezik róla, hogy rosszindulatú, és ha nem nevelik meg, biztos olyant fog csinálni, ami mindenkinek kellemetlen – vázolta észrevételét dr. Ranschburg. Szerinte annak a hátterében, hogy manapság a gyereket tehernek érzik a szülők, nem az anyagiak állnak, hiszen régebb nagyon szegény családok szeretettel várták az utódokat. A felnőttek tárgyként tekintenek a gyerekre, akitől azt várnák el, hogy akárcsak egy rádió, amíg szórakoztat, addig jó, aztán, mikor kényelmetlenné válik, legszívesebben kikapcsolnák. – Minden szülő és pedagógus életét és vérét adná a gyerekért. De komoly áldozatot nemigen hoznának érte. És most a hétközna-pok áldozatáról beszélek: például, hogy a focimeccsről átkapcsoljanak a mesére – véli a magyarországi pszichológus.

Ha önmagát feladja, akkor lesz jó gyerek?


          Minden szülő arra vágyik, hogy legyen egy „jó” gyereke – ezzel eddig mindenki egyetért, ám a szakember kijelentette, nem díjazza a tipikus jó gyerek szerepet.
          – Tudják, milyen a jó gyerek? Használat előtt fölrázandó. Leültetem a székre és ott marad, amíg azt nem mondom, hogy felállhat. Nem szeretem az ilyen gyereket – mondotta határozottan. A szakember szerint a gyerek számára hatalmas dilemmát jelent, hogy válaszút elé kerül: jó gyerek lesz és szeretik, de ennek fejében lemond a saját útjáról... VAGY olyan lesz, amilyen ő szeretne lenni, és vállalja, hogy emiatt kevésbé szeretik.

Ismét nagycsalád... csak picit másképp


          A szakember határozottan állítja, nagy bajok vannak manapság a családokban.
          – Hihetetlen, hogy milyen gyakori napjainkban az egyszülős család. Meg a vegyes család, vagyis amikor az apa és az anya saját gyerekeiket hozzák a házasságba. Az egyszülős családokban – általában a nő – először anyagi kudarcot él meg, idővel nem bírja és hazaköltözik saját szüleihez. Ezáltal ismét az egykori nagycsaládot hozzák divatba, ahol több generáció él együtt – állította dr. Ranschburg Jenő.

Menyhárt Borbála

vasárnap, szeptember 19

Vakációs élmények...


Kedves olvasóim, véget ért a blogszünet. Mivel az egész éves tevékenységem arról szól, hogy sokat adok magamból, élményeimből, erőforrásaimból, ebben a periódusban visszavonultam a nyilvánosság elöl, hogy majd újra teljes gőzzel, erőbevetéssel kezdhessem az új tanévet.

Elmúlt a nyár, kipihentük magunkat, feltöltődtünk, regenerálódtunk, mivel a nyár és a vakáció erre való:) Ezt még akkor megígértem magamnak, amikor  pár évig sehova sem mehettünk az építkezés miatt, hogy többet soha nem lesz ilyen, így az utóbbi öt évben gondosan ügyeltem arra, hogy ezt az ígéremet betartsam. Azóta voltunk Rómában, Barcelonában, Prágában, Norvégiában, Dániában és Ausztriában.

Az idei nyarunk is csodálatos volt. Régi álmunk, hogy elvigyük testvéremmel a szüleimet egy kirándulásra, egy olyan igazi, családi kirándulásra. A terv megvolt már rég, a bakancslistám egyik állomása is. Az idén a 35 éves házassági évfordulójuk pedig kiváló alkalom volt erre. Úgy gondolom, hogy a szülő-gyerek kapcsolat egy fontos fordulata, hogy a gyerek is ugyanúgy vissza tudjon adni szüleinek valamit abból a sok mindenből, amit kapott és hogy megköszönje azt, hogy felnevelték, tanítatták, segítették. Számos kiegyensúlyozatlan szülő-gyerek kapcsolatot látok a mindennapjaimban, ahol a nagy 30-40 éves gyerek még mindig igazi gyerek: függ, nemcsak anyagilag, hanem sok más szempontból is szüleitől, kihasználva úgy az erőforrásait, hogy közben semmit nem ad vissza, hanem csak folyamatosan kér: időt, segítséget, pénzt, figyelmet…Én adni szeretnék, vissza és sokat. Nem tudom, ha tudok annyit, mint amennyit kaptam…De megpróbálom.

Ez volt az első olyan kirándulás, amire év elejétől tudatosan gyűjtöttem. Sorra megvettük a repülőjegyeket, lefoglaltuk a szállást. Minden hónapban valamit. Attival, a tesómmal igazi testvérként működtünk: fele-fele mindennek, itt is:)

Apuka régi álma Párizs volt, így az kötelező uticél lett. Atti egy éve Milánóban él, így az is. Anyuka először, apuka másodszor ült repülőn. Milánóból átrepültünk Páriszba, Párizsból Milánóba, majd onnan lementünk egy hétig a Ligur tengerre. Elötte még útba ejtettük Velencét, Veronát, voltunk a Garda és Iseo tónál, Sirmeone városában, Vigevanóban, Paviában. 2 hét, ami csak a miénk volt. 

A legjobb az egészben az volt, hogy együtt voltunk. A legfontosabb dolgokat pedig úgysem lehet elmondani, hiszen minden megélt élmény csak nekünk lehet fontos...Együtt sírtunk a  boldogságtól az Eiffel torony tetejében és anyuka azt mondta, hogy soha ilyen boldog nem volt. Ez az élmény mindent megért...


"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz." (Stephen King)


péntek, szeptember 10

Családunk: harcmező vagy békesziget? Konfliktusok és megoldások.



Jól kezdődik a közkedvelt Mesterkurzus-sorozat őszi évadja, ugyanis a következő előadó nem más, mint a nagyközönség által a leghitelesebbnek és legrokonszenvesebbnek tartott magyar pszichológus, dr. Ranschburg Jenő! 
A Prima Primissima-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett tudós, aki hajdan a Családi kör című televíziós műsor révén Magyarország „egyszemélyes nevelési tanácsadója” volt, szeptember 17-én érkezik Marosvásárhelyre. 
Érdemes beírni a dátumot a naptárba, hiszen dr. Ranschburg Jenő nemcsak remek szakember, de legendásan jó előadó is, aki fellépésein szórakoztatva tanít, és igazi élménnyel ajándékozza meg hallgatóit. Marosvásárhelyi előadásának címe: Családunk: harcmező vagy békesziget? Konfliktusok és megoldások. 
Vajon hogyan kezelhetnénk jobban a családi konfliktusokat? Miként értessük meg, és fogadtassuk el a másikkal azt, amit mi nagyon fontosnak tartunk? Hogyan vegyük észre azokat az apró jeleket, amelyek arra utalnak, hogy valami baj van? Miként teremthető meg a harmonikus, szeretetteljes szülő-gyermek kapcsolat, ha már sok hibát, sok bűnt elkövettünk egymás ellen, és mindannyian tele vagyunk sebekkel? Hogyan őrizzük meg otthonunkban a bizalmat, az őszinteséget és a meghitt szeretetet egy zaklatott és kiszámíthatatlan világban is? A fontos kérdésekre dr. Ranschburg Jenő igyekszik választ adni marosvásárhelyi Mesterkurzus-előadásán. 
Az előadásnak szeptember 17-én 19 órakor, a Mesterkurzus hagyományai szerint, a Kultúrpalota gyönyörű díszterme ad otthont. Jegyek kaphatók a Kulcslyuk Könyvesboltban, a Sáros utca 13. sz. alatt. Kihagyhatatlan program! 

kedd, szeptember 7

Ranschburg Jenő Marosvásárhelyen




Dr. Ranschburg Jenő Magyarország „egyszemélyes nevelési tanácsadója” volt sokáig, mára pedig az egyik legolvasottabb kortárs szerző. Szeptemberben vele folytatódik a Mesterkurzus-sorozat Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. 


A Prima Primissima-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett dr. Ranschburg Jenő egyetemi tanár és klinikai gyermekpszichológus. Oktatóként, kutatóként és gyakorló klinikusként is évtizedek óta fejlődéslélektan, illetve a gyermek-pszichopatológia területén dolgozik. Számos tanulmány és könyv szerzője, amelyek közül a Félelem, harag, agresszió több külföldi kiadásban is megjelent. A neves tudós ugyanakkor karizmatikus előadó is, akinek fellépéseit mindenütt vastaps kíséri, hiszen hatalmas tudását és több évtizedes tapasztalatát nemcsak közérthetően, de élményszerűen képes megosztani a közönséggel.
A Családi kör című televíziós műsor révén egykor Magyarország „egyszemélyes nevelési tanácsadója” volt, azóta pedig az egyik legolvasottabb kortárs szerző, akinek kiváló művei méltán kerülnek az eladási listák élmezőnyébe.
Szeptember 17-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, szeptember 18-án Csíkszeredában a Szakszervezetek Művelődési Házában találkozhatnak az előadóval, a Mesterkurzus-sorozat pedig Sepsiszentgyörgyön a Szakszervezetek Művelődési Házában zárul szeptember 19-én.