Pályaválasztási tanácsadás

Szintén a Vásárhelyi Hírlapban megjelent interjú:

Életünk egyik kulcskérdése: érettségi után hova tovább? Menjünk egyetemre, vagy inkább válasszunk egy szakmát? Egyre aktuálisabb és sürgetőbb a kérdés. A felmerülő problémákról dr. Kádár Annamária pszichológussal (fotó) beszélgettünk, aki sokáig iskolai tanácsadóként segítette a diákokat, többek közt a pályaválasztásban is.

– Egyre nehezebb 18 évesként eldönteni, hogy hova tovább. Miért van ez?

– Az információrobbanás mindenképp hozzájárul ahhoz, hogy a diák nem tud dönteni. Nagy a kínálat: annyi hely van az egyetemen, mint ahány végzős. Ez első hallásra úgy tűnik, hogy nagyon leegyszerűsíti a dolgot, hiszen akkor mindenki egyetemet végezhet. De pontosan ez a csapda, hogy a diák beiratkozhat egy olyan szakra is, amely nem áll közel hozzá, mivel tudja, hogy ott is van hely. A karrier-tanácsadás kapcsán főként arról kell beszélni, hogy mennyire egyeznek a pályaelképzelések a valósággal. Mi az, amit szeretnénk, és mi a valóság. Ahhoz, hogy ez a kettő találjon, a diák megfelelő önismerettel kell, hogy rendelkezzen. Megeshet, hogy valaki gyöngyhalász akar lenni, ehhez megvan az érdeklődése meg a pályaalkalmassága, csak éppen nincs kereslet erre a szakmára.

– Ha mégsem tud dönteni, érdemes kihagyni egy évet?

– Igen, egyetemen is nagyon mellényúlhat az ember, vannak olyanok, akik több főiskolát is elvégeznek, és mégsem találják a helyüket. Lehetséges, hogy jobb, ha kihagy egy évet a középiskola után, közben gondolkodjon, ismerje meg azokat a szakmákat, amelyek szóba jöhetnek. Volt olyan diákom, aki harmadéven jött rá, hogy az az egyetem nem arra a szakmára képez, amit ő elképzelt.

– Sok esetben a barátok, a szülők, a kortárscsoport is befolyásolja a fiatal döntését.

– Igen, befolyásolják egymást. Az a trend, hogy mindenki egyetemre megy, aztán arról is sokszor a divat dönt, hogy hova jelentkezzünk. Az én időmben "trendi" volt Kolozsvár, akkor voltál igazán elfogadott, ha a kincses városban tanultál. A diáknak viszont függetlenítenie kell magát az efféle dolgoktól és attól, hogy mit akarnak a szülei, barátai. Az a lényeg, hogy mit akar ő, hiszen a döntés hosszú távra szól. Elkötelezi magát egy pálya mellett, s akkor már nem lesz ott a barát, hogy fogja a kezét minden reggel és menjen vele a munkába is. Van egy mondás: „már egy ideje nem dolgozom, a hobbimért fizetnek”. Nagyon fontos, hogy azt csináld, amit szeretsz. Egész életedben dolgozhatsz úgy, hogy más elképzeléseinek felelj meg, de ez senkinek sem jó. Elég nehéz 40–50 évesen pályát váltani. Habár pozitív példa is akad: a Sapientián a legidősebb diákunk 45 éves volt, ő volt az egyik legszorgalmasabb. Éjjel, reggel hatig dolgozott, mégis minden előadáson reggel nyolckor ott volt. A lányával együtt felvételiztek.

– Vannak divatszakmák manapság is?

– A divatszakma mindig attól függ, hogy melyik foglalkozásnak milyen presztízse van a piacon. Trendi volt a bankszakma, most a válsággal elmúlt, a pszichológus hivatás, de most már 5000 személyt képeznek évente, akiket a munkaerőpiac nem képes befogadni. Az informatikának, a nemzetközi kapcsolatoknak, kommunikációnak még mindig nagy a vonzereje. Szerintem nem ez számít, sőt, nem kell mindenkinek egyetemre men ni. A mai társadalom nagy dilemmája, hogy kifogynak a szakemberek. Egy jó autószerelő, fodrász szintén jó mesterember lehet, csak szeresse a munkáját. Nem az az értéke egy embernek, hogy hány egyetemet végez, hány továbbképzésen vesz részt. Csíkszentmihályi Mihály a flow-élményben határozza meg, hogy mi az, ami a teljes élethez kell. Ez a tökéletes élmény pszichológiája. A rosszul választott munka rossz mindenkinek, a termék minősége és az életminőség számára is , ami kihatással van a magánéletre is.

– Iskolapszichológusként miben tud, tudott segíteni?

– A pályaválasztási tanácsadást nem nyolcadik osztályban kell elkezdeni, hanem hamarabb, és ez minimum 10–12 alkalmat kell jelentsen, legjobb két féléven keresztül végezni. Az önismerettel kell kezdeni, arról beszélgetünk, hogy ki vagy te, mit akarsz, milyen reális és irreális elképzeléseid vannak. A realitás-kontrollt kell visszahozni. Nagyon sokszor olyan elképzelésekkel érkezik a diák, hogy ő majd híres futballista lesz, esetleg Nobel-díjas feltaláló vagy manöken, és a kifutókon fog dolgozni. Olyan elképzelések, amelyeket nem lehet kizárni, ugyanis fontos bátorítani az álmokat. De mi van akkor, hogyha nem lesz egy-két éven belül híres futballista? Összedől az egész világképe? Természetesen ezek a diákjaim ma már teljesen más pályákon mozognak.

Rózsa Tekla azok közé tartozik, aki nem küszködik döntésképtelenséggel, továbbtanulási nehézségekkel, habár nem vett részt pályaválasztási tanácsadáson.

„Mindig tudtam, hol szeretnék továbbtanulni. Jelenleg a Református Kollégium diákja vagyok, és filológia osztályba járok. A reál tantárgyakat éppen ezért nem kedvelem. Kolozsváron akarom folytatni a tanulmányaimat földrajz–turizmus szakon. Hiányolom, hogy nem volt részünk pályaválasztási tanácsadásban” – mondta a Református Kollégium végzős diákja, Rózsa Tekla.