szerda, február 26

Hogyan valósulhat meg az EQ fejlesztése gyermekkorban?




Ahhoz, hogy lelkileg egészséges felnőttek legyünk, hogy jó kapcsolatokat alakítsunk ki, hogy konfliktusokat kezeljünk, együttműködjünk, önmagunkat érvényesíteni tudjuk és hogy jó döntéseket hozzunk, a tárgyi tudásunk mellett kétségtelenül szükségünk van az "érzelmi ügyességre", pallérozottságra is, saját és mások érzelmeinek felismerésére, ezek kezelésére és hatékony szabályozására. Az érzelem és értelem vitában sokáig egyik vagy másik tényező elsődlegességét hirdették, nem gondoltak arra, hogy a kettő esetleg összeegyeztethető is lehet. Az érzelmi intelligencia pontosan azt ígéri meg nekünk, hogy az emberi problémák közül legalább az értelem-érzelem konfliktusát meg tudjuk oldani. Ugyanakkor azt határozottan állíthatjuk, hogy napjainkban is  jóval kevesebb hangsúlyt fektetnek akár a családban, akár a jelenlegi iskolarendszerben az érzelmi tudatosság fejlesztésére, mint a kognitív képességekre.

A mese pszichológiája mellett az érzelmi intelligencia fejlődése és fejlesztési lehetőségei áll az érdeklődésem középpontjában. Amikor iskolapszichológusként gyerekekkel és tréningek keretében felnőttekkel ennek fejlesztésén dolgoztam, egyre tisztábban körvonalazódott az számomra, hogy az érzelmi biztonság megalapozása gyermekkorban történik és bár nem lehetetlen, de nagyon hosszú folyamat eredménye ezeknek a korai negatív mintáknak az átírása.

Az érzelmek kifejezésének, megértésének és szabályozásának képessége egyrészt velünk született, másrészt pedig tanult összetevőkből áll. A gyermekek érzelmi képességeinek megalapozásában a család játssza a legfontosabb szerepet, itt alakulnak ki az EQ csírái, az óvoda és iskola csak a meglévő alapokra építhet. A legjobb és legfontosabb életbiztosítás, amit valaha köthet nekünk egy szülő az, hogy általa megtapasztalhatjuk az érzelmi melegséget adó kapcsolatot, a biztonságos kötődést. Ez az érzelmi intelligenciánk kibontakozásának a táptalaja. A csecsemő kiszolgáltatott lény, akinek a gondozás mellet az anyához vagy egy biztonságos, állandó személyhez való érzelmi kötődésre is szüksége van. 

Miként fejleszthető az érzelmi intelligencia, hogyan járul hozzá ehhez a Waldorf pedagógia erről lesz szó az előadásomban.

Mese a párkapcsolatról

Február 10-én, hétfőn, a Házasság Hete keretében Mese a párkapcsolatról címmel tartottam előadást.



 A mesékben a személyiségfejlődés különböző állomásai jelennek meg: a próbatételek valójában életpróbákról, életfeladatokról szólnak. Szimbolikus formában fellelhetők benne a lelkünkben felmerülő konfliktusok is: az irigység, a féltékenység megzabolázásának módjai, az életkori krízisek, a szülőkről való leválás, a párválasztás próbatételei, a férfi-nő kapcsolat megpróbáltatásai. 

A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt. 

A tündérmesék elején a  család kerek, egységes egészet alkot, de hamar vége szakad az ideális állapotnak, megbomlik a rend: vagy valaki meghal vagy veszély fenyegeti a családot. A mesékben a felserdült gyerekek is elindul szerencsét próbálni vagy a meggazdagodás reményében vagy azért, mert tudomást szerezett arról, hogy egy szomszéd birodalomban pusztít a veszedelem vagy elrabolták a királykisasszony vagy útnak indulhat feleséget szerezni is. A hős elveszti lelki nyugalmát, vágy ébred benne e „valaki” vagy „valami” után. 

A mesehős utazása során végigjárja a párkapcsolati fejlődés szakaszait: szimbiózis, differenciálódás, énközpontúság, újraközeledés.