Nicsak, mit találtam. Hihetetlen, de én ezt csak most olvasom:) Nem is tudtam, kedves diákok, hogy írtatok róla. 5 év után, köszönöm a visszajelzést. Azóta már számtalan tréning áll mögöttem, de ugyanolyan nagy élmény és kihívás mindenik. Jó volt veletek akkor... Emlékeztek, milyen kis helyen voltunk, mennyien? Elő is keresem a közös csoport fotót:)
Népújság, 2005, december 8.
Talán mondhatnánk, hogy ez lett a mottója annak a csapatépítô tréningnek, amelyet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezett Kádár Annamária vezetésével december 2-4. között a szovátai Patakmajorban lévô táborhelyen.
A kommunikáció szak I. és II. évesei vettek részt ezen a képzésen csapatépítô céllal, no meg azért is, hogy a két évfolyam jobban megismerje egymást.
A tréningen 7-8 fôs csapatban dolgoztak az emberek. Pénteken 14 órától 20 óráig tartott az állandó tevékenység, kis felfrissítô szünetekkel megszakítva, szombaton pedig terepen a csipet csapatoknak kissé abszurd dolgokat kellett teljesíteniük, ezáltal megmutatva rátermettségüket, meggyôzôképességüket, a nem könnyûnek nevezett szituációk megoldását, kreativitásukat, no meg a kommunikációs készségüket is.
A tréningen a csipet csapatok logikai, matematikai, kreativitást igénylô, szabályokat alkotó, fiktív, terepmunkától nem megijedô és felmérô feladatokat kellett megoldjanak.
Emellett pedig este együtt bulizott a társaság, amely az összekovácsolódást teljessé tette. Volt mit, illetve kiket ünnepelni, mert ketten is 19 évesen mentek és 20 évesen jöttek haza. Különös tapasztalat csapatépítô tréningen az évtizedváltás, de csodálatos érzés az is, hogy már nemcsak a te ünneped, hanem a csapatodé is.
Persze, voltak akik igen nagy elvárásokkal jöttek, valami csodát várva ettôl a tréningtôl, ami felszabadítja ôket az egyéni megerôltetések alól, ami a másik személy megismerését jelenti. Holott nem errôl szól a csapatépítô tréning. Nem egyéni fejlôdést, mindenki mélyebbrôl való megismerését jelenti, hanem annak a csapatnak a megismerését, amellyel éppen dolgozol. Ezt jó szem elôtt tartani és a fogalmakra jobban odafigyelni. De úgy érzem és a kiértékelés alapján állíthatom is, hogy a csapat zöme most már tudja azt, hogy mit is jelent közösségben dolgozni. Tudja azt, hogy mi az egymásra figyelés, ami olykor nem is olyan könnyû, sôt iszonyúan nehéz. Tudja azt, hogy mi az a csapatkohézió, hogy milyen erô rejlik az építô csapatmunkában. Tudja azt, hogy mit jelent egymás keze alá dolgozni, koncentrálni a cél érdekében. Megtudta azt, hogy mit jelent a tolerancia a csapaton belül, hogy mit jelent a másik elviselése, elfogadása. Nem utolsósorban pedig megtudta azt, hogy csak együtt vagyunk igazán egészek és nem fogyatkozunk, hanem gazdagodunk, hogyha magunkból egyre többet adunk a csapatnak, közösségnek! Csakis csapaton, közösségen belül fejlôdhetünk!
Köszönjük, Anna a lehetôséget, tényleg kár lett volna kihagyni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése