Már nagyon régi álmom, hogy egy szecessziós városnézésre elmenjünk Bécsbe, Klimt festményeinek megcsodálásával együtt. Gyorsan kaptunk is az alkalmon és Húsvéti vakáció alatt pár napra leruccantunk Ágnesékkel a gyönyörű városba.
Még a legelső nap a Szecesszió Házában gyönyörködtünk, ahol Klimt Beethoven Fríze is található. A társaság többi része, Ede, Endre meg Ágnes úgy döntöttek, hogy ezt a kiállítást kihagzják, inkább megpihentetik lábaikat, kávéznak egyet, én meg kaptam fél órát, hogy megnézhessem a műveket. Ameddig a képeslapokat és posztereket nézegettem, be is fizettek engem. A jegyárus lány mosolygott és azt kérdezte, mind a négyen megyönk, intettek, hogy csak én. Erre is csak mosolygott, nagyon nem tudtuk, hogy miért.
Be is megyek nagy boldogan a kiállításra, mint egy gyanutlan túrista. Hirtelen egy gyertyafényes helységben kötöttem ki, ahol a földön ágyak, a falon pedig a tévékben "gyanus" filmeket vetítettek. Sehol egy lélek, gyorsan hátat és fordítottam, mivel azt hittem eltévedtem.
A kiállítást egy klasszikus múzeumi környzetben képzeltem el, így, még mindig gyanutlanul visszamentem információt kérni a jegyárus lánytól. Ő egy másik bejáratot mutatott, ami zárva volt. Csengettem a kapucsengőn, kinyílik az ajtó, egy mosolygó férfi nyit ajtót.
Ahogy belépek, ismét ugyanabban a helységben találtam magam, csak egy másik oldalán. Most már végképp össszezavarodtam, de hát én Klimt festményeket szeretnék nézni...
Ahogy bennebb megyek, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egy szexklubban kötöttem ki, aminek a végén ott vannak a híres Klimt festmények. Alatta ágyak, párnák.
Úristen, gondoltam magamban, de hát ez hogy lehetséges? Majd elolvasom a kezembe nyomott tájékoztatót. Akkor világos lettt minden:)
"Christoph Buechel svájci képzőművész ugyanis A szexualitás tere címmel rendezett sajátosan interaktív tárlatot, s átmenetileg az aranykupolás ház alagsorába költöztette az osztrák főváros legkedveltebb szvingerklubját, az Element6 névre hallgató műintézményt, melyet nem kerülhet meg senki, aki Klimt képeire kíváncsi.
Klimt Beethoven utolsó szimfóniájára alkotott, 1902-ben bemutatott műve nagy felháborodást váltott ki akkor az úri közönségben, méltóságukat, önérzetüket érezték meggyalázva. Legalábbis – egy részük valószínűleg képmutató módon, a kor moráljának eminensen megfelelve – fontosnak tartották, hogy hangot adjanak annak: mennyire felzaklatta lelküket ez a vizuális merénylet. Ezt az érzést a képzőművészet jelesei között számon tartott kép ma már aligha váltja ki bárkiből, ezért Buechel úgy gondolta: élje meg csak élményszerűen saját prűdségét vagy éppen gátlástalanságát minden látogató, mielőtt Klimt képéhez járulhatna. Úgy hasson rá annak esztétikai szépsége, hogy előtte tegyen szert némi önismeretre a szabad szerelem sokszínű és változatos szentélyében. (...) A kiállításnak a szexuális térben való viselkedésünk a lényege. Klimt képe ugyanis máskor is megtekinthető, de a hozzá vezető élmény csak itt és most élhető át. "
Klimt Beethoven utolsó szimfóniájára alkotott, 1902-ben bemutatott műve nagy felháborodást váltott ki akkor az úri közönségben, méltóságukat, önérzetüket érezték meggyalázva. Legalábbis – egy részük valószínűleg képmutató módon, a kor moráljának eminensen megfelelve – fontosnak tartották, hogy hangot adjanak annak: mennyire felzaklatta lelküket ez a vizuális merénylet. Ezt az érzést a képzőművészet jelesei között számon tartott kép ma már aligha váltja ki bárkiből, ezért Buechel úgy gondolta: élje meg csak élményszerűen saját prűdségét vagy éppen gátlástalanságát minden látogató, mielőtt Klimt képéhez járulhatna. Úgy hasson rá annak esztétikai szépsége, hogy előtte tegyen szert némi önismeretre a szabad szerelem sokszínű és változatos szentélyében. (...) A kiállításnak a szexuális térben való viselkedésünk a lényege. Klimt képe ugyanis máskor is megtekinthető, de a hozzá vezető élmény csak itt és most élhető át. "
Nahát szép kis önismeret, mit mondjak...Persze, ez is csak velem és csak most történhetett meg. A kiállítás egy hónapig volt nyitva és természetesen én pont akkor tévedtem oda, nagy naívan.
Ede, Ágnes meg Endre halálra röhögték magukat rajtam, amikor kijöttem:)
Mivel fotózni nem lehetett, képek a klubról itt:
És amit, mellesleg, láttam:)
„A három festett fal sorozatot alkot. Az első hosszú fal a bejárattal szemben: a boldogság áhítása; a gyenge emberiség szenvedései; esdeklésük a felvértezett hőshöz, hogy a könyörület és a becsvágy indítékaitól vezérelve vegye fel a harcot a boldogságért. Hátsó fal: az ellenséges erők; Tüphón, az óriás, aki ellen még az istenek is hasztalan harcolnak; a három Gorgó, akik a bujaságot és kéjelgést, a mértéktelenséget és az emésztő gondot jelképezik. Az emberiség vágyai és kívánságai a fejük felett lebegnek. Második hosszú fal: a boldogság áhítozása enyhet lel a költészetben. A művészetek vezetnek abba az eszményi birodalomba, ahol mindannyian megtalálhatjuk a tiszta örömöt, a tiszta boldogságot, a tiszta szerelmet. A mennyei angyalok kórusa a paradicsomból. »Öröm, bűvös égi szikra / Minden ember testvér lészen ott, hol lengnek szárnyaid"
Ezt sem felejtem el soha:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése