szerda, április 14

Interjú

Első erdélyiként lett a Mesterkurzus előadója
Az interjú a Vásárhelyi Hírlap, április 13-i számában jelent meg

– Hogyan került kapcsolatba a Mesterkurzussal?
– Múlt év végén az volt az újévi fogadalmam, hogy elhozom a Mesterkurzus előadássorozatot Marosvásárhelyre. Akkor ez álomnak tűnt, sokan nevettek is rajtam. Azt mondták, szálljak le a földre, térjek vissza a valóságba, hiszen miért jönnének el éppen Marosvásárhelyre. Én viszont azt mondtam, megpróbálom, s kiderül, mi lesz majd belőle. Levelet írtam a szervezőknek a Kulcs Egyesület nevében. Amikor áprilisban terepszemlére jöttek, úgy döntöttünk, hogy belevágunk a szervezésbe. Én már akkor láttam magam előtt a telt házas Kultúrpalotát.
– Ez a szervezés. Hogy jött képbe az előadás?
– Utólagos karácsonyi ajándékként kaptam ezt a lehetőséget. A Mesterkurzus könyvsorozat főszerkesztője, Gutman Bea megkérdezte, lenne-e kedvem írni egy kötetbe, amelynek Sors és önismeret a címe. Popper Péter, Csernus Imre és Pál Feri atya mellett írni igazi ajándék volt. Benne van az egész ars poeticám: hogy mit gondolok a világról, emberekről, pszichológiáról, önismeretről. Miután megjelent a könyv, érkezett egy újabb felkérés: lenne-e kedvem Müller Péterrel előadni a Mesterkurzus-pódium keretében. Persze, hogy volt. Budapesten a Balassi Intézetben adtunk elő, én kezdtem, Müller Péter folytatta. A gondolataink teremtő és pusztító ereje volt a téma, mindketten saját szemszögből közelítettük meg.
– Furfangos volt már a kijutása is...
– Igen, majdnem nem értem el az előadásra, mert itthon felejtettük a személyi igazolványomat, és ezt csak a határon vettük észre. Reggel indultunk, délután lett volna az előadás, tehát esélyem sem volt visszatérni. De hát működik a gondolatok teremtő ereje: meg tudtam győzni a vámost, hogy mindenféle igazolvány nélkül átengedjen a határon, merthogy Müller Péterrel adok elő.
– Első erdélyiként hogyan fogadta a közönség?
– Müller Péter előtt előadni is nagy kihívás, ráadásul sosem beszéltem még ennyi ember előtt. Eddig konferenciákon 100, 200, maximum 300 ember előtt adtam elő, ez volt az első alkalom, amikor 500-an hallgattak. Mégis azt mondhatom, hogy könnyebb volt – nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Utána Gutman Bea elmondta: furcsa volt a közönségnek, hogy megjön egy erdélyi lány, erdélyi tájszólással, stilizált népi ruhában és modern hi-tech prezentációval.
– Lesz folytatás? Marosvásárhelyen például mikor fog előadni?
– Remélem hosszú távú együttműködés lesz ez, még nem tudok következő időpontot mondani. Ezek a dolgok nem egy előre megírt forgatókönyv szerint működnek. Meg kell nézni, hogy melyek azok a témák, amelyek a közönséget most érdeklik, majd meg kell találni a megfelelő előadókat. A marosvásárhelyi előadásokkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy elismert szakembereket láthatunk, hallhatunk. Nekem még rengeteget kell fejlődnöm. Hol állok én még Popper Pétertől?
– Körülbelül negyven előadója van a Mesterkurzusnak. Ezek közül van kedvence, példaképe?
– Az egész úgy kezdődött, hogy Popper Péter tanárom volt a doktori képzésben. Ő volt az első olyan személy, akire nagyon felnéztem. Ittam a szavait, olvastam a könyveit. Emlékszem egészen libabőrös lettem, amikor mellém ült. Ő az első kedvenc, Müller Péter és Csernus Imre is az, annak ellenére, hogy Csernus személyisége ellentétes indulatokat vált ki: nagyon sokan szeretik, ugyanakkor sokan nem fogadják el a gondolatait.

Mesekönyvvel rukkolna elő

Kádár Annamáriának külön könyve még nem jelent meg, gyűjteményes kötetbe azonban már többször írt, a Mesterkurzus kiadvány megjelenése előtt is. Jelenleg kiadás előtt van két egyetemi jegyzete, és már az első önálló könyvén gondolkodik. Legnagyobb terve egy mesekönyv megírása, általa kitalált szereplőkkel. „Az én életemben nagyon nagy erőforrás volt a mese. Többek közt nekik köszönhetem, hogy az vagyok, aki. A terapeuták nagyon sok gyógyító mesét írnak. Nem feltétlenül ilyen mesét akarok írni, hanem olyat, amiben kicsit benne van az is, amit én a világról gondolok” – mesélt Kádár Annamária a terveiről, akiben régóta motoszkál a mesekönyv gondolata, reméli, idén meg is tudja valósítani.

Nincsenek megjegyzések: