péntek, április 16

Meghalt Popper Péter, a Mesterem



Popper Péter levelének részlete
http://www.168ora.hu/itthon/popper-peter-pszichologus-level-elhunyt-53851.html


Nagypéntek éjszakáján túlságosan hirtelen és agresszíven ért az, amit Déry a végzet végső ebtámadásának nevez. Szívroham, gyomorvérzés, vesevérzés, általános ízületi gyulladás egyidejűleg. Intenzív osztály, dialízis és mindmáig tartó folyamatos beszélgetés a halállal. Várjuk meg, amíg néma csend lesz közöttünk. De addig – kérem megértéseteket – igyekszem eltűnni az életetekből. Kol Nidré könyörgésének megfelelően minden esküt, fogadalmat, elkötelezettséget érvénytelennek, tévedésnek nyilvánítani. Kérésemre Kati jól működő barikádot szervezett körém. Csak egy őrült nőnek sikerült telefonon áttörnie. Előadást akart. Mondom, intenzív osztályon fekszem. Mit csinál ott? – kérdezte. Haldoklom. Kis szünet. Majd: különben hogy van? Különben?

Különben jól vagyok.

Péter


Haláközelben is megőrizte a humorérzékét...

Egy régi tanítványom írt ma levelet, hogy mennyire elkeseríti Popper Péter halála. Ugyanakkor azt is leírta benne, hogy örvend, hogy vele írhattam a Sors és önismeretben. "Tudom, hogy neked is sokat jelent, és ez a könyvetek pont azért tetszik, mert Mester és Tanítvány együtt ír benne". Ez még egy nagy ajándék volt, hogy az utolsó könyvében együtt szerepelhettem Vele.


Igen, meghalt a Mesterem...Visszaemlékszem, amikor a Pszinapszisra stoppoltam Kolozsvárról Pestre, csak hogy láthassam, hallhassam. A doktori képzésben tanárom volt. Libabőrös voltam és megihletődtem mindig, amikor mellette ültem. Az éneklő hangja...Hogy én ekkora mázlista vagyok - gondoltam magamban. Ittam a szavait...
Nagyon-nagyon szerettem volna, ha marosvásárhelyi közönség megismeri őt. Most már ez nem lehetséges. Soha nem felejtem el, amit egyik óráján mondott. Lehet valaki halott úgy is, hogy közben él, hogy a belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon. Ő mert élni...és sokakat tanított arra, hogy ne várjunk egy halálos ítéletre ahhoz, hogy elkezdjünk merni élni.
"Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az" - nyilatkozta tavaly a Népszabadságnak Popper az öregségről, és a halálról.
Nyugodj békében, kedves Mesterem. Sokat tanultam tőled.
A tanítványod

3 megjegyzés:

Káin a kígyó fia írta...

Tisztelt Blogíró!

Elnézést a zavarásunkért és hogy spameljük magunkat, de szeretnénk minél több körben elterjedni.

Tudjuk ez egy erőszakos formája a terjedésnek, de mivel félünk, hogy írásaink elvesznek a semmibe arra gondoltunk egy commentben népszerűsítjük kis blogunkat, reméljük ezzel nem bántunk meg!

http://mortemaeternus.blogspot.com/

egy olyan oldal, ahol a film, könyv, versajánlók mellett, saját versek, álmok és gondolatok is jelen vannak.

Jelenleg 5 szerkesztő ír különböző témában, jó részt átszövi az okkult hangulat és miszticizmus , de minden más témára is nyitott, mint például street art, képregények és még sorolhatnám!

Reméljük felkeltettük érdeklődésedet és olvasni fogsz minket! Bátran kommentelj nekünk, hiszen várjuk a visszajelzést!Ha zavartunk elnézést kérünk és a spamelés miatt is!

Kellemes blogolást és olvasást továbbra is!

Julcsi írta...

Megható amit róla írtál.
A tanítványod.

Napraforgó írta...

Nagyon szerettem és tiszteltem őt. Most van a temetése...