kedd, április 13

Bridget Jones és a határátlépés



Március 26-án életem egyik legfontosabb szereplésére készülődtem. A gondolatok pusztító és teremtő erejéről kellett beszélnem a Mesterkurzus pódiumon, Müller Péterrel.
Intenzív munka előzte meg a prezentációt és az utazást, tréning, két könyv befejezése na meg az előadás előkészítése. Keveset aludtunk, sokat dolgoztunk, Ede vágta a filmeket, én meg a power point prezentációval bibelődtem.
Egy nagy listát írtam össze, hogy semmit el ne felejtsek, hiszen utána Bécsbe utaztunk, két hétre kellett bepakolnom.

Úgy sikerült, hogy a nagy rohanásban semmi nem maradt itthon, csak a legfontosabb: a személyazonossági igazolványom. Ede még utolsó percben lefénymásolta egy pályázathoz és benne maradt a fénymásolóban.
A határnál vettük észre, a kedves férjem olyan halovány lett, mind a hold. Esélyünk sem lett volna visszafordulni, csak egyetlen lehetőségünk maradt, meggyőzni a vámost, hogy átengedjen így.

A román vámos nem is tárgyalt, azt mondta lehetetlen. Majd, amikor azt az alternatív kérdést tettem fel neki, hogy mi kellene történjen ahhoz, hogy mégse forduljunk vissza, azt válaszolta: Trageti la dreapta:)
Ede azt mondta előadni lehet a gondolatok teremtő erejéről, na de most mutassam meg, hogy működik:)

És működött...Mondtam Mesterkurzus előadásra megyek, ez látszólag semmilyen reakciót nem váltott ki, de amikor kimondtam, hogy ez életem nagy esély ez, Müller Péterrel adok elő, akkor a vámos kikerekedett szemekkel megkérdezte: Müller Péter? Az író?
Mondtam, igen, közben már folytak a könnyeim, minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy nekem most itt ezt meg kell valahogy oldani.
Erre azt mondja: menjenek...Sóbálvánnyá meredtem. Meg akartam ölelni, utána meg arra gondoltam, hogy fog ez kinézni és csak álltam egy helyben. Ede ráncigált el onnan: Mehetünk, nem hallod?
Sírtunk mind a ketten. Hihetetlen volt, hogy megtörtént...
A gondolatok teremtő ereje...

Előadás után mondtam Müller Péternek, hogy elég csak a nevét kimondani, hogy mindenféle igazolvány nélkül átengedjenek a határon.
Nevetett:)

3 megjegyzés:

Harmony írta...

De jóóó! Kirázott a hideg, ahogy elolvastam a bejegyzésed. Bátor vagy és erős. Van amit tőled tanulni:) (mondjuk azt nem, hogy nem ellenőrizzük le azt, hogy a személyazonosságink nálunk van-e... még a határ előtt :) Gratulálok Anna az előadásért. Biztos tetszett volna nekem. Jó lett volna Budapesten lenni, szeretem azt a várost, de hiszem, hogy lesz még alkalom téged meghallgatni. További jókat.

Julcsi írta...

Bár már többször hallottam a történeted a határőrrel, megerősít abban hogy az önmagunk erejében való hit akár kőszívűnek tűnő embereket mozgat meg. Büszke vagyok arra hogy te ezt egész eddigi életed történeteivel csak alátámasztani tudod. Élj 99 évig jóóó? :)

Napraforgó írta...

Köszönöm a visszajelzéseket:)
Hogy 99 évig? Természetesen:)

Tmi meg Réka bátorítanak, hogy egyszer írjam meg az életem regényét az összes ilyen történettel, mert sok van belőle:)
Lehet belevágok:)