Az érzelmi intelligencia téma köré szervezett találkozón nemcsak érdekes gondolatok születtek meg és megoszthattuk egymással "hitvallásunkat" ebben a témában, hanem az egyik résztvevő odajött és azt kérdezte: nem ismersz meg, ugye?
Én azt válaszoltam: nem...és kutattam az emlékeimben. Jó mélyre kellett volna ásni, mivel az óvónénim mutatkozott be:) Olyan jó volt hallani, hogy büszke rám és hogy még mindig emlékszik milyen eleven, kis szemüveges kislány voltam...
Egy igazi pedagógus 32 év távlatából is emlékszik a "tanítványaira" és figyelemmel kíséri a pályafutásukat. Elszégyeltem magam. Ő tud mindent rólam, én meg sem ismerem...Ugyanakkor örülök a találkozásnak, végre megtaláltam az óvónénim:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése