LEVÉL KEDVES UNOKÁMNAK!
Elmesélek neked egy mesét, de csak akkor, ha nem ijedsz meg. Élőben nem tudunk találkozni, de szeretném e levélben átadni makulátlan tudásom.
Óvatosan a távirányítóval és a youtubeozással, mert szemtengely ferdülést és ínhüvely gyulladást kapsz. Én az Y-Z generációhoz tartoztam, ahol a youtube és a távirányító a hatalom jelképei.
Szóval… fordítsuk komolyra a témát!
Egyszer réges-régen, 2010-ben volt egy kacsalábon forgó narancssárga palota, aminek rengetek terme volt és ahol olyan kapzsi emberek éltek, hogy még a titkárnő nyaralására félretett pénzét is ellopták.
De szerencsénkre nagyon sok boldogság volt a tarsolyunkban és így túléltük a nehéz időszakot is… na meg a vállságot.
Rájöttünk arra, hogy mennyire sokszínű a világ és mi is mindannyian fontos apró részleteikké váltunk.
Ezt a palota két gyönyörűséges, szép, intelligens, okos, bölcs, kreatív, szeretetteljes királynő uralta, akik kézen fogtak és szárnyaik alá vettek és bevezettek a nagybetűs életben.
Megtanítottam arra, hogy Carl Rogers, Müller Péter, Vekerdy Tamás, Jean Piaget és még sok-sok más mestert tiszteljünk és megfogadjuk tanításaikat. Ezek az emberek megtanítottak minket arra, hogy empatikusak, hitelesek legyünk és feltétel nélkül fogadjunk el mindenkit.
A sok játék, amiben részt vettünk, ebben a palotában, ráébresztett arra, hogy az életet egy nagy játszótérnek tekintsük, amiben mi örök gyerekek maradhatunk.
Ezeket a sorokat ne feledd és őrizd mindig a szíved mélyén.
Szeretettel,
Anyóka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése