És a kilencvenkilencedik hangya…
Pályaválasztás idején ahány kis hangyából felcseperedett ifjú hangya lett, annyi felé futott. Az első bankár lett, a második menedzser, a harmadik mérnök, de volt ott takarító, villanyszerelő, fagyiárus, postás, rakodómunkás, irodalmár, matematikus; az ötvenhatodik cégvezető lett, a rákövetkező rock énekes, az ötvennyolcadik Hare Krisnás lett. Mindenik kishangyáról nem is tudom, de a kilencvennyolcadikra egész biztosan emlékszem, hogy depressziós lett, mert nem tudott dönteni a nagy választék közül. Végül az utolsó, a kilencvenkilencedik, a pedagógusi pályát választotta. Elvégezte az egyetemet, különböző kurzusokon, képzéseken vett részt és tanított; addig-addig, míg a Szivárvány Hangyaiskola igazgatójának tették meg. Abban az iskolában volt fekete hangya, vörös hangya, szürke hangya, kicsi hangya, óriás hangya, albino, meg miegymás. Az új igazgató fontosnak tartotta, hogy diákjai összetartásban éljenek, megismerjék, értékeljék önmagukat és egymást, csoportokban dolgozzanak, játékosan, cselekvően fejlődjenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése