kedd, május 18

A diákok írták...ezt is:)

És a kilencvenkilencedik hangya…


Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas nagy rét közepén, egy annál is hatalmasabb hatalmas hangyaboly. Gyerekek, akik most engem hallgattok, hunyjátok be a szemeteket, és én elmesélem, milyen volt ez a hangyaboly. Úgy képzeljétek el, hogy ennek a bolynak a tetején egy napkollektor volt, amely a nap energiáját felhasználva biztosította a meleget a kis hangyáknak. Valamennyi szoba ablakából hatalmas nyalóka nagyságú antennák ágaskodtak. Az alaksorban lévő szobák lakóinak nem volt szükségük ezekre, mert laptopokkal gyűjtötték az információkat a világhálóról. Rengeteg információt gyűjtöttek össze, és gyűjtöttek, és gyűjtöttek...csoda, hogy nem robbant fel a hangyaboly! Tudjátok, gyerekek, ez csak azért történhetett meg, mert a szülők 2+2 váltásban, nem, háromban, négyben dolgoztak...nem is tudom igazán, tán nem is lényeges. Tény az, hogy sosem voltak otthon.
Pályaválasztás idején ahány kis hangyából felcseperedett ifjú hangya lett, annyi felé futott. Az első bankár lett, a második menedzser, a harmadik mérnök, de volt ott takarító, villanyszerelő, fagyiárus, postás, rakodómunkás, irodalmár, matematikus; az ötvenhatodik cégvezető lett, a rákövetkező rock énekes, az ötvennyolcadik Hare Krisnás lett. Mindenik kishangyáról nem is tudom, de a kilencvennyolcadikra egész biztosan emlékszem, hogy depressziós lett, mert nem tudott dönteni a nagy választék közül. Végül az utolsó, a kilencvenkilencedik, a pedagógusi pályát választotta. Elvégezte az egyetemet, különböző kurzusokon, képzéseken vett részt és tanított; addig-addig, míg a Szivárvány Hangyaiskola igazgatójának tették meg. Abban az iskolában volt fekete hangya, vörös hangya, szürke hangya, kicsi hangya, óriás hangya, albino, meg miegymás. Az új igazgató fontosnak tartotta, hogy diákjai összetartásban éljenek, megismerjék, értékeljék önmagukat és egymást, csoportokban dolgozzanak, játékosan, cselekvően fejlődjenek. Hát, ez volt a hangyacsalád története. Azt még hozzátenném, hogy a szülők magukra maradtak, és öregségükben bevonultak a Hangya Öregotthonba. Csípjen meg a vöröshangya, ha nem hiszed!!!

Nincsenek megjegyzések: