A hétvége a kacagás, kocogás, lazítás jegyében telt el. Úgy döntöttünk, hogy az utóbbi időben annyit jöttünk-mentünk, hogy most egy helyben maradunk és kirándulni megyünk a kiskertünkbe. Kipróbáltuk, “felszenteltük” az új sütőnket egy bográcsgulyással. Annak ellenére, hogy a gulyás leve elfőtt és senki nem tudta a pontos receptet, az íze fantasztikus lett, köszönet Endrének, aki a főszakács szerepében tündökölt.
Nagyon szeretjük, ha vendégek jönnek hozzánk, most hétvégén többen is megfordultak a portánkon. Egyrészt a díszmeghívott Zselyke volt, de ő mindkét nap lemaradt a “lényegről”, csak a hozzávalókat tudta megkóstolni, mint pl. a zöldhagymát és a fagyit:)
Állandó meghívottak Ágnesék, akikhez most csatlakozott Ágnes testvérének két gyereke is. Eközben még eljöttek Kingáék és Ede volt kollegája Feri meg anyukám is. Úgyhogy teltház volt nálunk, mint a színházban:)
Volt itt ricsaj, játék, nevetés, olvasás, hancurozás, kutyasimogatás, fagyizás, napozás, hintázás, hempergőzés, lazulás, lustulás, kóstolgatás, dumálás, valamint nyugodt kávézgatás. Végre elolvastam visszamenőleg egy hónapra a Nők Lapját is, a hátamon 4 gyerekkel:)
Olyan jól sikerült az összejövetel, hogy vasárnap visszajött repetára a társaság és egy grillpartyval folytattuk. A gyerekek minden ruhát ledobtak magukról és “csurdépartyztak”. Egyszer Balázs megszólal, elnyúlva a hintán: ez aztán az élet:) Mi meg egyetértettünk és lazultunk, lazultunk, lazultunk, amikor meg elfáradtunk, akkor kezdtük elölről. Meg tudnám szokni ezt az életmódot is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése