A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani, (...)
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni (...)
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót? (...)
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált? (Kosztolányi Dezső)
Akarsz-e játszani, kérdezi a kis herceg a rókától. A róka nem mehetett, mert nem volt megszelidítve. A játék is egyfajta megszelidítés, ahol kapcsolatokat teremthetünk egymással és magunkkal is. Az óvodában pedig a játék maga az élet, a fantázia segít a gyereknek abban, hogy megerősítse a jót és legyőzze a gonoszt.
Ehhez nyújt hasznos útmutatót Göbel Orsolya, aki a Szocioemocionális Pedagógiai Terápia (SZPT) megalkotója, amely a képzeletet hívja segítségül a saját belső, erősítő és gyógyító folyamatok aktiválásához. Ebből született doktori disszertációja valamint könyvei is. A varázsjátékokok sorozat olyan terápiás megközelítéseket is integrál, mint hipnózis, autogén tréning, pszichodráma.
A szerzőről bővebben itt: http://www.gobelorsolya.hu, publikációiról itt: http://www.gobelorsolya.hu/publikaciok/
Könyveit egy éve fedeztük fel Ágnessel, amikor a Didaktikai játék tantárgyat tanítottuk második félévben. Azóta az összes kötetet megvásároltam, használom és a most készülő játékpedagógia jegyzet szerves részét fogják képezni.
Ajánlom, olvassátok, lapozzátok, játszódjátok!
A mai Pszichotrillákban is egyik kötetet ajánlom olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése