"Milyen furcsa bolygó! - gondolta a kis herceg. - Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik... Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..." (Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg)
Egy kilencvenes évek elején végzett kutatásban azt vizsgálták, hogy milyen tényezőktől függ a gyerekek beválása és az életben való boldogulása. Az eredmények meghökkentőek voltak, mivel az iskolában megtanult anyag csupán18%-ban befolyásolja a helytállást. A többi 82% az EQ-val jelölt érzelmi intelligencia függvénye, ami az IQ-val szemben korlátlanul fejleszthető és nem egy velünk született képességet takar. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a teljesítménydimenzió mellett az érzelmi nevelés is rendkívül fontos, amelynek célja a személyiség nem kognitív területeinek figyelembe vétele. Az értelem és érzelem elválaszthatatlanok, egyik hiánya nem pótolható a másik túlsúlyával.
Az érzelmek érzékelésének és megértésének képessége egy újfajta intelligenciát takar. A Mayer-Salovey által leírt fogalom négy képességet fed: az érzelmek pontos érzékelését, az érzelmek kezelését, mások érzéseinek felismerését valamint kapcsolatkezelést. Ez egyik elhanyagolt nevelési terület, hiszen az érzelmi tudatosság oktatására nem fektetünk elég hangsúlyt. “Az érzelmi pallérozottság legalább olyan fontos része a műveltségnek, mint a matematikában vagy az olvasásban való jártasság” – állítja Karen Stone Mc Crown amerikai pszichológus. Az Egyesült Államokban már az iskolákban is bevezették ennek oktatását, mivel felismerték, hogy az alacsony EQ-val rendelkező személy, aki nehezen ismeri fel és kezeli érzelmeit az általában félénk, könnyen összeomlik stresszhelyzetben, ami agresszivitással és önkontroll hiányával társul. Ahhoz, hogy egészséges felnőttek legyünk, hatékonyan illeszkedjünk be a különböző csoportokba, jó döntéseket hozzunk, a tárgyi tudás mellett szükségünk van az önismeretünkre és az érzelmeink kezelésére.
Mindez nem tanórához kötött tevékenység, hanem a teljes iskolai életben jelen kell legyen és ugyanúgy fellelhető a tanár-diák kommunikációban mint a társas kapcsolatokban valamint a tanárközösség egymáshoz való viszonyában. Egy gyerek számára hosszútávon nem az fogja az igazi sikert jelenteni, ha mindent megtanul és mindent tud, hanem ha közben egészséges önbizalomra, önértékelésre tesz szert. A tanulási zavarok elemzése is rámutat arra, hogy ezek hátterében jelen van az érzelmi kiegyensúlyozatlanság, a kisebbrendűségi érzés valamint a nem megfelelő énkép.
Az érzelmi intelligencia egyik legfontosabb eleme az empátia, ami a pedagógus munkaeszköze is, lehetővé téve az érzelmi befolyásolást, a diák mimikájának, hanglejtésének értelmezését, a mélyebb üzenet megértését. Bár minden tantárgy keretében valamilyen mértékben megvalósul érzelmi nevelés és a személyiségfejlesztés, a fő hangsúly az értékelésen, ellenőrzésen és a teljesítményen van. Az iskolai élet, a hagyományok, a tanórák forgatókönyve valamint a tanár személyisége is az érzelmi nevelés fontos tényezője.
A tanulók érzelmi képességeinek fejlesztésében az iskola és a család játssza a legfontosabb szerepet. Az EQ csirái a családi életben alakulnak ki, az iskola a meglevő alapokra építhet. Az iskola és a család együttműködése akkor sikeres, ha a szülő és pedagógus is elsősorban saját érzelmi képességét fejleszti, empátiával fordul a gyerek fele, bizalmi kapcsolatot alakít ki, segíti a gyerek önismeretének és önbizalmának fejlődését, bátorítja az önérvényesítést és példát mutat az érzelmek kifejezésével és megértésével. Az a diák, aki képes lesz mások érzelmeinek felismerésére, odafigyelésre, kapcsolatok teremtésére, akinek van meggyőző ereje, tud konfliktusokat kezelni, együtt tud működni és segítséget tud kérni, vágyait késleltetni, kitartani, az megtanulta a legfontosabb leckét és jelesre vizsgázik. A későbbi siker kulcsa az , ha az iskola képes egyben az élet iskolájává alakulni. Ha a lehető legjobbat akarjuk nyújtani magunkból, szükségünk van a magas érzelmi tudatosságra, hatékony problémamegoldó képességekre és megfelelő önérvényesítésre. Ebben az értelmezésben, ahogy Galilei is állítja, nem taníthatunk meg senkinek semmit, csupán segíthetünk abban, hogy felfedezze önmagán belül.
Ehhez kívánok jó munkát pedagógusoknak és szülőknek egyaránt, a gyereknek pedig azt, hogy megtapasztalja a felfedezés örömét ebben a folyamatban. Hogy a saját kis bolygóján öntözze a majomkenyérfáját, szelidítse meg a rókát és gondozza a páratlan rózsáját. Ne felejtsük el azt, hogy minden nap közelebb ülhetünk egymáshoz és hogy csak azt ismerjük meg igazán, amit megszelidítettünk. Hogy szükségünk van a szertartásokra és az idő, amit egymásra “vesztegetünk” tesz igazán fontossá bennünket egymásnak. Hogy elsősorban a szívünkkel kell keresni, mert a lényeges dolgok láthatatlanok. Hogy minden felnőtt gyerek volt valamikor. De erre csak kevesen emlékeznek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése