Szeretem azokat az estéket, amikor nincs semmi feladat és szabad gyerek lehetek:) A múlt héten is volt rá alkalom. Ágneséknél gyerekeket fektettünk, majd tea mellett megbeszéltük a jövőbeli közös terveinket. Ezek után felruccantunk Blankáékhoz és vizipipáztunk.
Én most próbáltam életemben először, de beleszerettem a szertartásba és az ízvilágába. Hideg, gyümölcsös ízű füst mellett dumáltunk és sokat nevettünk. Majdnem hajnalig:)
Reggel pedig a bennem élő szabad gyerek zsörtölődött: nem akarok felkelni!
Közben utánanéztem és megtudtam, hogy a a vízipipa dohány többféle dohány keverékéből, melaszból (amit cukornádból nyerünk), ízesítő aromákból, glicerinből és esetleg mézből áll. A 19. században a törökök tömbekinek nevezték azt a dohányt, amit az egyiptomiaknak végül sikerült lemásolniuk. Akkoriban közkedvelt desszert volt a melasz édes íze miatt. A mai vízipipa dohány kellemes ízét annak köszönhetjük, hogy valaki megpróbálta összekeverni a dohányt melasszal. Így a dohány egyben maradt az agyag tölcsérben, és a füst kiváló ízű lett.
Egy biztos, nekem is kell egy vízipipa:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése