Hihetetlen, mennyi minden történt egy hét alatt. Múlt vasárnap még a 10 éves egyetemi találkozón voltunk. Ez a nap nagyon jól kezdődött. Végre együtt reggeliztünk és ettünk hígtojást:)
Mennyire jók az ilyen mérföldkövek, megállunk és elgondolkodunk: kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk...Jó volt együtt lenni, sörözni, bulizni, beszélgetni. Ami belengte az egész találkozást: az elfogadás meleg légköre. Volt közöttünk szingli, elvált, "újraházasodott", gyerek nélküli, állapotos, egy gyerekes, kétgyerekes és háromgyerekes anyuka és apuka. Senki nem fitogtatta, hogy bezzeg én és bezzeg te...hanem örültünk a találkozásnak. A menü Kolozsváron természetesen kolozsvári káposzta volt:) Utána meg páran letáncoltuk a Bulgakovban a kalóriákat:)
A tavaly járt le a diákigazolványom, ami teljes gyászfolyamatot inditott meg bennem...Most meg jó volt azon nosztalgiázni, milyenek is voltunk...10 éve...
Enikő kocsmájában találkozunk újra hamarosan, a kocsmaavatón. Azóta beindult a levelezés, írtak azok is, akik nem lehettek jelen és értesítést kaptunk, hogy Melinda csoporttársunknak megszületett a harmadik gyereke, találkozó után 5 nappal:) Gratula!
Hivatalos találkozó pedig 5 év múlva:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése