Hétköznapi mennyország (Sa som i himmelen/As It Is in Heaven)
Rég vadászom ezt a svéd filmet. Főleg, amióta a nyáron végigkocsikáztunk a svédeknél, norvégoknál és dánoknál, nagyon megszerettem az északiakat, nyelvüket, kultúrájukat, mentalitásukat. A filmet keresztanyám, Évi ajánlotta, neki meg Etka anyó, egy diákom szerezte meg, én meg végre megnéztem....Katarzis élmény...A legeslegkedvencebbek között szerepel ezentúl.
Daniel Daréus egy sikeres, de kiégett karmester. Amikor már nem bírja tovább, felad mindent és visszatér a gyökereihez, abba a kisvárosba, ahol született. Egy nap felkérik arra, hogy vállalja el a templomi kórus irányítását. A csütörtöki dalolások, mintha terápiás ülések lennének, vagy akár egy önsegítő csoport, ahol dalolgatás közben mindenről és mindenkiről sok minden kiderül...
A kórustagok megtalálják a hangjukat és saját magukat. Elkezdenek asszertíven kommunikálni, énközléseket mondani, érzéseket felvállalni. Egy csapatépító tréning dinamikáját láthatjuk szemléletesen ebben a folyamatban, a Tuckman féle csoportfejlődési szakaszokat:
Forming (tájékozódás) - Storming (strukturálódás) - Norming ( munkafázis)- Performing (eredmények felmutatása). Először a csapattagok megismerik egymást és a feladatokat, majd különböző ötletek ütköznek, ellentétek alakulnak ki. Végül megtanulnak alkalmazkodni egymáshoz, közös szokásokat alakítanak ki, ami következtében javul a motiváció és elkezdenek csapatként dolgozni. A tagok egyetlen egységként dolgoznak a folyamat végén, közösen, konfliktusok nélkül.
Lena dala:
A láthatáron a fehér hó, a búzaszálra tüzött kottalap, Gabriella dala, az énekpróbák, a biciklis jelenet mind-mind olyan mozaikok, amiből összeáll a film, ami a hitelességről és ennek kereséséről, az egyszerű percek öröméről, az érzelmi intelligenciáról szól. Ez a film nekem és hozzám szól. A Leckék az életről mellett egyik kedvencemmé vált. Zene, ölelés, hangok, érzések...és az az önfeledt öröm, amivel Darius végigbiciklizett a záró jelenet előtt a kisvárosban. Magammal viszem azt a percet örökre.
Na meg Gabriella dala...Sírtam. Sokat. Jó volt.
Helen Sjöholm által énekelt híres betétdal magyar szövege:
Az életem végre az enyém. Oly rövid az időnk a Földön. A sóvárgás hozott le ide, a beteljesült és a beteljesületlen vágyak. Mégis ezt az utat választottam. Bizakodásom messze túlnőtt a szavakon. Így láttam meg egy kis darabját a Mennyországnak, melyre soha sem találtam rá. Érezni akarom, hogy élek, hogy úgy élem a napjaim, ahogyan én szeretném. Érezni akarom, hogy élek, olyan életet, amelyet nem kell megbánnom. Sosem vesztettem el önmagam, csak hagytam, hogy álomban szenderegjen. Talán nem is volt más választásom, de mindig élni vágytam. Én csak boldog szeretnék lenni. Boldog és önmagam, erős és szabad, hogy lássam az éjszakából virradó napot. Itt vagyok, és az életem csak az enyém, és a Mennyországot, amelyben hiszek, felfedezem majd egy napon. Azt akarom érezni, hogy éltem az életem!
Gabriella dala:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése