Közben pénteken hazajött a tesóm Milánóból és anyumék meg az "anyósáék" meglepetésbulit szerveztek. Ez volt a héten a második:) Persze, nem lepődtek meg, hogy 3 percet késtünk róla Edével, mert később fejeződött be a workshop, de a pezsgőkoccintást elkaptuk:) Egyik torta finomabb volt, mint a másik.
Az már egy hétköznapi menyország, hogy ilyen családom és szüleim vannak. Elfogadnak, az összes skorpiós hülyeségünkkel: engem s Attit.
Figyelmesek, érzékenyek, tudnak gyerekként örülni és minket kincsként kezelnek, szeretnek. Feldíszitették a lakást Timivel, a "kedvenc sógórnémmal:)", elbújtak, meglepetést szereztek. Egész kis koromból hatalmas ünnepként élnek benem a szülinapjaim. Ahogy megadták ennek a módját, az ünneplésnek, az ajándékoknak, a figyelemnek, mindig is egyik legfontosabb erőforrás lesz az életemben. Én is így próbálom továbbadni ezt a szeretteimnek.
Konferencia után pedig megérkezett a Mesterkurzus csapat egy része és elhoztak nekem egy réges-rég óta áhított dolgot: egy Klimt festményt. Méghozzá a kedvencemet, az anyást a gyerekkel:) Külön köszönet Péteréknek az utánajárásért:) Igy most 3 darabos lett a gyűjteményem:) Meglepetésbuli után még egy fantasztikus élmény:) Kimerülten és maximális elégedettségeel dolgoztam tovább éjjel:)
To be continued:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése