Hétköznapi menyország 2.:)

Múlt hétfőn tréninget tartottam, ismét tettünk egy lépést a csapatépítés, kommunikációfejlesztés folyamatában. És az utolsó lépést is egyben. Befejeződött egy olyan tréningsorozat, amiben egy cégtől közel 100 ember vett részt, 10 csoportban. Kiváncsian várom az eredményeket, a fejlődést. Közben én is folyamatosan fejlődök és ahogy telnek a tréningek, egyre hálásabb vagyok azért, hogy ez a munkám. Feltöltődöm energiával. Ez számomra egy hétköznapi menyország:)

Ezek után mit sem sejtve átballagtam a Kulcslyukba, gyűlésezni Ágnessel és Iringóval, a Kulcs jövőbeli alkalmazottjával kapcsolatban, aki szintén egy volt diákunk lesz, Timi. Aztán sorban jelentek meg az emberkék, "kulcsosok" és hirtelen egy születésnapi meglepetésbuli kellős közepén találtam magam. Egy nappal a szülinapom előtt:) Imádom a meglepetésbulikat, szervezőként és résztvevőként is:)

Ágnes tortát is sütött és olyan kis személyes ajándékokat kaptam, hogy teljesen elérzékenyültem hazafele. Nagy boldogan menteltünk Edével, közben Vekerdy plakátokat ragasztottunk. Elkaptak a rendőrök. Egy fél órát szimpátiát nyertem "in live", mivel Ede jól beolvasott nekik én meg simítottam, ahogy lehetett a helyzetet. Nem volt nálam az engedély a Polgármesteri Hivataltól a plakátolásra, elfelejtettem magammal vinni. Végül jól összebarátkoztunk, a fiúk kezet fogtak, vicceltünk még egy kört és barátságosan elbúcsúztunk egymástól:) Erről nincs fotó:)

Aztán jöttek az órák a héten kedden és szerdán, egyre jobban meglepnek az első és másodévesek a kreatív szemináriumokkal. De erről majd máskor.

Szerdán Trilláztunk majd AlterNative, Kaméleon film. Csütörtök-péntek-szombaton könyvkiállítás és Segítő Konferencia, mindkettőn Kulcslyuk standdal szerepeltünk, közben az új "alkalmazottunk" a boltban árult. Jó volt hallani a pozitív visszajelzéseket és látni azt, hogy beindult a boltocska itt is, ott is, amott is:) Na meg a Vekerdy jegyek is jól fogytak:) Feldmárt látni, hallani is egy külön élmény volt. Kis, hétköznapi menyországok:)

Ami még egy nagyon hétköznapi menyország élmény volt, az az a workshop, amit Júliával, egy volt diákommal tartottunk. Mi, mint vezetők, Ágnes pedig egyik csoporttag volt, aki szintén volt diák, kollega viszonyból alakult át barátnővé.

A pedagógus-diák kapcsolat mint megtartó háló volt a téma, kiindulópontja pedig Júlia államvizsgadolgozátnak az eredményei, amit tavaly vezettem a Sapientia egyetemen.

“Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt” (Antoine de Saint-Exupéry), így hangzott a workshopunk mottója. Kis papírcsónakokat készítettünk, amiket vízre bocsájtottunk a kendőtengerben...

Közben merengtem és rádöbbentem arra, hogy valójában nincs is igazi tanár-diák viszony, hanem csak egy olyan érdekes interakció, ami kicsit ilyen:

"Tanulás az, ha rájövünk arra, amit már tudunk.
Cselekvés az, ha megmutatjuk, hogy tudjuk.
Tanítás az, ha másokat emlékeztetünk arra, hogy ők is éppolyan jól tudják.
Mindannyian tanulunk, cselekszünk és tanítunk."
(Richard Bach)

Hol diák vagy, hol tanár és legtöbbet a diákjaidtól tanulhatsz...“Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.”(Paulo Coelho) Végkövetkeztetésként: “Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni abban, hogy rátaláljon önmagán belül.” (Galileo Galilei)

És: büszke vagyok a tanítványaimra:)