Láss csodát! című könyv ősbemutatója Marosvásárhelyen

Negyedik osztályos lehettem, amikor anyukám megvette a Lánc, lánc, Eszterlánc című könyvet. Gyerekfejjel, gyerekszemmel olvastam, lapozgattam és nemigazán értettem, csak a rajzok és a kis versikék kötötték le a figyelmemet. Később többször elővettem az általános iskola és liceumi évek alatt is és mivel a gyerek által írt mesékből írtam az államvizsga dolgozatomat, a nyelvi fejlődésből pedig a doktori disszertációmat, óhatatlanul újból és újból fellapoztam a könyvet, már szakirodalomként.

A Lánc, lánc Eszterlánc (Vázlatok a gyermek világáról) borítójára ezt írta a szerző: "Gyermekünk születésével újraszületik számunkra is a világ." A könyv egyben világ-átismétlés és a gyermeknek, mint szellemi élménynek a megosztása a fő célja. Másfél évtizeddel később jelent meg a köny újra a Pont Kiadónál,  gyermekvilág-trilógia formájában: A hazugság forradalma 
(Ribizlikávé cím alatt is megjelent legutóbb, érdekes módon ezzel a címmel sokkal többen vásárolták), Kétszemélyes költészet valamint a trilógia harmadik része a Láss csodát!

Szávai Géza és felesége, Szávai Ilona alapították meg a Pont Kiadót, kettejük és a kiadó történetét meghallgathatjátok itt: http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/radio-100723/szavai-geza-es-ilona-a-pont-kiado-alapitoi.html

Ilonával tavaly ismerkedtünk meg a kecskeméti Nyelvi fejlődés kisiskoláskorban konferencián és Géza "feje fölött" eldöntöttük, hogy a marosvásárhelyi könyvbemutatón majd én beszélgetek vele az új könyve kapcsán. Azóta Ilonával nemcsak szakmai, hanem baráti a kapcsolatunk és ha meghallgatjátok a velük készített interjút, akkor megértitek, hogy miért is tartom Ilonát egy hősnek.

Láss csodát!..és valóban, csodát láttunk a XVI. marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Egy olyan apát, nagytatát ismerhettünk meg Géza személyében, aki legfőbb hivatásának a gyerekekkel való foglalkozást és a a gyermekvilág megértését tartja. A szerző egy életvídám, humoros, gyermeki énjét megőrzi felnőtt. Számára a gyerekével, Eszterrel való kapcsolat a  nem egyszerűen érzelmi, hanem szellemi is.

"Amit "gyermekinek" neveznek, az számomra az emberi kreativitás csodálatos dimenziója. Eszter felnőtt, már nem velünk él, családja van (férje, három kislánya). Miközben ő felnőtt - én azért gyerekközelben maradtam. Bizonyára derűs alkatomból fakadóan nagy élményem: a kacagás. Vitathatatlanul a legdemokratikusabb emberi megnyilatkozás. A kisgyerekkel együtt kacagni azért is különös élmény, mert "egyenrangúsít. Az az érzésem, hogy az iskola "emiatt sem nyit teret a gyerek huncut, felszabadult fantáziálásának. Amelyet pedig okosan kihasználva a legfontosabb szellemi képességeket csiszolhatnánk - méghozzá folyamatosan, kisgyermekkortól kezdve."

Géza elvarázsolta a marosvásárhelyi közönséget történeteivel, meséivel. A "tégeteket" történet különösen tetszett mindenkinek:

"Esztert egészen kicsi kora óta következetesen kivontuk a kicsinyekre eléggé nem helyteleníthető módon zúdított kérdések özöne alól, melyek azt firtatják, hogy kit szeret a legjobban a gyerek. Mégis, nagyszülőknél töltött nyaralása közben hozzászokott e kérdéshez és ahhoz, hogy a válasz esetenként ragyogóan kiaknázható. Miután hazajött, kíváncsiságból (külön-külön) mi, szülők is megkérdeztük Esztert. Kitűnő érzékkel mindig az éppen kérdezőt tüntette ki: téged.

     Gondolván, hogy kényelmetlen helyzetbe hozhatjuk, sarokba szoríthatjuk, kajánkodva felsorakoztunk elébe, és megkérdeztük:

     - Eszter, kit szeretsz a legjobban?

     - Tégeteket! - hangzott a rövid gondolkozási idő letelte után a válasz.

     Nem téged és nem titeket. A tégeteket: egyes szám és többes szám keveréke. A hároméves ravasz kis emberke kicselezte az őt kelepcébe csaló szüleit. Áthidaló nyelvi megoldást talált. Diplomata.

     Nem kétséges: ha ezek a csöppségek így tudnak bánni a nyelvvel, akkor van mit tanulnunk tőlük. Érdemes követni, hogy a csecsemőkori nyelvváltozatokat maga mögött hagyva, miként fog csetleni-botlani vagy virtuózkodni anyanyelvében, anyanyelvével a kisgyerek. Beszélni tanuló gyermekünkkel egy több évig tartó nyelvújító mozgalom boldog részesei lehetünk." (Forrás: http://www.szavaigeza.hu/tartalom.php?tid=123)

Az én másik kedvencem, a "van fogalmad?":

"Elém állt kétéves és kilenchónapos kislányom:
     - Apám (akkor így szólított), úgy érzem, hogy van fogalmad.
     No, ennek a hízelgő kijelentésnek örültem. Gondoltam, kipuhatolom, neki van-e:
     - S az mi? Mi az a fogalom?
     - Az egy... alapul... nem érted?... Alakul! (Tagoltan ejti.) Érted?
     - Mi alakul?
     - Én.
     Ezzel az utolsó fordulattal a nyelv forgácsaiból - amelyeket erőlködő agya szór "világfaragás" közben - végül csak összepréselődik valami jelentés, s beszélgetésünk, úgy tűnik, értelmesen zárul. Hiszen hogy ő látványosan és rohamosan alakul, ebben Eszternek tökéletesen igaza van. Nem is neki, hanem a nyelvi véletlennek." 

    

Az könyvbemutató után Szávai Ilona a Pont Kiadó kiadványait mutatta be, népszerűsítette a diákjaim körében. 
Múlt heti szemináriumi téma volt a Ribizlikávé, amit nagyon szellemes bemutató keretében oldottak meg: 

Gézát az Erdély Fm rádióba is meghívtuk, az adás visszahallgatható itt: http://erdelyfm.ro/?belso=podcast. A gyermekrajzokról és a gyermevilág trilógiáról beszélgettünk. Igazi, tartalmas találkozás, beszélgetés volt. Köszönöm:)

 

Géza szerint a kisgyerekkel együtt kacagni azért is különös élmény, mert "egyenrangúsít".  Az iskola nem nyit teret a gyerek huncut, felszabadult fantáziálásának, "amelyet pedig okosan kihasználva a legfontosabb szellemi képességeket csiszolhatnánk - méghozzá folyamatosan, kisgyermekkortól kezdve." Megvetve az egyenmeséket arra gondolt, hogy miért is ne írhatná meg a gyerek azt, amit szeret. Pályázatot hírdetett és megalapította a HÁRY JÁNOS AKADÉMIÁT.

MONDJUNK NAGYOT!
Pályázat! Verseny! Jelentkezhetsz!
      Kedves Gyerekek! Bizonyára sokszor figyelmeztettek szüleitek, tanítóitok: hazudni nem szabad. Valóban csúf és rossz dolog a másik ember becsapása. De nem minden esetben ártalmas az olyan állítás, amely nem igaz. Amikor azt énekeljük, hogy "Az etédi híres utca, / Cimbalommal van kirakva..." - és faluja-városa nevét bárki behelyettesítheti a népdalba, akkor bizony valótlant állítunk. (Hát még amikor azt dalolja a kislány - ilyent is hallottam -, hogy "A New York-i híres utca, / Cimbalommal van kirakva"!)
      Hazudnánk? És szégyellnünk kellene magunkat azért, amit jókedvvel, derűvel a világba énekelünk?!
      Bizony nem füllentünk. Hiszen dalos jókedvünkben valóban azt érezzük, hogy velünk együtt még az utca is nótát peng...
      Az ilyen "füllentéseket" senki nem veszi szó szerint: senki nem rohan az etédi vagy a New York-i utcára, hogy felszedje az útról a cimbalmokat, nehogy összetörjék őket a szekerek vagy buszok, villamosok.
      Az ilyenfajta "lódítás" bajnokai a költők, művészek: és ők jót akarnak az embereknek.
      Kedves gyerekek! Nem minden hazugság: hazugság! Vannak nagyon szép, érdekes és értékes "hazugságok". Az ilyen nagyotmondáshoz ötletesség, vidámság és barátkozó kedv szükséges. Ezért gondoltunk arra, hogy nagyotmondó versenyt hirdetünk. Küldjetek be "valótlan", kitalált történeteket, versben, prózában. Rajzokat is várunk, hiszen rajzban is lehet "hazudni": aki például a hintaló elé vizesvödröt rajzol - az a fából készült lovat itatja. Egyszóval száz és ezerszám terem a nagyotmondás. Írjatok, rajzoljatok - és küldjétek."

Most mi is ezzel a felhívással fordulunk a tanítónők fele, hogy küldjék el nekünk ezeket, az osztályukban alkotott rajzokat, meséket. A legjobb munkát december elején a Bod Péter Diakóniai Központban a Kulcs egyesület által szervezett Hol volt, hol nem volt népmesekonferencián adjuk át. A részletekkel hamarosan jelentkezünk.