Julian Schnabel amerikai festőművész-rendező The Diving Bell And The Butterfly címmel életrajzi filmet forgatott Jean-Dominique Bauby-ról, az Elle France szerkesztőjéről, aki 1995-ben, 43 évesen egy szélütés következtében kómába esett.Húsz nap múlva tért magához, ám teljesen lebénult.
A modern orvostudomány Locked-in-syndrome-nak (LIS=bezártság-szindróma) nevezi a teljes bénultság állapotát, amikor a beteg él, de ennek semmi jelét sem képes adni. A szó szoros értelmében önnön testébe zárva, megszakad minden kapcsolata a külvilággal.
Egyedül a bal szemét tudta mozgatni, melynek segítségével, speciális jelrendszert elsajátítva kommunikált a világgal. Teste mintha egy mélytengeri szkafanderbe került volna, amelyen nem hatolnak át sem a hangok, sem a gesztusok. Bal szeme pillangóként verdesve kommunikál.
Ez a fél szem lesz összekötő kapcsa a külvilággal, embertársaival, az élettel. Ez a szem nem csak nézni tud, hanem pislantani is. Egy pislantás jelenti az igent, kettő a nemet. A látogató felmondja az ábécét, s egy pislantás megállítja a megfelelő betűnél. Így alakulnak ki a szavak, a mondatok, így tud társalogni, levelezni. Így írta ezt a könyvet is. Hosszú heteken át délelőttönként agyába véste a szöveg aznapi adagját, délután a szemével lediktálta, s még ki is javította az elkészült oldalt.
Könyvével fölényesen ironikus, sorsával megbékélt, mégis szívszorító intenzitású jelentést küld a saját belső világáról, arról, milyen saját testének csapdájában élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése