Sokszor eszembe jut Morrie a Keddi beszélgetések az életről és a halálról című könyvből. Főleg most, hogy a diákok dolgozatait olvasgatom, amelyben a könyvet elemzik. Örömmel tölt el, hogy megértették a lényeget: Szeretet nélkül szárnyaszegett madarak vagyunk...
„Lássunk minden nap egy kismadarat a vállunkon, amely megkérdi: „Ma lesz a napja?”, Készen állok-e vajon? Megteszek-e mindent, amit tennem kell? Az vagyok-e ami lenni akarok?” Ha valóban odafigyelsz arra kismadárra a válladon, ha belenyugszol, hogy bármelyik percben meghalhatsz, akkor esetleg nem leszel többé annyira becsvágyó, amilyen vagy.”
Én feltettem a madarat a vállamra. Jó barátok vagyunk mi ketten. Megkérdem magamtól, nap mint nap, hogy megteszek-e mindent, amit tennem kell? Az vagyok-e, ami lenni akarok?
Az vagyok. Azzá leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése