Zsinór a nyakban, rajta apró fémtárgy: valamikor ez volt a lakótelepi gyerekek összetéveszthetetlen ismertetőjele. Mostanában nemcsak az idejekorán önállósított kiskorú lehet „kulcsos,” néhány, láthatatlan ajtókat nyitogató felnőtt is magára vállalta ezt a jelzőt, illetve mindazt, ami mögötte rejlik. A rendszerint telt házas Mesterkurzusok elindulása óta egyre többen ismerik a marosvásárhelyi Szociálpedagógusok Egyesületének nevét. A Kulcs körvonalainak pontosabb megrajzolására Bodoni Ágnessel, az egyesület alelnökével tettünk kísérletet.
– Hogy született meg a Kulcs?
– A Kulcs Szociálpedagógusok Egyesülete hivatalosan 2007-től létezik, de már azelőtt egy-két évvel szerveztük, terveztük. Hogy ki az a „mi?” A Sapientia EMTE első szociálpedagógia szakos évfolyamának diákjai – nem mindenki, csupán egy kezdeményező csoport – , akik azzal a céllal alapítottak egyesületet, hogy az egyetem után is támogathassák egymás álmait, törekvéseit. (Ma már nemcsak szociálpedagógus tagjaink vannak). Tulajdonképpen a Kulcs azért jött létre, hogy merjünk álmodni, és közösen meg is valósíthassuk az álmainkat.
– Miről szólnak azok az álmok?
– A szociálpedagógusi szemléletmód népszerűsítéséről, olyan, szülőknek, pedagógusoknak, diákoknak kínált programokat, amelyek gyermekközpontúak, humanisztikus elvekre támaszkodnak. Azért kapta egyesületünk ezt a nevet, mert szerintünk minden ajtó feltárható, ha kezünkben a megfelelő kulcs. A logónk színei sem véletlenek, alól a szürke, felül pedig a narancssárga azt szimbolizálja, hogy egy kulcsfordítással a szürkeségből is lehet élettel teli vidámságot teremteni.
– Hány oldala van a Kulcsnak?
– Egyesületünk elsősorban nevelni, segíteni, utat mutatni igyekszik. Pedagógusok vagyunk, de nem tantárgyakat tanítunk, hanem az életre való nevelésben gondolkodunk. A diákoknak pályaválasztási, önismereti, kommunikáció-fejlesztési, illetve szexuális felvilágosításról szóló tréningeket szervezünk. Táboraink is vannak hasonló témakörökben, minden korosztálynak. Ugyanakkor egyetemistáknak külföldi szakmai tapasztalatcsere-programokat szervezünk, idén a finnországi pedagógusképzést szeretnénk közelebbről megvizsgálni. De gondolunk a diákság legkisebbjeire is. Az Első osztályos leszek kiadványunk sok vásárhelyinek ismerős lehet, hiszen idén már negyedszer adtuk ki. Ebben a tájékoztató jellegű könyvben az első osztályt indító iskolák, tanítók bemutatkozása mellett rövid cikkeket is közlünk, amely a hat-hét éves gyerekek szüleinek igen hasznos olvasmány lehet. Ugyanakkor a Segítők Baráti Köre által szervezett Segítők Konferenciáján is minden évben társszervezők vagyunk. Ezzel a rendezvénnyel elsősorban a pedagógusokat célozzuk meg, nekik kínálunk szakmai továbbképzést. Szintén felnőtteknek szólt a több alkalommal is megszervezett önismereti műhely, amely az Enneagram segítségével világítja át személyiségünket. A társadalom másság iránt való érzékenységét Próbáld ki te is, milyen a másság nevű programunkkal igyekszünk növelni. Ennek résztvevői megtapasztalhatják, milyen speciális szükségletűként egyszerű tevékenységeket elvégezni, például nemlátóként uzsonnát készíteni.
– A Mesterkurzus előadóihoz is ti nyitottatok ajtót.
– Igen, ennek a rendezvénysorozatnak az idevonzását is egy „kulcsos,” Kádár Annamária álmodta meg. Amikor az előadókat meghívtuk Erdélybe, abból indultunk ki, hogy bizonyára itt is sokan ismerik nemzetünk neves gondolkodóit, és szívesen meghallgatnák őket élőben. Ebben nem csalatkoztunk, de gondunk is akadt e rendezvény miatt, mert sokan azt hitték, hogy a Mesterkurzus – meg a Kulcslyuk Könyvesbolt – a miénk, ebből szándékszunk meggazdagodni. Mi büszkék vagyunk arra, hogy ezek az előadók elfogadták a meghívásunkat, és hogy a szervező Affarone Kft. a nagy érdeklődés láttán a mostani Csernus-előadást már három erdélyi városban szervezi meg.
– Van-e nehezen nyíló vagy mindeddig legyőzhetetlen ajtó a Kulcs számára?
– Mivel nem vagyunk profitorientáltak, anyagi bevételünk minimális, nehezen tudjuk fizetni az egyetlen alkalmazottunkat, ez pedig visszahat az egyesület munkájára is. Minél többet tudna valaki azon munkálkodni, hogy pályázati lehetőségeket és szponzorokat keressen, pályázatokat írjon elképzeléseink megvalósításához, annál több mindent tudnánk megvalósítani. A tevékenységeinket igyekszünk úgy megszervezni, hogy pályázatokból teremthessük elő a lebonyolításhoz szükséges pénzt, mivel azonban az egyesület fenntartására, az alkalmazott bérére nem kapunk semmilyen támogatást, a szervezett tevékenységekért minimális juttatást kérünk a résztvevőktől. Természetesen bárki támogathatja adója 2 százalékával is egyesületünket, az így összegyűlt pénzt kizárólag a programok megvalósítására fordítjuk.
– Van-e székhelyetek?
– A Kulcs iroda a Sáros utca 13. szám alatt működik, a Kulcslyuk Könyvesbolt háta mögött, de tevékenységeink egy részét az Ifjúsági Igazgatóság Axis termében tartjuk. Kérésekkel, kérdésekkel, javaslatokkal elsősorban honlapunkon keresztül érhetnek el – www.kulcs.ro,- illetve a honlapon található e-mail címen vagy telefonon.
– Milyen szervezetekkel működtök együtt az Ifjúsági Igazgatóságon kívül?
– A tanfelügyelőséggel, a Pedagógusok Házával, az Outward Bounddal, a Caritas marosvásárhelyi fiókjával, az Alpha Transilvana Alapítvánnyal, illetve, mint már említettem, a Segítők Baráti Körével. A tagjaink – egy kivételével – alapállásban máshol dolgoznak, a „kulcsozás” számunkra egyfajta szakmai hobbi.
– Melyek az elképzeléseitek a jövőre nézve?
– Megmaradni és tovább folytatni ezt az irányt. Régóta készülünk egy Szülők iskoláját indítani, amely gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket válaszolna meg. Reméljük, hamarosan sikerül.
– Szerinted szükség lenne-e arra, hogy újrainduljon a szociálpedagógia szak a Sapientián? Lenne-e elhelyezkedési lehetőség az új végzősöknek?
– Szükség mindenképpen lenne, ám ahhoz, hogy valóban hasznosan tudjon egy szociálpedagógus tevékenykedni, a törvénykezésnek is változnia kellene. Németországban tapasztaltuk, hogy mennyire fejlett a szociális hálózat, hogy a szociálpedagógusok milyen sokféle helyen, mennyire változatos munkakörökben dolgoznak.
– Hogy lehet „kulcsolni,” bekapcsolódni a Kulcs életébe?
– Igen, ennek a rendezvénysorozatnak az idevonzását is egy „kulcsos,” Kádár Annamária álmodta meg. Amikor az előadókat meghívtuk Erdélybe, abból indultunk ki, hogy bizonyára itt is sokan ismerik nemzetünk neves gondolkodóit, és szívesen meghallgatnák őket élőben. Ebben nem csalatkoztunk, de gondunk is akadt e rendezvény miatt, mert sokan azt hitték, hogy a Mesterkurzus – meg a Kulcslyuk Könyvesbolt – a miénk, ebből szándékszunk meggazdagodni. Mi büszkék vagyunk arra, hogy ezek az előadók elfogadták a meghívásunkat, és hogy a szervező Affarone Kft. a nagy érdeklődés láttán a mostani Csernus-előadást már három erdélyi városban szervezi meg.
– Van-e nehezen nyíló vagy mindeddig legyőzhetetlen ajtó a Kulcs számára?
– Mivel nem vagyunk profitorientáltak, anyagi bevételünk minimális, nehezen tudjuk fizetni az egyetlen alkalmazottunkat, ez pedig visszahat az egyesület munkájára is. Minél többet tudna valaki azon munkálkodni, hogy pályázati lehetőségeket és szponzorokat keressen, pályázatokat írjon elképzeléseink megvalósításához, annál több mindent tudnánk megvalósítani. A tevékenységeinket igyekszünk úgy megszervezni, hogy pályázatokból teremthessük elő a lebonyolításhoz szükséges pénzt, mivel azonban az egyesület fenntartására, az alkalmazott bérére nem kapunk semmilyen támogatást, a szervezett tevékenységekért minimális juttatást kérünk a résztvevőktől. Természetesen bárki támogathatja adója 2 százalékával is egyesületünket, az így összegyűlt pénzt kizárólag a programok megvalósítására fordítjuk.
– Van-e székhelyetek?
– A Kulcs iroda a Sáros utca 13. szám alatt működik, a Kulcslyuk Könyvesbolt háta mögött, de tevékenységeink egy részét az Ifjúsági Igazgatóság Axis termében tartjuk. Kérésekkel, kérdésekkel, javaslatokkal elsősorban honlapunkon keresztül érhetnek el – www.kulcs.ro,- illetve a honlapon található e-mail címen vagy telefonon.
– Milyen szervezetekkel működtök együtt az Ifjúsági Igazgatóságon kívül?
– A tanfelügyelőséggel, a Pedagógusok Házával, az Outward Bounddal, a Caritas marosvásárhelyi fiókjával, az Alpha Transilvana Alapítvánnyal, illetve, mint már említettem, a Segítők Baráti Körével. A tagjaink – egy kivételével – alapállásban máshol dolgoznak, a „kulcsozás” számunkra egyfajta szakmai hobbi.
– Melyek az elképzeléseitek a jövőre nézve?
– Megmaradni és tovább folytatni ezt az irányt. Régóta készülünk egy Szülők iskoláját indítani, amely gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket válaszolna meg. Reméljük, hamarosan sikerül.
– Szerinted szükség lenne-e arra, hogy újrainduljon a szociálpedagógia szak a Sapientián? Lenne-e elhelyezkedési lehetőség az új végzősöknek?
– Szükség mindenképpen lenne, ám ahhoz, hogy valóban hasznosan tudjon egy szociálpedagógus tevékenykedni, a törvénykezésnek is változnia kellene. Németországban tapasztaltuk, hogy mennyire fejlett a szociális hálózat, hogy a szociálpedagógusok milyen sokféle helyen, mennyire változatos munkakörökben dolgoznak.
– Hogy lehet „kulcsolni,” bekapcsolódni a Kulcs életébe?
– Szívesen látjuk az érdeklődőket. Az új tagok általában egy-két program erejéig kipróbálják magukat, önkénteskednek, aztán, ha jól érzik magukat, akkor hivatalosan is „kulcsossá” avatjuk őket. Tagjaink segítő foglalkozásúak – szociálpedagógusok, pszichológusok, logopédusok, pedagógusok. Az a legfontosabb, hogy az ezután érkezők is egyetértsenek céljainkkal, megértsék hivatásunk lényegét.
Nagy Székely Ildikó
Nagy Székely Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése