Virginia Satir amerikai családterapeuta mondta azt, hogy: "Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz”.
Szerintem nem csak a gyereknek létszükséglet, hanem a felnőttnek is. Nekem mindenképp:) Sokkal bensőségesebb, mint egy csók, mint bármilyen más testi kontaktus.
Csak az a gyerek válik kiegyensúlyozott felnőtté, akit eleget ölelgettek, babusgattak, ringattak gyerekkorában, aki megtapasztalta ezt a bensőséges köteléket. Stresszoldó, nyugtató hatású, nemcsak magunknak, hanem másnak is jót teszünk vele. Amint a fenti kép is szemléletesen jelzi, az ölelés életet is menthet. Engem nagyon meghatott:)
A Free Hugs mozgalomról is bizonyára többen hallottatok. Mi lenne, ha itt is elindítanánk egy ilyen kampányt? Hogyan viszonyulnának hozzá az emberek? Félünk-e ölelni és ölelést kapni?
Mi lenne, ha ma időt szánnál arra, hogy átölelj valakit?
Megkérdezték egyszer tőlem, hogy miért akarok megölelni egy indiánt. Azt válaszoltam, mint Vacskamati virágjában a virág Aromónak, amikor megkérdezték tőle, hogy miért szereti Vacskamatit. CSAK.
Öleljetek át ti is. Csak úgy....
1 megjegyzés:
Ez nagyon tetszett.
Meg a lap alján a napraforgó és a napsugár metaforája az ember és Megváltó fényéről, Aki nélkül a teljes élet iránti vágy csak hiú ábránd marad(na).
Köszönöm neked még egyszer, és kívánom az életedre az igazi világosságot, Aki eljött már egyszer ebbe a kozmoszba.
Üdv. chavila
Megjegyzés küldése