Én mindig először megszagolom a könyvet, beszívom a képeket és a betűket,aztán úgy érzem: én vagyok a mese és a könyv az olvasó.
Diákkoromban sokat olvasgattam Ágai Ágnes verseit. Már akkor eldöntöttem, hogy én is, "Ha nagy leszek, állatiskolát nyitok. Megtanítom őket mindenre: írni, olvasni, számolni. És arra, hogy ne egyék meg egymást. Még ha megnőnek, akkor se."
Sokszor megkérdeztem én is magamtól: Meddig felnőtt az ember? Most jól esik újból olvasni, meghallgatni a megzenésített verseit, az alábbi cd-n:
Itt megtalálhatóak a könyvei, versei, elektronikus formátumban: http://www.agaiagnes.hu/
A két kedvenc Ágai versem:
Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek? Akkor se, ha nagyon akarjuk? Akkor se, ha én mindennap növök egy picit, és te már nem nősz tovább? Akkor se, ha holnap én ülök melléd, én mesélek, én fogom a kezed? Nem hiszem! Egyszer, egyetlenegy percig biztosan egyidősek lehetünk.
Ugye a nagy titkokat nem kell elmondani? Még neked se. És nem fogsz sírni miatta? A titkokat csak az ujjaimnak mondom el este, amikor elém jönnek. Múltkor ezért dugtam a kezem a takaróm alá.
Olvassátok, hallgassátok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése