csütörtök, február 25

Nagyszerű anya díj















Még nem vagyok anya (bár egyszer majdnem az lettem), Otitól kaptam egy díjat. Ezt:http://www.kismadar.napiszines.eu/e_555_tavaszi.html#comlist

Úgy gondolom, hogy minden anyát kiválaszt egy leszületni vágyó kis lélek. Ezzel a díjjal Oti sokszorosan megnövelte az esélyeimet, mert mindenféle fajta díjam és diplomám az van, de ilyen még nincs és itt, ebben a dologban csak ez számít:) Úgyhogy nagyon köszönöm.

Soha nem fogom elfelejteni azt, amit tavaly szeptemberben Müller Péter mondott nekem, útban Csíkszereda fele: "Jó anya leszel. Szeretnék hozzád leszületni." Hát nem tudom, ha ennél nagyobb bókot kaptam valaha. Szintén ő mondta azt, hogy a legtöbb dolog, amit egy anya a gyerekeinek adhat, az az, hogy ő maga boldog.

Továbbadom én is azoknak az anyáknak, akik véleményem szerint megérdemlik ezt a díjat.

Az első Zselyke, aki az én szememben egy hős anya, aki a sok veszteség mellett igazi édesanyja tud lenni kislányának, Borikának. Ehhez kell igazi bátorság és lelkierő! Bárki példát vehetne róla.

A második díj a kedves barátnőmé "Leonandié", aki Milla kislányának én vagyok a keresztmamája. Ő egy-két kontinessel arrébb költözött, de ez soha nem gátolta meg abban, hogy mindig igazi barátnő maradjon, hogy tartsa bennem a lelket, amikor nagyon nehéz időszakok voltak az életemben. Köszönöm:) És akkor is megérdemli ezt a díjat, hogy, bár elhatároztuk, hogy egyszerre szülünk, jól átvert:)

A harmadik a gyerekkori barátnőmé, Kingáé, aki Annácska kislányának szintén keresztmamája vagyok. Ő akkor is igazi anya maradt, amikor krízishelyzetek voltak az életében és büszke vagyok rá, hogy most kezébe vette élete, sorsa irányítását!

A negyedik díj a Rékáé, mivel kislányát "tiszta lappal", lelkesedéssel, derüvel, boldogsággal, várta. A többit tudod (biluta:). Külön köszönet, hogy annak idején, a kórházban mellettem voltak Timivel és ez sokat segített akkor, amikor kacagva sírtunk és sírva kacagtunk az osztrák határ közelében:)

Az ötödik díj Évát illeti, aki önerőből, semmilyen külső segítség nélkül neveli a két keresztgyerekünket! Ehhez kell igazi erő és kitartás, főleg akkor, amikor látom, hogy mások még segítség mellett is folyamatosan panaszkodnak. Éva nem.

És nekem még három bónusz díjat is ki kell osztanom:

Az egyiket Blankának, akinek már nagy gyerekei vannak, akik közül Mátyás keresztfiunk még az egyetemi évek alatt született. Ő az, aki az én szememben egy "vagány", belevaló anyuka, aki egyenlő partnerként kezeli a gyerekeket és megadja nekik a fejlődéshez szükséges szabadságot.

A másik pedig Ágnesé, aki bebizonyította, hogy a gyereket nem lehet kifogásként felhasználni. Ő az, aki az egyetemet is tízessel végezte, pedig akkor szült és most a két óvodás gyereke mellett felvételizett, egyetemen tanít és doktorál. Emellett "elég jó anya", sőt nagyon jó anya, szabadidejében betekeri WC papírral a gyerekeket és múmiásdit játszanak! Na ezt csináljátok utána:)

A harmadik, de nem utolsó díj az én anyukámé, aki szerintem a világ legjobb édesanyja, aki nélkül biztosan nem lettem volna az, aki ma vagyok. Köszönöm:)

Adjátok ti is tovább!

5 megjegyzés:

Agnes írta...

Köszönöm, a múmiák nevében is :).
Én pedig most tudtam meg, hogy az Anna az anyaságot, anyát jelenti.
Benned él az Anna-anya (Anyuka, tudom, hogy neked ez a legszebb megszólítás :)), csak engedd, hogy megszülessen!
Én megígérem, hogy minden gyermeked becsavarom wc papírral :)

bokor írta...

Nagyon sok sok drukk, hogy "leszülessen"! Ez egy olyan leszületős év, én azt hiszem!!!

Oti írta...

Az "elég jó"-ról jut eszembe: az 'elég' azt is jelenti, hogy pont ennyi, ami kell, erre/ennyire van szükség, valakinek itt és most pont ez a jó. Szóval azt hiszem, ennél többet nem is kívánhat anya, mint hogy elég jó anya legyen a gyerekeinek (nem másoknak). Én ezzel az "elég jó"-val nagyon megelégednék.

Napraforgó írta...

Igen Oti, jól rátapintottál a lényegre, van egy ilyen könyv, hogy az Elég jó szülő, Bettelheim írta, ismered? Az elég jó az a nagyon jó:)

Donald Winnicott, s az ő nyomán Bruno Bettelheim, a következőképpen határozták meg az "elég jó" szülőt: "elég jó" anya (vagy apa) az, aki észreveszi a gyermek - a másik - jelzéseit, s vissza is jelez, aki figyel és válaszol a gyermek igényére, kérdésére, vágyára, de nem "szalad elébe", hogy kitalálja a másik kívánságát vagy mondandóját. "Elég jó" szülő az, aki olyan tükör, amelyben a gyerek valóban önmagát fedezheti fel - nem egy rákényszerített, vagy legalábbis tőle idegen képet -, és olyan támasz, amely akkor van ott, amikor szükség van rá (s nem mindig, akár olyankor is, ha útban volna).

Napraforgó írta...

Köszönöm, remélem, hogy leszületik mihamarabb:)