Az utolsó adventi hetünk a bulizás jegyében telt. Ede céges bulija volt pénteken, szombaton Ágnesék házavatója reggel fél négyig:) majd Kingáék házavatója vasárnap. Nem is lenne rossz, ha minden hétvége így telne...Meggyújtottuk az utolsó gyertyát a koszorún és lassan elfogynak a kis csokik a kalendáriumból.
Készítettem kis hópelyheket és kiragasztgattam az ablakra...Megfigyeltem a jégvirágokat és magamba szálltam...
" Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között. Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi "célszerű", mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra! Nézd a jégvirágot, és szállj magadba."
Pörgés és nyugalom közt eltelt a hét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése