Sütő András írja: "... E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család. Jó szava, szelleme, védőszentje a mesebeli hősnek. Aki enélkül indul: nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekintetben... A család az, ahol zúzmarás időben titkon ünnepelhető a titok: az együvé tartozás tudata."
A vasárnapi ebéd az otthon íze, a megszokás, a biztonság, a megpihenés, a találkozás, a mesélés, feltöltődés, lazítás ideje. 9 éve hazajárunk ebédelni. Csak akkor vagyok igazolt hiányzó, ha tréningen vagyok akkor. De Ede akkor is megy, "anyukáékhoz". Mert ő is így szóllítja az én anyukámat, aki a legjobb anyós címre is pályázhat:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése