"Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk (...), valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tűnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak."
A férfi fán terem c. filmből
Júlia küldte át ezt a gondolatot, ami sok más gondolatot és kérdést indított el bennem. Ede mondott egy érdekes dolgot rólam a tegnap egy üzleti partnerünknek, arról, hogy ő mindig elengedett engem, ahogy ő kifejezte magát "szárnyalni" és utána mindig visszatértem, mint egy bumeráng.
Ma jöttem rá, tréning közben, hogy valójában ez a titka a mi kapcsolatunknak. A szabadság, hogy utazhatok és megtapasztalhatok új dolgokat, hogy nyitva áll elöttem a világ. Hogy azáltal, hogy elenged, lényegében ő is utazik. Hogy az elengedés visszatérés dinamikája formálja a kapcsolatunkat. Hogy így a világ, a maga teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba. Emberek, kapcsolatok, utazások, visszatérések...Most újból eljöttem...de visszatérek...
Nagy utazás az életünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése