“Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! (…) Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!
Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. (…) Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.” (Márai Sándor)
Egyetértek Márai márciussal kapcsolatos gondolataival. Annnyi különbséggel, hogy én igenis minden tavasszal várok valami különösen jót. Újjászületek. Feltöltődöm. Beszívom a tavasz illatát, megnézem a hóvirágokat a kertben, felveszem a bőrkabátomat és hajrá, boldogság:) Mosolyogva járok az úton, energikusabb vagyok.
A kutyáim ilyenkor vídáman sütkéreznek, imádják a tavaszt. Még a szemük is másképpen csillog. Én is másként ébredek, tavasz van bennem is. Úgy örülök, hogy elkezdődött! És örülök a sok csodálatos gondolatnak, amit megosztottatok velük a Pszichotrillák blogon. Érdemes elolvasni és feltöltődni:)
http://erdelyfm.ro/blog/pszichotrillak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése