Jó kis könyvet olvastam a napokban. Shel Silversten egy oroszlánról mesél nekünk, aki társaival ellentétben nem fut el a vadászok elől, hanem visszalő. Lafkádióról kiderül továbbá, hogy él hal a marsmelóért és irgalmatlan mennyiséget meg tud enni belőle.
Soha életemben nem hallottam arról, hogy mi ez a marsmeló. És csodák csodája, mikor tegnap Timivel elmentünk egy jó kis brassói kávézóba, az itallapot pont a marsmelós forró csokinál nyitottam ki. Rendeltem is gyorsan egyet és végre megtudtam, mi is ez a furcsa nevű dolog, amit Lafkádió imádott .
.jpg)
(Pillecukor vagy valami hasonló, olyan, hogy feltűzöd a nyársra, és a tűz fölött karamellizálod. Nagyon finom, ki kell próbálni:)
Lafkádió egészen olyan lesz, mint egy ember, akinek végül sem az emberek sem az oroszlánok nem lehetnek a társai. Oroszlánember vagy emberoroszlán?
A nyitott és szomorkás befejezés mellett a szöveg sziporkázó humorral van tele és nagyon jók az illusztrációk, amiket szintén a szerző készített. A szerző honlapja is nagyon szellemes és bele is lehet tekinteni a Lafkádió hangoskönyvbe. Nézzétek meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése