"Sokáig azt hisszük, a Végzet mennydörgésszerűen köszönt be, görögtűzzel, istennyilával, kürtökkel és oboákkal. Aztán egy napon megismerkedünk vele, s megtudjuk, hogy sokkal jobb modorú. A tüdőrák, a nyomorúság, a megalázás, a halálos szerelem egészen csendesen jelentkeznek, mintegy kopogtatnak, halk hangon kérdik: "Szabad?" S aztán belépnek. "(Márai)
Ismerkedésünk 15 éves évfordulóját ünnepeltük hétvégén Edével. Hosszú idő. Sok minden változott, a lényeg maradt. Ültünk Brassóban a Főtéren, a padon és emlékeztünk. Felidéztük a múltat.Ugyanilyen gyönyörű idő volt Vármezőn. Minden ott kezdődött el. És érdekes, ugyanúgy minden most kezdődik el.
Ölelj meg újra, ölelj meg ugyanúgy még egyszer...Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel...A világ csak rángat engem, a karod ringat el...
Lényeg: én otthon vagyok nálad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése