Igényesség vagy igénytelenség?

Sokat gondolkodom arról, hogy feladjam-e, feladhatom-e azokat az elveket, amiket képviselek? Az én elképzelésemben, ha valamit teszel, cselekszel, bármit tanítasz, az nem lehet félmunka.

Igényes vagyok a munkámban és ugyanezt várom el a diákjaimtól is. Időnként túl igényes...

Viszont csak a magas mérce az, ami húzóerejű. Vigotszkij a gyermek legközelebbi fejlődési zónáját az önállóan megoldott feladat (aktuális fejlettségi szint) és a segítséggel megoldott feladat (lehetséges fejlettségi szint) közötti távolsággal értelmezi. Az elmélet szerint egy fejlesztés akkor lehet a legeredményesebb, ha az a legközelebbi fejlődési zónában zajlik. Mindig kell legyen egy legközelebbi fejlődési zóna a saját életünkben is, amerre haladunk...Ha ezt túlléptük, van egy másik legközelebbi és így az egész életünk folyamatos fejlődés. Lehetne ülni a "langymelegben", a megszokottban, a kényelmesben, a "mézmocsárban". Csak megéri?

Egyre érvényesebbek Márai szavai: “És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes.A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."(Márai Sándor: Füves könyv – Az igényről).

Kérdés az, hogy mennyire kell képviselni ezt csak a saját életünkben, munkánkban és mennyire kell képviselni kifele, a másokkal szembeni elvárásainkban? A válasz: azt kell képviselnünk, akik és amik vagyunk. Ha az igényesség az életünk része, akkor azt. Ha meg nem, akkor nem. Ennyire egyszerű...Aztán akinek nem tetszik, az dolgozza fel:) Az már Gordon szerint nem az én problémám :)

"Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, amilyenek nem vagyunk. Ahhoz, hogy el tudjunk kalandozni önmagunktól, egyre közelebb és közelebb kell kerülnünk ahhoz a valakihez, akik valójában vagyunk. Ez nem nehéz, látni fogod. A legkönnyebb dolog önmagunkat adni. Sokkal nehezebb azzá lenni, amit mások várnak el tőlünk. Ne hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy, és légy, aki vagy! Akkor egyszerűen csak létezned kell. Akkor másra fordíthatod mindazt az energiát, amit abba öltél, hogy fenntartsd a látszatot. Többé nem lesz látszat, amit fenn kell tartanod. Sem szerep, melyet el kell játszanod. Jelentsd ki: Íme, itt vagyok. Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok, minden hibámmal és gyarlóságommal együtt. S ha ez nem megy, hagyjatok létezni "(Leo. F. Buscaglia).