Oslóban, Frogner parkban sétálva, Vigeland szobrai között meghatódva döbbentem rá, hogy ezek az alkotások a párkapcsolat történetét, fejlődési szakaszait jelképezik. Eldöntöttem, hogy amikor hazajövök a házassági évfordulónkra megírom a MI kapcsolatunk állomásait. Ami leírható és megosztható belőle...
Szenvedélyesen kezdődött. Ahogy Márai mondja: Minden igazi életében eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélybe, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőőv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vídám énekléssel a napsugaras erdőben...
Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni. (Popper Péter)
15 éve ismerjük egymást, 9 éve vagyunk házasok, 7 évig építettük a házunkat és én még 10 évig tanultam tovább egyetem után. Kezdettől fogva szabad emberként élünk egymással és nem egymásban. Nem akarjuk a kamrák ajtaját nyitogatni. Most. Régebb azért bekukucskálgattunk volna ide-oda...A gondolatok, élmények, örömök és kínlódások, sikerek és kudarcok kovácsolták össze eddigi életünket.
Miközben próbáltuk kibontakoztatni a rejtett lehetőségeinket, megfeszített tempóban éltünk, sokat dolgoztunk, ahhoz, hogy közös álmainkat meg tudjuk valósítani. Egy dolog volt biztos csak: a cél és az, hogy elérjük. Együtt, egymással, egymásért. Sokan mondták és hitték: biztosan nem, lehetetlen, belerokkanunk, megbukunk. Aztán mikor sikerült, ezek a személyek roppant idegesek lettek. Ilyenkor cinkosan összenéztünk és nevettünk. Rajtuk és magunkon. Hogy tényleg, hajszálon múlott sokszor...De, mint a mesében, emberek, helyzetek, véletlenek segítettek. Na meg a humor és kreativítás...Meg az erőforrásaink: barátok, szüleink, valamint nagyszüleim és a testvérem.
Paktumot kötöttünk a világ ellen. Felrugtuk a hagyományos elképzeléseket és szerepeket. Megteremtettük és berendeztük a "szigetünket". Minden saroknak története van. Lépésről-lépésre haladtunk. Nehéz volt. Néha ott kísértett a pokol. Hogy jutunk a végére? Kilátástalanság...majd új remény. Mélyen, ott volt mindig a vak hit: sikerül. Csak fogd a kezem... Kibírjuk. Együtt és egymásért. Álmatlan éjszakák, lemondások, áldozatok.
Nem voltak mézesheteink. Biciklivel tekertünk 500 km-ert a nászútunkon. Csak 3 éve kezdtünk el kirándulgatni is. Addig a vizsgák, és a különböző megmérettetések határolták be az életünket. Ede ott volt. Mindig. Tolmácsoltunk, fordítottunk, szerkesztettük, vizsgáztunk, szigorlatoztunk, utaztunk, cipeltünk, tréningekre jártunk, loholtunk együtt. A közös jövőnkért. A gyerekeink jövőjéért...
Egy házasságon belül csak akkor lehet megoldani az alapvető problémákat - úgymint függőség, függetlenség, erőviszonyok, stb. -, ha a házastársak mélyen tudatában vannak, hogy a küzdelmük nem okozhatja magának a kapcsolatnak a pusztulását. (Morgan Scott Peck)
Megharcoltuk magunkkal, egymással, a világgal. Csatákat vesztettünk, de a háborút megnyertük...Visszatekintve: megérte. Ezekből a kínlódásokból, sikerekből-kudarcokból született meg a MI. Akinek nem kell a nyugalmas, kispolgári élet, a komfortzóna, a megszokott, nyugodt és csendes mézmocsár. A kihívások, új célok, álmok éltettek és éltetnek.
A magunk módján boldogok vagyunk. Nem a hagyományos elképzelések szerint, hanem a mi értékrendünk és érzéseink alapján. A külvilág elvárásai nem érdekelnek. Ahogy Ede mondja: leszarjuk:) Küzdelmeink a kapcsolatunk erősödését szolgálták. Megvan a szilárd alap. Megteremtettük Magunkat.
Egyetlen házasságot sem nevezhetünk valóban sikeresnek, ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai. A barátságról is ugyanez mondható el, mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére, mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat, kölcsönös szívességek és bókok viszonya. Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek, és nem érdemlik meg a barátság nevet.
Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.
A kritika a vezetés, illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája. Ami nem más, mint kísérlet arra, hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket. Azért bírálunk, hogy megváltoztassuk valakinek az életét. Természetesen a befolyásolásnak nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika. Lehet befolyásolni példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással, büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel, tapasztalat révén, szervezéssel stb. A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni. Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk: aki szeret egy másik embert, annak gyakorolnia kell ezt a művészetet, mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése, akkor fel kell készülnie arra, hogy az adott pillanatban a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.(M. Scott Peck)
A kritika? Ha pozitív, mindig jöhet, Megbírjuk mindketten. Egymáshoz alakultunk és egymás mellett fejlődtünk ezáltal.
És egyre inkább rájövünk, hogy: Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet. (Márai Sándor)
Ennyi volt. És a történet folytatódik. Most már beleférnek a lazítások, a nyugalmas periódusok, a felszusszanások. És természetesen: az új célok, vágyak, álmok...Máraisan a málnaszörp és a tűzoltók világa a miénk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése