Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Vita folyik akörül, hogy Garcia Marqez melyik könyvét érdemes elsőként elolvasni. Én úgy gondolom, hogy ezzel a regényével azért jó kezdeni, mert felkarolja az író életének történetét, elénk tárja azokat a helyszíneket, eseményeket és személyeket, akik feltűnnek az előző műveiben is. A Vivir para contarla háromkötetesre tervezett mű első részét 2002-ben adták ki, magyarul a Magvető Kiadónál jelent meg 2003-ban, Székács Vera fordításában.

Tizenévesen olvastam Marqueztől a Száz év magányt. Akkor nemigazán tetszett. Talán nem is értettem...Később, amikor az önéletrajzi emlékekkel foglalkoztam és újraolvastam, már teljesen más megvilágításban láttam. Még akkor eldöntöttem, hogy elolvasom a Nobel díjas író minden művét. Az a tény, hogy Dél-Ameriakai, még inkább megerősítette az elhatározásomat:) Majd egyszer, ha lesz időm...Csak vizsga után vizsga és időm legnagyobb részében szakirodalmat, vagy pszichológiával kapcsolatos munkákat olvasgattam. Végre ez az első nyár, amikor nincs vizsga, dolgozatírás és elmerülhetek az olvasásban. Eljött az az idő:)

Nemrég láttam a Szerelem a kolera idején-t, a Marquez regénye alapján készült filmet. A filmet az író maga „Bravo!”-val nyugtázta, a kritikusok ellenben nem viszonyultak túl jól hozzá, azt írták, hogy: „komoly esélyes az egy nagyszerű regényből adaptált legrosszabb film díjára…hagyják a filmet, olvassák el újra a könyvet.” Én is megfogadom a tanácsot, elolvasom azt is. A film szerintem nem rossz...Nekem tetszett és eszembe is juttatta a régi fogadalmamat. Elvittem magammal a norvégiai utazásra a könyvet és belemélyedtem Marquez világába.

Milyen igaz, mindannyian kicsit azért élünk, hogy elmesélhessük az életünket..."Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni". Mesélünk és értelmet teremtünk abban, ami körülöttünk zajlik...Ime egy kis ízelítő a könyvről: http://multikult.transindex.ro/?cikk=2101

Az alábbi sorok is a súlyosan beteg, rákkal küszködő Marquez nevéhez fűződnek. Érdemes megszívlelni őket:

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak ez rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodpercnyi fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak testemet, de lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedés!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek…Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”.
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van velünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kérlek”, „köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked. Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap.

…és ha nem teszed meg, az sem érdekes. EZ AZ A PILLANAT…

Én is alig várom, hogy elmesélhessem az utazásaimon tapasztalt élményeket, a világot, ahogy azt a saját nézőpontomból, látószögemből tapasztaltam, láttam, megéltem. Utazás az utakon, amelyeknek van szívük...Ez életem értelme, bejárni és látni a világot, helyeket, embereket, különböző kultúrákat, hagyományokat, ízeket, a más életet...Ezekről hamarosan részletesen itt: http://utakesosvenyek.blogspot.com/