Elsős leszek

A KULCS – Szociálpedagógusok Egyesülete 2007-ben bejegyzett marosvásárhelyi székhelyű egyesület, amelynek célja a szociál-pedagógusi szakma népszerűsítése. A Kulcs-ot a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szociálpedagógia szakos, első végzős hallgatói, régi diákjaim kezdeményezték. Ma már én is tagja vagyok az egyesületnek és nagyon jó együtt dolgozni a különböző projektekben.
Az elsős leszek könyvecske, amelyet évente kiadunk, azoknak a marosvásárhelyi szülőknek szól, akik I. osztályba készítik gyereküket, iskolát és tanító nénit választanak. Ezért tartalmazza mindazon iskolák elérhetőségeit, amelyek az adott év szeptemberében első osztályt indítanak. Az intézményeken belül bemutatjuk a leendő tanító néniket és az osztályok különlegességeit. Ezen kívül röviden körülírjuk azokat az alternatív és speciális oktatási módszereket (step by step, diszlexia, hosszított program), amelyek megtalálhatók városunkban. Ezzel a kiadvánnyal szeretnénk segítséget nyújtani a szülőknek, mert egy fontos döntés előtt állnak, amely hosszú távon kihat majd gyerekük fejlődésére. Reméljük, hogy a kiadványon keresztül sikerül majd tartós kapcsolatot kialakítani az iskolába készülő gyerekek szüleivel, hiszen honlapunk (http://www.kulcs.ro/) lehetőséget biztosít arra, hogy kérdéseket intézzenek hozzánk, tapasztalatokat osszanak meg velünk és mi mindezek felhasználásával az elkövetkező években is hasznos segítséget nyújthassunk az iskolába készülő gyerekek szüleinek. Az alábbi cikkem a könyvecskében jelent meg és arra a kérdésre próbál választ adni, hogy: Mire figyeljünk oda az iskola, tanító választásánál?

Petike első osztályos lett. Egy hét után sírva állít haza:
- Nem megyek többé iskolába - mondja pityeregve.
- Miért? - kérdik a szülei kétségbeesetten.
- Mert olvasni még nem tudok, beszélgetni pedig nem hagynak.

A gyerekek számára fontos, hogy az átmenet az óvodából az iskolába zökkenőmentes legyen, bátran álljon az akadályok elé. Sokszor a szülőkben nagyobb a szorongás, a félelem, a kérdés, mint a gyerekekben. Hogyan fogja érezni magát az iskolában? Megfelelően be fog illeszkedni? Milyen szempontokat vegyek figyelembe a választásnál?

A gyerek iskolai karrierje az első osztályban kezdődik, emiatt nagyon fontos, hogy amikor átlépi az iskola kapuját, milyen élményekkel találkozik, siker vagy kudarc forrása lesz-e számára a tudás és megszereti vagy egy életre megutálja a tanulást. Fontos, hogy milyen módszerrel és milyen hangulatban tanítják, a saját tempójában vagy pedig siettetik.
Elsősorban magamtól kérdeztem meg, melyik az a legfontosabb tényező, ami alapján egy szülő dönteni tud arról, melyik iskolába, melyik osztályba írassa csemetéjét? A válaszom rövid, tömör és magától beszél Bár még nincs gyerekem, de ha lenne és iskolába íratnám, egyetlen szempont számítana: gyermekközpontúság.

Mit is jelent ez a kifejezés? A gyermekközpontú iskola hozzásegíti a gyereket azzá lenni, akivé lehet. Ehhez alapvetően olyan feltételek biztosítása szükséges, ahol lehetséges a kibontakozás még akkor is, ha a gyereknek teljesen más képességei vannak, mint amit a hagyományos iskolai modell elvár. Ez a szemlélet azt helyezi a középpontba, hogy milyen a gyerek, hogyan változik, hogyan lehet ezekhez a változásokhoz a leghatékonyabban alkalmazkodni. Az életkori és egyéni sajátosságokat veszi figyelembe, a tömény ismeretek helyett elsősorban élményeket ad a gyereknek.

A gyermek számára az új osztálytársak, a beilleszkedés, a fokozott fegyelem és magatartás kihívást jelentenek, emiatt az iskolára történő felkészítés már évekkel korábban, az óvodában kell elkezdődjön. A gyermekközpontú iskolához gyermekközpontú óvoda is kell. Az óvoda az iskolára szocializál, de nem az óvoda nem készíti elő az iskolára. Vekerdy gondolatával élve, nem az óvoda kell felkészítse a gyereket az iskolára, hanem az iskola kell felkészüljön az óvodás gyerek befogadására. Az óvodában a gyerek spontán utánzás formájában tanul, az óvoda úgy közvetíthet a leghatékonyabban ismereteket, hogy válaszol a gyerek kérdéseire.

A választásnál fontos szem előtt tartani azt a tényt, hogy ne iskolát, hanem elsősorban tanítót válasszunk gyermekünknek. A gyermekközpontú tanítót arról lehet megismerni, hogy nem csak könyvekből tanulja a pedagógiát, hanem folyamatosan tanulmányozza, megfigyeli a gyereket, nem tesztekkel és feladatlapokkal méri, hanem intuitív módon, folyamatos megfigyelés, elemzés és a változások végigkövetése által.

A gyermekközpontú iskola nem sietve fejleszti a készségeket, nincs verseny, hogy hol írnak, olvasnak hamarabb a gyerekek. A sietség az egyik legfőbb oka, hogy a gyerekek nagy hányada nem tanul meg írni-olvasni. Ebben a szemléletben nincs helye a teljesítményszorongásnak, ami nagyon visszafogja a teljesítményt. A csupán jegyre feleltetés helyett van együttes tevékenység, kooperativitás, project.
A rossz választás esetén a gyerekek öntudatlanul is jeleket adnak. Ha hónapok múlva is nehezen indul iskolába és hasfájásról, gyomorgörcsről, fejfájásról panaszkodik, de közben egészséges és a tünetek pszichoszomatikusak; ha tartósan rossz a hangulata, nem mesél, akkor érdemes arra gyanakodni, hogy az iskola, az osztály, a tanító nem megfelelő a gyerek számára.

Vekerdy Tamás többször hangsúlyozza, hogy olyan iskolára és olyan óvodára van szükség, amely a gyerekekből indul ki, nem egy absztrakt tantervből, amelyik tudja, hogy az lesz egészséges és tehetséges felnőtt, aki teljes értékű kisgyerek, kamasz, ifjú lehetett. A kisiskolást nem lehet másra kényszeríteni ebben az életkorokban, mint ami az életkor fejlődéslélektani sajátossága. A gyerek akkor fog képességeinek megfelelően teljesíteni, ha minél tovább marad a szorongásmentes nyugalomban. A gyerek alapvető tulajdonsága a kíváncsiság és ez megmarad, ha nem írtják ki rossz pedagógiai módszerekkel, tantervekkel, tananyaggal és alkalmatlan pedagógussal.

Az iskolai beilleszkedés nagy mértékben függ a szülő-gyerek kapcsolat minőségétől. Az a gyerek, aki biztos szülei szeretetében, igyekszik ezt a szeretet megtartani. Az iskolának úgy kell motiválnia a gyereket, mivel ebben az életkorban a tanulási motiváció külső, hogy azért tanuljon, mert ezzel örömet szerez a szüleinek és a tanító néninek, akinek véleménye fontos, akit szeret.
Ha sikerül olyan tanítót választani a gyereknek, aki a gyerek szempontjait veszi elsősorban figyelembe, figyel a pozitív osztálytermi klíma kialakítására, empatikusan viszonyul a tanulóhoz, képes elfogadni a sokszínűséget, megengedi a tévedést, sőt a rosszul tudást és elfogadja, sőt igényli az értelmes vitát, akkor a gyerekünknek öröm lesz iskolába járni. A pozitív légkör biztosítása elengedhetetlen feltétele a tanulási motivációnak, így a gyereknek lehetősége lesz az örömet a tanulási folyamatban is megtalálni, nemcsak magában az eredményben.

Ingrid Sjöstrand: Nálunk nagyon jó

Nálunk nagyon jó fogalmazást írni. A tanító néninek piros tolla van, azzal ráírja Jó! meg Nagyon jó! meg Kitünő! a végire. Mást sose ír. Így aztán a Jó! nem is olyan jó, azt mindenki megkapja, kivéve aki Nagyon jót kap vagy Kitünőt, mert az a legjobb. És aki Nagyon jót kap, az se boldog igazán, mert mindig van, aki Kitünőt kap.
Maria, aki mindig a legjobb akar lenni, megkérdezte, hogy írjon, ha Kitünőt akar. Elevenen fogalmazzál! - mondta a tanító néni.
Legközelebb ez volt a feladat: A Nagymamáéknál. Nem írtam egy szót se arról, hogy a Nagypapa kiment az erkélyre, és olyan hangosan énekelt, hogy feljött a házmester, és veszekedett vele. És pont erre kaptam Kitünőt!