Lustaság

"Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.” (Márai Sándor: Füves könyv –A lustaságról)

Az egész életem arról szól, hogy próbálok kilépni a komfortzónámból. Könnyebb lenne megélegedni azzal, ami van és körülbástyázni magam a magyarázatokkal, hogy miért is nem valósítottam meg a terveimet. Tudatosan keresem a kihívásokat, új helyzeteket, új feladatokat. Nem akarok lusta lenni a terveimben, céljaimban és nem félek a megpróbáltatásoktól. Úgy érzem, hogy az én életem a napraforgó élete, szüntelenül keresem a napot és érlelem a magokat. Új emberek, új helyzetek mindig sokat adnak és olyan jó megpihenni egy-egy megvalósítás után...

Most azonban pihenni akarok. Napraforgó fejem megáll és a sok energiát most a "megszokott", megvalósított dolgok rendszerezésére használom. Most ezen a nyáron világgá megyek, mint Zöld Marci és fütyülök mindenre:) Kirándulok, élek, nevetek és élményeket gyűjtök, dekorálok, olvasok, sétálok, nézek, látok, fotózok.

Vizszintesen és függőlegesen is jól ellustulok:)