Leckék az életről

Egyik kedvenc filmem. Véletlenül került kezembe a könyv, ami a film alapjául szolgált, évekkel ezelőtt. 10 évig jöttem-mentem Budapestre, amíg tanultam, és mindig a Keleti Pályaudvaron vártam a vonatot hazafele. Közben a könyvárusoknál kerestem egy jó kis könyvet, hogy a 12 órás úton elüthessem az időt. Igy akadt meg a szemem a Keddi beszélgetések az életről és a halálról című könyvön, amit Mitch Albom írt. Megtetszett a címe, aztán a könyv is és a film is. Azóta már 7-szer láttam. Élnek bennem a sorai, mindig mond és ad valami újat.

Egy pedagógusjelöltnek három filmet kötelezően meg kell néznie: a Holt költők társaságát, A veszélyes kölykök-et és ezt: http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=74646. Én mindhármat levetítem a diákjaimnak.

Ezek olyan leckék, amelyek nem szerepelnek a tantervben. Amelyeket a személyiségeddel, hozzáállásodall, életszemléleteddel, teljes lényeddel adsz át tanítványaidnak. Ezekre fognak emlékezni, mindig, a többit elfelejtik, az ismeretek átalakulnak, elhalványulnak, megfakulnak, megkopnak. Viszont egy jó pedagógus gesztusai, szavai mindig élénken élnek benned.

Hiszek abban, hogy a pedagógus – és Morrie az öreg szociológia-professzor az volt – az örökkévalóságnak dolgozik; soha nem tudhatja, hol ér véget a hatása (Henry Adams). Időnként nagy szükség van egy tapasztalt mester türelmére, bölcsességére, tanácsaira, amelyek eligazítanak, átláthatóvá teszik a valóságot. Morrie, az öreg szociológia professzor több leckét tanít az életről. A tantárgy az élet értelme és forrása a tapasztalat. A tantárgy számos témakört ölel fel, mint a szeretet, a hivatás, a közösség, a család, az öregség, a megbocsájtás és végezetül a halál.

Vegyük őket sorra!

1. Lecke az élet értelméről
Rengeteg ember ténfereg a világban, akiknek céltalan és értelmetlen az élete. Szakasztott, mintha alvajárók lennének, még akkor is, amikor olyasmin buzgólkodnak, amit fontosnak vélnek. Azért van ez így, mert hibás, téves dolgokat hajkurásznak. Az életünket csak úgy tölthetjük meg tartalommal, ha odaadóan szeretjük embertársainkat, ha a körülöttünk élő közösségnek szenteljük magunkat, meg annak, hogy létrehozzunk valamit, aminek célja és értelme van.

2. Lecke a szeretetről

Érdekel téged, hogy mi az legfőbb dolog, amire megtanított ez a betegség? Hogy nincs az életben fontosabb dolog, mint megtanulni szeretetet adni és szeretetet elfogadni. Elfogadni a szeretetet. Mi folyton azt hisszük, hogy nem szolgálunk rá a szeretetre, azt hisszük, ha elfogadjuk, túlságosan ellágyulunk. Pedig… a szeretet az egyetlen racionális cselekvés. Tetőtől talpig betakarózunk mindenféle öncélú dologgal, teljesen lefoglal a karrierünk, a családunk, hogy van-e elég pénzünk a jelzálogkölcsön visszafizetésére, hogy beszerezzünk-e egy új kocsit, megjavítsuk-e a bedöglött radiátort…milliónyi piszlicsáré tevékenységbe bonyolódunk csak azért, hogy pörögjön a motor. Így aztán soha nem szokjuk meg, hogy olykor magunkba szálljunk, és szemügyre vegyük életünket, mondván: Hát ennyi az egész? Ez minden, amit akarok? Nem hiányzik belőle valami?

3. Lecke az érzelmi intelligenciáról

A szeretet mérhetetlenül fontos. Szeretet nélkül szárnyaszegett madarak vagyunk. Félsz a szenvedéstől, félsz a gyásztól. Rettegsz a szerelemmel együtt járó sebezhetőségtől. De ha szabadjára engeded az érzelmedet, beléjük veted magadat, ha elmerülsz bennük, akár a fejed búbjáig is, teljesen és maradéktalanul megtapasztalod őket. Akkor tudni fogod, mi a szerelem. Tudod, mi a szenvedés. Tudod, mi a gyász. Akkor és csak akkor mondhatod: „Rendben van. Ezt az érzést megtapasztaltam. Ezt az érzést már jól ismerem. Most egy időre el kell szakadnom tőle. Fürdőzz meg az érzéseidben. Akkor tudni fogod, mi a szerelem. Nem fog megártani. Csak segít rajtad. Ha beengeded magadba a félelmet, ha úgy öltöd fel, mint egy megszokott inget, nyugodtan elmondhatod: „Jól van, ez a félelem. Nem muszáj hagynom, hogy uralkodjon rajtam. Annak látom, ami valójában. Ugyanez érvényes a magányosságra: engedd szabadjára, engedd kicsurranni a könnyeidet, érezd át teljes egészében – de végezetül tudd kimondani azt is: „Rendben van, eddig tartott a magányosságom.

4. Lecke az eriksoni fejlődéselméletről

…ha megtalálod az életed értelmét, célját, eszedbe sem jut hátrafelé menni. Akkor csak előre igyekszel. Még többet akarsz látni, még többet akarsz tenni. Alig várod már, hogy hatvanöt éves legyél. Egyetlen fiatalnak sem ártana, ha tisztába lenne azzal, hogy ha folyton-folyvást az öregedés ellen küzdesz, világéletedben boldogtalan leszel, mert az öregedés mindenképpen utolér. Az a fontos, hogy mindig találd meg az életkorodban azt, ami jó, ami igaz és ami gyönyörű. Ha folyton hátratekintesz, versenyben fogod érezni magad. Holott az élet nem versengés tárgya. Az az igazság, hogy bennem minden életkorból maradt valami. A háromévesből, az ötévesből, a harminchét évesből az ötvenesből. Hiszen mindegyiket megéltem, és pontosan tudom, milyen érzést jelent. Gondold csak el, hány életkor között válogathatok? Hiszen mindegyikből van bennem valami, a saját jelenlegi koromat s beleértve. - Hogy is lehetnék hát irigy a te életkorodra – amikor én is voltam már ennyi idős? Attól, hogy adni tudok másoknak, élőnek érzem magam. Ebben nincs szerepe se a kocsimnak, sem a házamnak. Sem annak, hogy milyennek látszom a tükörben. Amikor megajándékozok valakit az időmmel, amikor mosolygásra bírok valakit, aki bánatos volt, csaknem olyan egészségesnek érzem magam, mint valaha. Mindig azt tedd, ami a szívedből fakad. Ha így élsz, nem leszel elégedetlen, nem fogsz irigykedni, nem áhítozol arra, ami a másoké. Sőt, talán még sokallod is majd, amit cserében kapsz.

5. Lecke a kötődésről

Az élet kezdetén, csecsemőkorunkban mások segítségére van szükségünk, hogy életbe maradjunk, igaz? És az élet végén… ismét mások segítségére van szükségünk, hogy életben maradjunk, igaz? De elárulom neked a nagy titkot: a kettő között is mindvégig szükségünk van egymásra.

6. Lecke a veszteségekről
Megijeszt Téged minden, amiről beszélgetünk, a halál, a sírás...Ezért nem szoktak az emberek ezekről a dolgokról beszélgetni. Spórolnak az érzelmeikkel. Látod, ezt soha nem tudtam megérteni. Hogyan tudsz spórolni valakinek az érzelmeivel azzal, ha visszautasítod...? Azt hisszük, nem érdemeljük meg a szerelmet, ha gyengék vagyunk, amikor megérkezik. Amikor gyerekek vagyunk, másokra van szükségünk a túléléshez. Amikor haldoklunk, szintén másokra van szükségünk. De itt van a titok! A kettő között még inkább szükségünk van másokra.

7. Lecke a kismadárról, az élet valódi megélésének művészetéről
Az én kedvenc leckém a könyvből, a buddhista példázat, a kismadárról szól. „Lássunk minden nap egy kismadarat a vállunkon, amely megkérdi: „Ma lesz a napja?”, Készen állok-e vajon? Megteszek-e mindent, amit tennem kell? Az vagyok-e ami lenni akarok?” Ha valóban odafigyelsz arra kismadárra a válladon, ha belenyugszol, hogy bármelyik percben meghalhatsz, akkor esetleg nem leszel többé annyira becsvágyó, amilyen vagy.”
Én feltettem a madarat a vállamra. Jó barátok vagyunk mi ketten. Megkérdem magamtól, nap mint nap, hogy megteszek-e mindent, amit tennem kell? Az vagyok-e, ami lenni akarok?

Sok más lecke van még a könyben, olvassátok el:)