Hazajött Andi, 9 év után. Furcsa, mintha minden ott folytatódna, ahol abbahagytuk. Mondatok, nevetések, utazások, mesélés...És mintha Millát, a lányodat, a keresztlányomat is mindig ismertem volna...
Ünnepeltünk. Itt volt anyós, após, anyuka, apuka, na meg Jánosék is hazajöttek, hogy talákozzatok. Még mindig olyan jó a vádlid, Andi, mondta János:))) Közben gyereksereg lett körülöttünk. Oszthatod az észt:)
Amikor minden hír rossz, és az ég teljesen szürke, és az összes csoki elfogyott, az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy van egy olyan barátom, mint te:) Mondaná Ede is, aki boldogan vigyorog az 1 kg-os M&M cukorkájának:))) Én pedig emelem a (kávés)poharam:))))
Sírtam, nevettem, örültem...Otthonosság érzés....Jó veled lenni és veled beszélgetni... Közel...
Barát, aki kiállt melettem, aki segített és támogatott. Nem számított az óceán...Legnehezebb percekben lehelte belém a kitartást... Köszönöm, hogy vagy nekem, Andi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése