Milyen rég vágytam arra, hogy együtt, kézenfogva görkorcsolyázzunk...Szaladnak a kutyák elöl, mi suhanunk utánunk, lobog a kendő a nyakamban, kiszállnak a fejemből a gondolatok, szólnak a kockakövek a lábaink alatt...Béke, csend, sötét, szabadság...
Közben megbeszéljük, hogy amikor nyugdíjasok leszünk, veszünk egy lakókocsit és bebarangoljuk a világot. Ott állunk meg ahol akarunk és amikor akarunk...Milyen jó is lesz...
Közben megbeszéljük, hogy amikor nyugdíjasok leszünk, veszünk egy lakókocsit és bebarangoljuk a világot. Ott állunk meg ahol akarunk és amikor akarunk...Milyen jó is lesz...
Megjelenik egy macska, kergetik a kutyák...majd ismét csend.Végre együtt...2 hét után...És a Poklos partján, görgőkön, utolért a flow élmény...
Holnap reggelizzünk végre ráérősen-mondja Ede. Rábólintok. Milyen jó, itthon vagyok...a kutyák visszaszaladnak, nedves orruk a tenyerembe dugják. Igy adnak puszit...És gurulunk együtt tovább...nyárból az őszbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése