Használat előtt fölrázandó!

Népújság, szeptember 23, Harmónia rovat

Tudják, milyen a jó gyerek? Használat előtt fölrázandó – hangzott el dr. Ranschburg Jenő pszichológus a hét végén Marosvásárhelyen tartott előadása során. A 75. életévét taposó magyarországi szakembert joggal tartják a szülő–gyerek kapcsolatok pszichológiája koronázatlan királyának, hiszen a maga közvetlenségével, természetes humorral fűszerezett stílusával teljesen magával ragadta a marosvásárhelyi közönséget, a mindennapi élet szülte példáiban sok szülő magára ismert. Előadásában nyoma sincs a kioktatásnak, ő szórakoztatva nevel. 

          – Dr. Ranschburg Jenő Családunk: harcmező vagy békesziget című előadásával a közkedvelt Mesterkurzus-sorozat keretében látogatott Marosvásárhelyre. Már színpadra lépésekor sikerült mosolyt varázsolnia hallgatóságának az arcára, ugyanis amikor Kádár Annamária pszichológus, műsorvezető beharangozóként elmondta, hogy a neves szakember Prima Primissima-díjjal, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti-keresztjével büszkélkedhet, dr. Ranschburg azonnal megjegyezte: „Ne a tiszti kereszt miatt szeressenek engem, hanem azért, amit nyújtani próbálok önöknek” – szabadkozott humorosan.

Csata azért legyen


          Az előadás címéből kiindulva, a pszichológus már az elején leszögezte, nem hisz a felhőtlen harmóniában, a családnak nem kell feltétlenül békeszigetnek lennie. – Az egészséges gyerekek az egészséges családokban megvívják a maguk küzdelmét. Nem igazán szeretem a teljesen harmonikus szülő–gyerek kapcsolatot. Amikor a gyerek nem alkudozik, még serdülőkorában sem, ott valami nem stimmel. Csata azért legyen, csak vér ne folyjon. A harc nélküli örök béke egyébként is unalmas – fogalmazott találóan.

Felvenni vagy sírni hagyni?


          Az első évben nem nevelni, hanem szolgálni kell a pici babát, akkor tanulja meg, hogy bízzon az emberekben, illetve, hogy érdemes-e megszólítania a körülötte lévő világot. – Például sokan hangoztatják, hogy nem kell fölvenni a síró gyereket, mert elkényeztetjük. Ez nem egészen így van. Egy baba nagyon gyorsan meg tudja tanulni, hogy érdemes-e megszólítani a világot, válaszol-e az neki. Ha azt tanulja, hogy fölösleges, akkor később többé nem szólítja meg. Azok a babák, akiket a szülő fölvett éjszaka, föl-alá járt velük, hároméves korukra kíváncsi, kreatív gyerekekké válnak. A kreativitáshoz pedig bátorság is kell, azt jelenti, hogy megpróbálja másként csinálni a dolgokat, mint ahogyan az megszokott. Ha a nyolcéves gyerek másképp oldja meg a matekfeladatot, mint azt a tanára mutatja, „megette a fene azt a pedagógiát”, amely elítéli ezért – állítja határozottan dr. Ranschburg Jenő. Mint mondta, szomorúan tapasztalja, hogy csupa bizalmatlanságot látnak maguk körül a gyerekek: ne fogadjanak el semmit idegenektől, jól zárják be az ajtót. Holott szerinte a kölcsönös bizalommal teremthető meg a sokat hangoztatott béke szigete.

Futballmeccs vagy mesefilm?


          – Nem szeretem a terhes szót. Egyre inkább azt érzem, hogy a mai társadalom nem gyerekszerető, felesleges, zavaró teherként tekintenek a gyerekre, hiszen mindig akar valamit. Feltételezik róla, hogy rosszindulatú, és ha nem nevelik meg, biztos olyant fog csinálni, ami mindenkinek kellemetlen – vázolta észrevételét dr. Ranschburg. Szerinte annak a hátterében, hogy manapság a gyereket tehernek érzik a szülők, nem az anyagiak állnak, hiszen régebb nagyon szegény családok szeretettel várták az utódokat. A felnőttek tárgyként tekintenek a gyerekre, akitől azt várnák el, hogy akárcsak egy rádió, amíg szórakoztat, addig jó, aztán, mikor kényelmetlenné válik, legszívesebben kikapcsolnák. – Minden szülő és pedagógus életét és vérét adná a gyerekért. De komoly áldozatot nemigen hoznának érte. És most a hétközna-pok áldozatáról beszélek: például, hogy a focimeccsről átkapcsoljanak a mesére – véli a magyarországi pszichológus.

Ha önmagát feladja, akkor lesz jó gyerek?


          Minden szülő arra vágyik, hogy legyen egy „jó” gyereke – ezzel eddig mindenki egyetért, ám a szakember kijelentette, nem díjazza a tipikus jó gyerek szerepet.
          – Tudják, milyen a jó gyerek? Használat előtt fölrázandó. Leültetem a székre és ott marad, amíg azt nem mondom, hogy felállhat. Nem szeretem az ilyen gyereket – mondotta határozottan. A szakember szerint a gyerek számára hatalmas dilemmát jelent, hogy válaszút elé kerül: jó gyerek lesz és szeretik, de ennek fejében lemond a saját útjáról... VAGY olyan lesz, amilyen ő szeretne lenni, és vállalja, hogy emiatt kevésbé szeretik.

Ismét nagycsalád... csak picit másképp


          A szakember határozottan állítja, nagy bajok vannak manapság a családokban.
          – Hihetetlen, hogy milyen gyakori napjainkban az egyszülős család. Meg a vegyes család, vagyis amikor az apa és az anya saját gyerekeiket hozzák a házasságba. Az egyszülős családokban – általában a nő – először anyagi kudarcot él meg, idővel nem bírja és hazaköltözik saját szüleihez. Ezáltal ismét az egykori nagycsaládot hozzák divatba, ahol több generáció él együtt – állította dr. Ranschburg Jenő.

Menyhárt Borbála