Team Buliding Gyergyó 17.05-20.05.2010

Kattints a fotóra az album megtekintéséhez!

Csapatépítésen, Szalárdon

Kicsit megáztunk, de azon kívül nagyon jó volt újra egy csapatban dolgozni:)

Orgona

A napraforgó után ez a kedvenc virágom. Egyrészt, mivel lila.

Valahogy a mostani lelkiállapotomnak a kifejeződése ez a szín, ami a a nyugodt kék és az izzó vörös kombinációja. A spektrum színei között a legrövidebb hullámhosszal rendelkezik, legnagyobb az energiája, nyugtat, feltölt. A lakberendezők a dolgozószoba színének javasolják, mivel erősíti a kreativitást. Segíti a fizikai és spirituális feltöltődést, emellett gyulladáscsökkentő, memóriajavító. Több mint egy éve hordom ismét a lilát, volt még a líceumi évek alatt egy periódusom, amikor nagyon szerettem. A lila az elfojtott szexualitás és a spiritualitás színe, én a spiritualitás miatt viselem, szoktam mondani:)

Aki a lilát szereti kreatív, szenvedélyes, szabadgondolkodású.

Most mindenhol virágzanak az orgonák. Mi is elültettünk egy kis orgonafát a kertben, úgy néz ki túlélte, Magyarországról telepítettük át Erdélybe:) Az orgonavirág az elsöprı erı és a szeretet jelképe, emiatt is szeretem...

Tóth Árpád: Orgona

Bár holtra metszé kertész görbe kése,

még édesíti a fanyar szobát,

s a hűs homályon úgy remeg tovább

illatja, mint halk húrok reszketése.

Ám olykor egy-egy függöny rezegése

a lila fürtön arany fényt dob át,

s felgyújtja, mint egy nagy kevély opált,

melynek szikrázva szédít szívverése.

Óh én szerelmem, kit sok ferde kés

már halni vágott: bú és szenvedés,

óh édes emlék, te is így jelensz meg:

olykor: sóhajtó illat, hűs zene,

és olykor: tágra nyílt opál szeme

egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...

Dalmától:)

Pszichotrillák:)

Kedves hallgatók, Ágnes így gondolja, és ti?

“Ott ballagott szegény Dzsoni egy nagy kerek erdő közepén. Fütyörészett. Hol szomorúan, hol meg vidáman. Már attól függően, hogy milyen kedve volt. „Én vagyok a világon a legszegényebb – gondolta, és egy szomorkás dallamba kezdett. Tényleg, a rajtavalón meg egy vándorboton és a bicskáján kívül nem volt semmije. – De hiszen a világon a leggazdagabb is én vagyok” – gondolta, és azon nyomban trillázni és bukfencezni kezdett a füttye. És valóban, ő volt a világon a leggazdagabb, hiszen az övé volt az erdő, a kék ég, a madarak, az út menti gizgazok; az övé volt az egész nagy tágasság, széles e világ az övé volt. Aztán még jobban nekividámodott a füttye, mert az jutott eszébe: „De hiszen a világ legszabadabb embere is én vagyok. Arra megyek, amerre kedvem tartja; ott hányok bukfencet, ahol akarok; senki parancsára nem vagyok kénytelen ugrabugrálni; hej, én vagyok a világ legszabadabb embere!”

Szerintem a pszichotrillázók (hallgatók, szerkesztők, meghívottak) is ilyenek mint Dzsoni: őszinték, könnyedék, úton ballagók, szabadok, vidámak, bukfencezők. És senki parancsára nem kénytelenek ugrabugrálni :).

A diákok írták...ezt is:)

És a kilencvenkilencedik hangya…

Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas nagy rét közepén, egy annál is hatalmasabb hatalmas hangyaboly. Gyerekek, akik most engem hallgattok, hunyjátok be a szemeteket, és én elmesélem, milyen volt ez a hangyaboly. Úgy képzeljétek el, hogy ennek a bolynak a tetején egy napkollektor volt, amely a nap energiáját felhasználva biztosította a meleget a kis hangyáknak. Valamennyi szoba ablakából hatalmas nyalóka nagyságú antennák ágaskodtak. Az alaksorban lévő szobák lakóinak nem volt szükségük ezekre, mert laptopokkal gyűjtötték az információkat a világhálóról. Rengeteg információt gyűjtöttek össze, és gyűjtöttek, és gyűjtöttek...csoda, hogy nem robbant fel a hangyaboly! Tudjátok, gyerekek, ez csak azért történhetett meg, mert a szülők 2+2 váltásban, nem, háromban, négyben dolgoztak...nem is tudom igazán, tán nem is lényeges. Tény az, hogy sosem voltak otthon.
Pályaválasztás idején ahány kis hangyából felcseperedett ifjú hangya lett, annyi felé futott. Az első bankár lett, a második menedzser, a harmadik mérnök, de volt ott takarító, villanyszerelő, fagyiárus, postás, rakodómunkás, irodalmár, matematikus; az ötvenhatodik cégvezető lett, a rákövetkező rock énekes, az ötvennyolcadik Hare Krisnás lett. Mindenik kishangyáról nem is tudom, de a kilencvennyolcadikra egész biztosan emlékszem, hogy depressziós lett, mert nem tudott dönteni a nagy választék közül. Végül az utolsó, a kilencvenkilencedik, a pedagógusi pályát választotta. Elvégezte az egyetemet, különböző kurzusokon, képzéseken vett részt és tanított; addig-addig, míg a Szivárvány Hangyaiskola igazgatójának tették meg. Abban az iskolában volt fekete hangya, vörös hangya, szürke hangya, kicsi hangya, óriás hangya, albino, meg miegymás. Az új igazgató fontosnak tartotta, hogy diákjai összetartásban éljenek, megismerjék, értékeljék önmagukat és egymást, csoportokban dolgozzanak, játékosan, cselekvően fejlődjenek. Hát, ez volt a hangyacsalád története. Azt még hozzátenném, hogy a szülők magukra maradtak, és öregségükben bevonultak a Hangya Öregotthonba. Csípjen meg a vöröshangya, ha nem hiszed!!!

A diákok írták...

LEVÉL KEDVES UNOKÁMNAK!

Elmesélek neked egy mesét, de csak akkor, ha nem ijedsz meg. Élőben nem tudunk találkozni, de szeretném e levélben átadni makulátlan tudásom.

Óvatosan a távirányítóval és a youtubeozással, mert szemtengely ferdülést és ínhüvely gyulladást kapsz. Én az Y-Z generációhoz tartoztam, ahol a youtube és a távirányító a hatalom jelképei.

Szóval… fordítsuk komolyra a témát!

Egyszer réges-régen, 2010-ben volt egy kacsalábon forgó narancssárga palota, aminek rengetek terme volt és ahol olyan kapzsi emberek éltek, hogy még a titkárnő nyaralására félretett pénzét is ellopták.

De szerencsénkre nagyon sok boldogság volt a tarsolyunkban és így túléltük a nehéz időszakot is… na meg a vállságot.

Rájöttünk arra, hogy mennyire sokszínű a világ és mi is mindannyian fontos apró részleteikké váltunk.

Ezt a palota két gyönyörűséges, szép, intelligens, okos, bölcs, kreatív, szeretetteljes királynő uralta, akik kézen fogtak és szárnyaik alá vettek és bevezettek a nagybetűs életben.

Megtanítottam arra, hogy Carl Rogers, Müller Péter, Vekerdy Tamás, Jean Piaget és még sok-sok más mestert tiszteljünk és megfogadjuk tanításaikat. Ezek az emberek megtanítottak minket arra, hogy empatikusak, hitelesek legyünk és feltétel nélkül fogadjunk el mindenkit.

A sok játék, amiben részt vettünk, ebben a palotában, ráébresztett arra, hogy az életet egy nagy játszótérnek tekintsük, amiben mi örök gyerekek maradhatunk.

Ezeket a sorokat ne feledd és őrizd mindig a szíved mélyén.

Szeretettel,

Anyóka

Olvasás

”Egy gyermek egyedül a könyvével valahol bent a lélek titkos szobáiban saját képeket alkot, amelyek minden mást felülmúlnak. Ezekre a képekre az embereknek szüksége van. Azon a napon, amikor a gyerekek fantáziája többé már nem tudja megalkotni öket, azon a napon az emberiség szegény lesz. Minden nagy dolog, ami a világban történt, elöször egy ember fantáziájában történt, és hogy a holnap világa hogyan fog kinézni, nagyrészt annak a képzelőerönek a mértékétől függ, amit azok birtokolnak, akik éppen most tanulnak meg olvasni. Ezért van szüksége a gyerekeknek könyvekre.”

Astrid Lindgren

Napraforgó

Móni nemezelt nekem egy napraforgót, alig várom, hogy megérkezzen:)

A munkái megtekinthetők itt: http://hendimedi.blogspot.com/

Ő fogja a meséskönyvem figuráit is elkészíteni nemezeléssel:)

Játszani tudó gyerek

Ranschburg írja, hogy "a magam részéről mindig többre tartottam a szépen, szabadon, gazdag fantáziával játszani tudó gyermekeket azoknál, akik szülői vezényszóra hosszú verseket mondanak fel, vagy álmukból felriasztva is kapásból megmondják: hány oldala és hány éle van a kockának".

Mennyire igaz...

Pszichotrillák

A heti témáink: jutalom és büntetés, szeretetféltéssel.

Kommenteljetek bátran itt: http://erdelyfm.ro/blog/pszichotrillak/?p=333 illetve hallgassatok a 97, 1-en vagy a http://www.erdelyfm.ro oldalon.

Csak azt tanítsd, amit megtestesítesz

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot. Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni. Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:- Ne egyél cukrot! Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt. Gandhi azt válaszolta:– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.
(Dan Millman – A békés harcos útja)

JE SUIS COMME JE SUIS

Aki érti és ismer is ráadásul, az tudja: ilyen vagyok én:)

Jacques Prévert – (Né à Neuilly-sur-Seine)

Je suis comme je suis
Je suis faite comme ça
Quand j’ai envie de rire
Oui je ris aux éclats
J’aime celui qui m'aime
Est-ce ma faute à moi
Si ce n’est pas le même
Que j’aime chaque fois
Je suis comme je suis
Je suis faite comme ça
Que voulez-vous de plus
Que voulez-vous de moi
Je suis faite pour plaire
Et n’y puis rien changer
Mes talons sont trop hauts
Ma taille trop cambrée
Mes seins beaucoup trop durs
Et mes yeux trop cernés
Et puis après
Qu’est-ce que ça peut vous faire
Je suis comme je suis
Je plais à qui je plais
Qu’est-ce que ça peut vous faire
Ce qui m’est arrivé
Oui j’ai aimé quelqu’un
Oui quelqu’un m’a aimé
Comme les enfants qui s’aiment
Simplement savent aimer
Aimer aimer...
Pourquoi me questionner
Je suis là pour vous plaire
Et n’y puis rien changer.

Meglepetésbuli:)

Vasárnap Bea meglepetésbulijára voltunk hivatalosak Budapestre, a Mesterkurzus Moszkva téri új székhelyére. Mindezt egy Korom Attila koncert tette emlékezetessé, ami az ünnepelt kedvence.

Most már mi is nagyon kedveljük őket:)

Mi a Mesterrel a második szobában várakoztunk, hogy dupla meglepetés legyen Beának. Egyszer Ede megszólal a sötétben: remélem minket nem felejtenek itt:) Jókat nevettünk, együtt énekeltünk a koncerten férfi és női szólamban, falatoztunk, beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat.

A buli után indultunk is haza, reggel Ede egyből munkába ment, alvás nélkül. Nemhiába, megedződött mellettem az évek során, most már engem is lepipál:)

Imádok meglepetésbuliba járni és szervezni is, véleményem szerint ez a legcsodálatosabb ajándék:)

És egy barát házáig vezető út sohasem túl hosszú (Dán közmondás)...

Hegykőszentmiklós

Hétvégén útra kerekedtünk és meg sem álltunk csak Ede kedvenc fürdőhelyén, Várad mellett, Hegykőszentmiklóson. Most mentünk vissza ötödjére, évek óta ide járunk, amikor meleg vizű fürdőhelyre szeretnénk menni. Egyszerű kis falusi strand, Székelyhíd településhez tartozik. Kicsit nehezen megközelíthető, de megéri az élmény. Mindenkinek ajánlom, aki szeret csendben relaxálni, kikapcsolódni.

A fürdő története ugyan úgy kezdődött, mint sok más érmelléki település strandjáé: a '70-es években kőolajat kerestek az arra illetékesek, de meleg vizet találtak. Igy az olajkutak „bólogató” szivattyúi helyett strand épült a falu határában, a forrástól mintegy 500 méterre vezették el a 3 bár nyomással feltörő 60 - 65 Celsius fokos vizet.

Az autóban aludtunk, órákat öltünk a forró vízben, beszélgettünk, terveztünk, lustálkodtunk. Amikor tavaly Norvégiábül jöttönk haza, akkor is ide vezetett első utunk, kipihenni a fáradalmakat. Amikor eltört a lábam, ettől a víztől jött helyre.

Egyszóval isteni élmény a kissé kőolaj illatű selymes tappintású vízben megmártozni.

Ujjászülettünk:) Majd elindultunk Pestre, Bea meglepetésbulijába:)

Egy hete jöttönk haza a Balatonról és ismét erre kavarodtunk:) Én pedig imádom ezt az életformát. Csak kipakolni jönnék haza időnként, utána meg mennék tovább:)

Metamorfózis

Nagy Bandó András: Pitypang

Sárga pitypang,

árva pitypang,

tavasz táján érkezel,

sárga pitypang,

árva pitypang

gyermekláncfűvé leszel.

Sárga pitypang,

árva pitypangrétek alján nyiladozz!

Sárga pitypang,

árva pitypang

egész nyáron illatozz!

Sárga pitypang,

árva pitypang

sorsod tudjuk, nyárig várj!

Sárga pitypang,

árva pitypang

szelek szárnyán égig szállj!

(A Szappanbuborék című kötetből)

Cicadal

Sehol se talállak

Ez a szerelem:)

Szinbád dala