Vegyük komolyan a gyerekeket!

Reklám

A legkedvesebb dolog, amit az elsőévesek közül valaki az év végi visszajelzésen mondott: ha tízszer újjászületnék, akkor sem választanék más egyetemet:)

Kedves jövendőbeli elsőévesek, szeretettel várunk benneteket is:)

Személyiségfejlesztés

Katt ide a képek megtekintéséhez

Neveléstörténet: Középkor

Katt ide a képek megtekintéséhez

Neveléstörténet: Reneszánsz

Katt ide a képek megtekintéséhez

Neveléstörténet: Ókor

Katt ide a képek megtekintéséhez

Neveléstörténet: Őskor

Katt ide a képek megtekintéséhez

Gyereknap a Somin :)

Véget ért a tanév. Az utolsó órát a Somostetőn tartottuk, egy kincskeresési akcióban vettek részt a diákok. A képek egy része megtekinthető itt.

A harmadévesek ballagási előadása

Ballagás 2010 Babes Bolyai

View more presentations from anna75.

Négyszögletű kerek erdő: a kulisszák mögött

...csak úgy rohangáltak aZ egyetem folyósóján a Szörnyeteg Lajosok, Ló Szerafinok, Mikkamakkák,Vacskamatik, Szörnyeteg lajosok, Bruckner Szigfridek, a pomogácsok, Aromók, Dömdödömök, Nagy Zoárdok, Kisfejű Nagyfejű Torzonborzok és a szirénák:)

Ha a fenti csőrös képre, a szirénákra kattintasz, láthatod az előkészületeket.

Itt meg a csipet-csapat apraja-nagyja:

A képeket az előadásról is megmutatom hamarosan, mivel rengeteg van és Blanka nem győzi őket töltögetni a Picassa-ra:)

Úgyhogy hajrá, Blanka:)

Mese próba

Kattints a képre a fotók megtekintéséhez:)

Múlt héten nagy sürgés-forgás volt az egyetemen. A harmadévesek búcsúztatójára készültünk, Lázár Ervin meséit adta elő a 70 elsőéves diákunk. Pünkösd hétfőjén volt a főpróba, be kellett kérezkednünk az egyetemre:) Bár szabadnap volt, a csoport becsülettel helytállt a főpróbán.
Miközben én másodszor is visszamentem a Sugó barlanga Gyergyóba, egy új tréningcsoporttal, közben olvasgattam a diákok leveleztését. Olyan büszke voltam rájuk, hogy egy év alatt így összekovácsolódott az évfolyam és ilyen szépen dolgoznak együtt.

Jó volt ilyenekről olvasni a listán, hogy:
Valakinek van olyan bundája vagy jelmeze, ami egy medvének felelne meg, és kölcsön tudna adni... nagyon hálás lennék!!!

Rajtam kívül meg van Gepárd Géza, vagy egyedi példany leszek?

Szörnyeteg Lajosok figyelem! Holnap 3 órakor megbeszélés az egyetemen a jelmezekről. Szép estét mindenkinek.

Aki be szeretne kapcsolódni a Négyszögletű kerek erdő című ének megtanulásába, éneklésébe, az holnap fél 3-ra jöjjön az egyetemhez. Mindössze fél órás próbáról lenne szó, mert tudom, hogy szinte mindenkinek színdarabpróbája is lesz. Ezért kérlek, aki jön, ne késsen. Bátorítok mindenkit, az együtt éneklés fantasztikus érzés!

Beszéltem pár Mikkamakkával és úgy gondoltuk, hogy szürkék leszünk! (mert, hogy végülis Dömdödöm kell barna legyen. )

De a legjobb mégiscsak ez volt:

Ne haragudj, hogy zavarlak, és főleg ilyen dologgal. De teljesen össze vagyok zavarodva. Már neki fogtam készíteni Ló Szerafin jelmezét, és úgy egyeztük meg a csoportunkkal, hogy ahhoz, hogy Ló Szerafin hasonlítson egy lóhoz, legyen hátsó része is, mert igy sokkal jobban látszik a szerep karaktere is. Már a lépéseket is összehangoltuk az ,,első résszemmel'', és még csak a paták elkészítése a feladatom. Azonban ma úgy hallottam, hogy mivel nem lehet senki sem fa, ezért talán nem lehetek én sem Ló Szerafin hátsó része.:) Kérlek segíts. Előre is köszönöm a megértésed.

Végül lett Ló Szerafinnak hátsó része is:)

Hova megyünk, papa? Bemutató az egyetemen

Kattints ide az album megtekintéséhez!

Bábozunk:)

Kattints ide az album megtekintéséhez:)

Mi így tanulnuk:)

Az egyetemen csupa derű a világ...kár, hogy lejárt ez a tanév. Csodás perceket töltöttünk együtt:)

A diákok írták...ezt is:)

És a kilencvenkilencedik hangya…

Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas nagy rét közepén, egy annál is hatalmasabb hatalmas hangyaboly. Gyerekek, akik most engem hallgattok, hunyjátok be a szemeteket, és én elmesélem, milyen volt ez a hangyaboly. Úgy képzeljétek el, hogy ennek a bolynak a tetején egy napkollektor volt, amely a nap energiáját felhasználva biztosította a meleget a kis hangyáknak. Valamennyi szoba ablakából hatalmas nyalóka nagyságú antennák ágaskodtak. Az alaksorban lévő szobák lakóinak nem volt szükségük ezekre, mert laptopokkal gyűjtötték az információkat a világhálóról. Rengeteg információt gyűjtöttek össze, és gyűjtöttek, és gyűjtöttek...csoda, hogy nem robbant fel a hangyaboly! Tudjátok, gyerekek, ez csak azért történhetett meg, mert a szülők 2+2 váltásban, nem, háromban, négyben dolgoztak...nem is tudom igazán, tán nem is lényeges. Tény az, hogy sosem voltak otthon.
Pályaválasztás idején ahány kis hangyából felcseperedett ifjú hangya lett, annyi felé futott. Az első bankár lett, a második menedzser, a harmadik mérnök, de volt ott takarító, villanyszerelő, fagyiárus, postás, rakodómunkás, irodalmár, matematikus; az ötvenhatodik cégvezető lett, a rákövetkező rock énekes, az ötvennyolcadik Hare Krisnás lett. Mindenik kishangyáról nem is tudom, de a kilencvennyolcadikra egész biztosan emlékszem, hogy depressziós lett, mert nem tudott dönteni a nagy választék közül. Végül az utolsó, a kilencvenkilencedik, a pedagógusi pályát választotta. Elvégezte az egyetemet, különböző kurzusokon, képzéseken vett részt és tanított; addig-addig, míg a Szivárvány Hangyaiskola igazgatójának tették meg. Abban az iskolában volt fekete hangya, vörös hangya, szürke hangya, kicsi hangya, óriás hangya, albino, meg miegymás. Az új igazgató fontosnak tartotta, hogy diákjai összetartásban éljenek, megismerjék, értékeljék önmagukat és egymást, csoportokban dolgozzanak, játékosan, cselekvően fejlődjenek. Hát, ez volt a hangyacsalád története. Azt még hozzátenném, hogy a szülők magukra maradtak, és öregségükben bevonultak a Hangya Öregotthonba. Csípjen meg a vöröshangya, ha nem hiszed!!!

A diákok írták...

LEVÉL KEDVES UNOKÁMNAK!

Elmesélek neked egy mesét, de csak akkor, ha nem ijedsz meg. Élőben nem tudunk találkozni, de szeretném e levélben átadni makulátlan tudásom.

Óvatosan a távirányítóval és a youtubeozással, mert szemtengely ferdülést és ínhüvely gyulladást kapsz. Én az Y-Z generációhoz tartoztam, ahol a youtube és a távirányító a hatalom jelképei.

Szóval… fordítsuk komolyra a témát!

Egyszer réges-régen, 2010-ben volt egy kacsalábon forgó narancssárga palota, aminek rengetek terme volt és ahol olyan kapzsi emberek éltek, hogy még a titkárnő nyaralására félretett pénzét is ellopták.

De szerencsénkre nagyon sok boldogság volt a tarsolyunkban és így túléltük a nehéz időszakot is… na meg a vállságot.

Rájöttünk arra, hogy mennyire sokszínű a világ és mi is mindannyian fontos apró részleteikké váltunk.

Ezt a palota két gyönyörűséges, szép, intelligens, okos, bölcs, kreatív, szeretetteljes királynő uralta, akik kézen fogtak és szárnyaik alá vettek és bevezettek a nagybetűs életben.

Megtanítottam arra, hogy Carl Rogers, Müller Péter, Vekerdy Tamás, Jean Piaget és még sok-sok más mestert tiszteljünk és megfogadjuk tanításaikat. Ezek az emberek megtanítottak minket arra, hogy empatikusak, hitelesek legyünk és feltétel nélkül fogadjunk el mindenkit.

A sok játék, amiben részt vettünk, ebben a palotában, ráébresztett arra, hogy az életet egy nagy játszótérnek tekintsük, amiben mi örök gyerekek maradhatunk.

Ezeket a sorokat ne feledd és őrizd mindig a szíved mélyén.

Szeretettel,

Anyóka

Játszani tudó gyerek

Ranschburg írja, hogy "a magam részéről mindig többre tartottam a szépen, szabadon, gazdag fantáziával játszani tudó gyermekeket azoknál, akik szülői vezényszóra hosszú verseket mondanak fel, vagy álmukból felriasztva is kapásból megmondják: hány oldala és hány éle van a kockának".

Mennyire igaz...

Csak azt tanítsd, amit megtestesítesz

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot. Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni. Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:- Ne egyél cukrot! Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt. Gandhi azt válaszolta:– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.
(Dan Millman – A békés harcos útja)

A jó tanár...

A jó tanár személyes. A jó tanár egész életével tanít és nevel. A jó tanár nem elzártan él a tanítványaitól. Az igazán jó tanár élete egy nyitott könyv. Nyitottsága a saját maga elfogadásán alapul. A jó tanár egy beszélgetésben legalább annyit ad át saját maga legbelsőbb történeteiből a diáknak, mint amennyit a diáktól mélységes bizalommal megkapott. Csak ezzel érheti el, hogy a diák biztonságban érezhesse magát. A jó tanárnak e belső történetei „kibeszélése” nem okoz gondot, hiszen e történetek minden hozadékát már régen elrendezte magában, hiszen elfogadta magát. Így válik a jó tanár egész élete példává. Nem azért, és nem azzal, mert a jó tanár vétlen, és nem hibázó személy. Hanem azért és azzal, hogy jó tanár nyíltan vállalja a hibáit, szembenéz velük, elfogadja magát hibáival együtt, amelyek javítására törekedik. Pontosan ez a vállaltan küzdelmes nyitottság adja meg a jó tanár hitelét.(http://csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/28)

Csapatmunka

„Amikor 2000 május 25-én megszülettél, öröm és boldogság költözött a szívembe. Egy baleset következtében immáron 20 éve, hogy mind a négy végtagom béna, ezért aztán nem tudtam, hogy kettőnk kapcsolata mennyire tud közeli lenni.[…] A pszichológiát tankönyvből tanultam, arra viszont, hogy kell nyitott szívvel élni állapotom tanított meg.[…] Még két éves sem voltál, mikor szüleiddel észleltük az autizmus jeleit. Ráébredtem arra, hogy még több mondanivalóm lesz számodra. Most már azt is el kell mondani, milyen az ha valaki más, ha különbözik a többiektől.”

Böngészem a szemináriumi prezentációk összefoglalóit. Egyik csoport a Daniel Gottlieb pszichológus és rádiós műsorvezető által írt Drága Sam című, 32 levélből álló regényt mutatta be, amit a szerző autista unokájának írt. Egyik nagy kedvencem a könyv. Egész félévben csapatokban dolgoztak a tanítóképzős diákok. Ez az alábbi beszámoló szépen rávilágít arra, mit is nyerhetünk a közös munka segítségével. Jól esett olvasni és látni azt, hogy megértették a LÉNYEGET.

Akkor születik eredményes munka, ha harmónia van. Ez minden esetben igaz. Sok ember, több ötlet. Ez be is bizonyosodott, ugyanis abban egyetértettünk, hogy nem akartunk az előzőekhez hasonló előadást. Aztán jöttek az ötletek.

Egyik ötlet az volt, hogy a legfontosabb életre vonatkozó mondatokat, tanácsokat, gondolatokat mindenki válassza ki a saját részéből és alkossunk belőle egy egységes levelet, amit majd ajándékként továbbítunk a társainknak. (az ajándékos rész már megvolt, de az előadásról még szó nem esett)

Egyikünk megpillantotta Juditnál a kulcsot a falra felakasztva és azt kérdezte, hogy mi lenne ha ilyen kulcsokat vágnánk ki. Először ez a kijelentés vidám kuncogást szült, de később már jó ötletnek tartottuk. A levélhez csatolva jelentést is adtunk neki: a levél a boldogabb élet kulcsa.

A leveleket hullámos ollóval körbevágtuk, majd egy másik társunk felajánlotta, hogy a gyerekeknek használt tigris pecsétjével le is zárhatjuk a leveleket, egy komolyabb külalakot adva ezzel neki.

Egy kis édességgel, “életédesítővel” is akartunk kedveskedni, minden levél mellé egy cukorkát is felvarrtunk.

Aztán valaki bedobta, hogy mi lenne ha az írót megszemélyesítenénk. Hogy hogyan? Az egyik társunk kalapot és kosztümkabátot öltve vezetné be az előadásunkat és ugyanígy zárná le. Jó ötlet volt.

A fejezeteket csoportosítottuk témájuk szerint, és ezzel azt értük el, hogy az előadás folyamatában többször sorra kerültünk és nem csak egyszer.

Zenei aláfestésre is gondoltunk.

Power pointtal gazdagítottuk az előadásunkat.

Egy plakátot is készítettünk, melyen a legfontosabb fogalmak szimbólumok, illetve rajzok formájában tükröződtek. A kezdő és záró motívum az angyal, tehát egy körkörös egységben az élet szakaszainak, állomásainak megfelelően látható volt rajta egy cumi, egy hajó, egy tolókocsi, mely hol szomorúságot, hol boldogságot jelentett, egy tigris, a három miliméter, melyre kell vigyáznunk , a sír… lényegében mindaz, ami az ÉLET.

Következett a munka, a kivitelezés. Mindenkinek meg volt a maga feladata. Míg az egyik a kulcsokat vágta, addig a másik a leveleket nyomtatta ki, a harmadik körbevágta, a negyedik pecsételt, az ötödik felvarrta a levélre a cukorkát és a kulcsot, aztán jött a zene kiválasztása, a plakát megrajzolása, a ruhadarabok beszerzése.

A csapatmunka hasznos volt. Volt akinek nehéz volt, volt akinek nem annyira. Amikor mással kell dolgoznunk sokkal nehezebb egyeztetni az ötleteket, de közös nevezőre jutottunk és elegedetten zártuk le napjainkat. Hasznos, az életre való, következtetésket szűrhetett mindenki magának, egyénileg, ezzel tanulva sok mindent; de ami a legfontosabb, hogy megismertük egymást.